Isten karjában nyugodni
"Mert angyalainak parancsol felőled,
hogy minden utadon őrizzenek. Kezükön hordoznak téged,hogy kőbe ne üssed lábadat." Zsolt 91,11–12
"Vajon ezek [az angyalok] nem mind szolgáló lelkek? Azokért
küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget."
Zsid 1,14
Milyen jobb ajándék lehetne a mai napra, mint egy személyes kísérő
angyal. Nem egy giccses angyalszobor, nem egy ezoterikus katyvasz, hanem
egy rendes, régi, klasszikus, bibliai, mint az Ószövetségben. Lehet,
hogy felvilágosult polgári ízlésünk el fogja nagyrészt
takarni, de ha elég éberek vagyunk, talán itt-ott ki fog lógni
egy-egy szárnysuhanás. Talán csak annyit érzek, valami ma könnyebb
lett és nem olyan monoton. Mintha valaki ma segítene. Talán egy
máskor félelmetes esemény ma elviselhetőbb. Lesz egy extra mosoly,
melyre nem számítok. Néhány szót hallok, mely jólesik. Egy nap,
amikor sem belém nem rúgnak, sem én nem rúgok másba. Miért is
kellene mindig az Istenben bízó embernek a legnehezebb sorsot kapnia?
Ez még nem wellness és kereszt nélküliség. Ez csak a „nem vagyok
egyedül, Istennek gondja van rám” érzése. Törődik velem, hogyan
is megy a sorom, és néha besegít. Úgy segítek, hogy nem is
segítek, hogy igazán észre sem veszed. Csak néha hagyom, ha nagyon
éber vagy, hogy tetten érj, hogy érezd, nem vagy egyedül.
Köszönöm, Uram, hogy néha egészen közel érzem, hogy
megsegítettél. Jól esik ez a könnyebbség. A lépés, melyet nem
nekem kellett lépnem, hanem mikor Te vittél. A pillanat, mikor nem
nekem kellett tennem, hanem valaki értem tette meg. Uram, adj nekem a
mai napra angyalt, és add, hogy ne feledjem el a nap végére, és
Neked köszönjem meg este! Ámen.
Szabó B. András
