"Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat"
"...az Úr... védőszárnyai alatt oltalmat találni idejöttél.” Ruth 2,12
"Ajánlom nektek Főbe nővérünket, aki a kenkreai egyház szolgálatában áll. Fogadjátok szentekhez méltóan az Úrban, és támogassátok, amiben csak rátok szorul, mert ő is sokaknak volt támasza, nekem magamnak is." Róm 16,1-2
Köszönöm, Istenem, hogy általad menedéket és szerető szíveket találhatok a legidegenebb környezetben is. Biztass engem is a rászorulók és az elesettek megsegítésére, befogadására!
Olyan könnyen elfogadom az élet ajándékait, és olyan magától értetődő minden, amit napról napra kapok szeretteimtől. Add, hogy tudjak én is adni és segíteni! Ne magam felé hajoljon a kezem, hanem legyen kész mások megsegítésére! Vigyázz szeretteimre, erősítsd meg családi kötelékeimet, őrködj ma is felettünk! Ámen.
Gerlai Pál
"Ajánlom nektek Főbe nővérünket, aki a kenkreai egyház szolgálatában áll. Fogadjátok szentekhez méltóan az Úrban, és támogassátok, amiben csak rátok szorul, mert ő is sokaknak volt támasza, nekem magamnak is." Róm 16,1-2
Két kivételes nőalak, Ruth és Főbé áll előttünk a mai napon. Ruth története a bírák korába vezet minket: a moábita Ruth anyósát, a zsidó származású Naomit követve a Szentföldre vándorol, miután a családjukból csak ők ketten maradtak életben. Ruth ezután menedéket, férjet és mindenekelőtt befogadó szeretetet talál anyósa rokonságában.
Ez a könyv a hetek ünnepének (sávuót) jellemző olvasmánya, fő mondanivalója az új kenyérért való hálaadás és a törvényadás mellett a jövevények befogadásának hagyománya, mely az embernek Istentől elrendelt kötelessége. Ezért is mondja Bóáz, Ruth új vőlegénye, hogy az Úr „szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.”
Főbé diakonissza volt. A diakonisszák olyan hajadonok és özvegyek, akik a gyülekezetek szolgálatában álltak. Segédkeztek a nők keresztelésénél és az istentiszteleteken, úrvacsorákon. Látogatták és gondozták a betegeket. Habár lelkészi munkát végeztek, vezető szerepük nem volt, a gyülekezetek alázatos szolgái voltak. A magyar evangélikus diakonisszák közül kétségkívül Túrmezei Erzsébet nevét ismerik a legtöbben, de számos diakonissza végzett a 20. század nehéz évtizedeiben lelkiismeretes és önzetlen szolgálatot rászorulók és betegek között. Pál apostol Főbét a római gyülekezet szeretetébe ajánlja. Lehet, hogy a keresztényüldözések elől kellett menekülnie? A keresztények közül ma is sokan menekülnek a Közel-Keleten. Vajon találnak menedéket? Vajon Isten milyen sorsot szán nekik?
És nekünk…?
Ez a könyv a hetek ünnepének (sávuót) jellemző olvasmánya, fő mondanivalója az új kenyérért való hálaadás és a törvényadás mellett a jövevények befogadásának hagyománya, mely az embernek Istentől elrendelt kötelessége. Ezért is mondja Bóáz, Ruth új vőlegénye, hogy az Úr „szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.”
Főbé diakonissza volt. A diakonisszák olyan hajadonok és özvegyek, akik a gyülekezetek szolgálatában álltak. Segédkeztek a nők keresztelésénél és az istentiszteleteken, úrvacsorákon. Látogatták és gondozták a betegeket. Habár lelkészi munkát végeztek, vezető szerepük nem volt, a gyülekezetek alázatos szolgái voltak. A magyar evangélikus diakonisszák közül kétségkívül Túrmezei Erzsébet nevét ismerik a legtöbben, de számos diakonissza végzett a 20. század nehéz évtizedeiben lelkiismeretes és önzetlen szolgálatot rászorulók és betegek között. Pál apostol Főbét a római gyülekezet szeretetébe ajánlja. Lehet, hogy a keresztényüldözések elől kellett menekülnie? A keresztények közül ma is sokan menekülnek a Közel-Keleten. Vajon találnak menedéket? Vajon Isten milyen sorsot szán nekik?
És nekünk…?
Köszönöm, Istenem, hogy általad menedéket és szerető szíveket találhatok a legidegenebb környezetben is. Biztass engem is a rászorulók és az elesettek megsegítésére, befogadására!
Olyan könnyen elfogadom az élet ajándékait, és olyan magától értetődő minden, amit napról napra kapok szeretteimtől. Add, hogy tudjak én is adni és segíteni! Ne magam felé hajoljon a kezem, hanem legyen kész mások megsegítésére! Vigyázz szeretteimre, erősítsd meg családi kötelékeimet, őrködj ma is felettünk! Ámen.
Gerlai Pál
