"Jó itt nekünk (Veled)"
"A népek szeme láttára mutatom meg rajtatok, hogy szent vagyok. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor beviszlek benneteket Izráel földjére, abba az országba, amelyről fölemelt kézzel tettem esküt, hogy őseiteknek adom."Ez 20,41–42
"Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."Mt 28,20
Jézus szava a legtávolabbi jövőre vonatkozó, ám a jelenben folyamatosan megvalósuló ígéret. Kontrasztja annak a lelki, de olykor testi állapotnak, melytől sokan szenvednek, még többen félnek. Ez a magány. Miközben tapasztaljuk a „Nem jó az embernek egyedül lenni” isteni megállapítás igazságát, Jézus e szavaira nem figyelünk, pontosabban sokan vannak, akik nem figyelnek, és a szerzés mámorába, a kábulatba, a szórakozásba, a társnak tartott kedvenc háziállatok adta álörömhöz menekülnek. Megdöbbentő és fájdalmas ez az emberi vakság, a pótcselekvésre beállt tömegek úttévesztése.
Jézus minden szava – melyek a világ végéig érvényben maradnak – különleges jelentéssel bírnak, utolsó szavai különleges hangsúlyt kapnak. Ő az, aki bármilyen körülmények között, bármikor képes velünk lenni. Ezt egyetlen emberfia sem merte mondani, mert nem is tehette, hiszen Jézus beszél az örökkévalóságból, ő beszél egyedül a minden hatalom birtoklásának és az Istenfia-létezés pozíciójából. Jézus ígérete az utolsó szavaiban hangzott el, melyek a misszióba épp kiküldött – és nem mellesleg mai – követőinek szóltak, azoknak, akik a legnehezebb, de a legszebb, legértékesebb feladatot kapták. Olyan feladatot, melyet az ember, ha magára tekint, elvégezhetetlennek, erejét, képességeit meghaladónak tart, ha csupán egy eszmére támaszkodhat – jogosan. Egyedül valóban vesztésre ítéltek vagyunk, ám győzelmesek az élő győztessel!
Jézus minden szava – melyek a világ végéig érvényben maradnak – különleges jelentéssel bírnak, utolsó szavai különleges hangsúlyt kapnak. Ő az, aki bármilyen körülmények között, bármikor képes velünk lenni. Ezt egyetlen emberfia sem merte mondani, mert nem is tehette, hiszen Jézus beszél az örökkévalóságból, ő beszél egyedül a minden hatalom birtoklásának és az Istenfia-létezés pozíciójából. Jézus ígérete az utolsó szavaiban hangzott el, melyek a misszióba épp kiküldött – és nem mellesleg mai – követőinek szóltak, azoknak, akik a legnehezebb, de a legszebb, legértékesebb feladatot kapták. Olyan feladatot, melyet az ember, ha magára tekint, elvégezhetetlennek, erejét, képességeit meghaladónak tart, ha csupán egy eszmére támaszkodhat – jogosan. Egyedül valóban vesztésre ítéltek vagyunk, ám győzelmesek az élő győztessel!
Uram, csodálatos a közösség Veled, a biztonságot jelentő közelséged, a meleget adó szereteted, a meghitt beszélgetéseink. Köszönöm, hogy engem is kiválasztottál a Rólad szóló örömhír átadására. Kérlek, adj hitet elindulnom a tékozló, üres, céltalan, mulandóságnak élő, Téged nem ismerő, magányos emberek felé. Szeretném, ha életemen, szolgálatomon keresztül megismerhetnének Téged. Ámen.
Bakay Péter
