JERIKÓ MISSZIÓ

Így szólt Jézus: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. [...] Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." (Mt 9,12-13) Az elhívott Máté megterítette asztalát Jézus és tanítványai számára. Ott ültek Máté barátai is, a vámszedők és a bűnösök. Jézus pedig mindnyájukkal közösséget vállalt, amikor leült velük egy asztalhoz. Jézus helyét, az asztalfőt biztosan a boldog házigazda jelölte ki vendégének. Így ő onnan válaszolt az arra járó, magatartását mélyen elítélő farizeusoknak: "Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?" (Mt 9,11) A farizeusok magukat igazaknak tartották, elnéztek mindenki más feje felett. Vakságukban nem látták, hogy nekik éppen úgy szükségük van Jézus kegyelmére, mint az asztal körül ülőknek. Ők fogják Jézust keresztre is juttatni, mert azt hitték, meg kell tőle tisztítani az Isten népét. Mindezzel kizárták magukat az Isten kegyelméből. Urunk, az áldott orvos pedig csak azokat a

Jézus [...] meglátott egy embert ülni a vámnál, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: "Kövess engem!"Az felkelt, és követte őt. (Mt 9,9) Máté vámszedő volt. Nem volt becsülete az emberek szemében, mert kiszolgálta a gyűlölt római hatalmat. S ki tudja, tisztakezű volt-e vagy sem, a kiszabott vám összege mennyire volt jogos, s mennyi jutott abból saját zsebébe?! Nem tudjuk, Máté találkozott-e már előzőleg Jézussal. De bizonyosan hallott róla, csodáiról, hatalommal elmondott, tömegeket vonzó igehirdetéséről. Most azonban Jézus megállt előtte, követésére hívta. Máté pedig felkelt és követte őt. Ebben a néhány szóban benne van az egész történet, Máté evangélista elhívásának története. Máté felkelt, és követte Jézust. "Hősiesség kell ehhez? - kérdezi Rónay György. - Ahhoz kell hősiesség, hogy valakit hívjanak, és ne menjen, hogy valaki ne keljen fel, és ne kövesse az Urat, ha megáll előtte, és megszólítja. Mi hősiesség van abban, ha a gyerek odamegy az apjához, amikor

Íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!" (Mt 17,5) A betlehemi éjszakában Jézus születésének órájában a meglepett pásztorok élhették át a csodát: szétnyílt az Isten látható és láthatatlan világát elválasztó függöny, s ők láthatták és hallhatták a menny angyalainak örömteli énekét. Most, Jézus megdicsőülésének történetében három tanítvány, Péter, Jakab és János részesülhetett hasonlóban. Láthatták Jézus arcának ragyogását, találkozhattak Mózessel és Illéssel, meg is tetszett nekik ez a rendkívüli állapot. Szívesen maradtak volna fenn a hegyen a megdicsőült Jézussal. Jézus azonban végig akarta járni küldetésének nagyon is e földi állomásait, az otthontalanságot és a kivetettséget, övéi meg nem értését, nem is szólva a golgotai kereszt felé vezető útról. Jól tudta, s ebben Mózes és Illés meg is erősítette, hogy megaláztatása nélkül nincs felmagasztaltatás. Kereszt nélkül nincs koro

Johannes Hartl teológiai doktor az Augsburgi Imádság Háza alapítója és vezetője. Arra hívta meg Isten, hogy hozzon létre egy házat, ahol a hét 7 napján napi 24 órában dicsőítik Istent. "...mert házam minden nép számára az imádság háza lesz (Iz 56,7b) Minden év januárjában konferenciát rendez a közösség, melyről az egyik taníását közöljük 2Szent lenyűgözöttség" címen   itt

Dicsértessék a Jézus Krisztus!  Kedves Hallgatóim, a végidőről szóló sorozatban legutóbb Dániel próféta könyvének 2. fejezetét olvastuk, amely a babiloni király Nebukadnecár álmáról és Dániel próféta ehhez fűzött magyarázatáról szól. A király álmában egy hatalmas szobrot lát, amelyről kiderül, hogy az a világtörténelemben föllépő nagyhatalmakat jelképezi. Világon – persze a próféta – nem az egész földgolyót érti, hanem az üdvtörténet szempontjából legfontosabb területeket, ahol Jézus Krisztus működött, ahol az ősegyház terjedni kezdett, - tehát a mediterrán térséget, a Szentföldet persze, meg a Közel-Keletet. Láttuk az eddigiekben, hogy mely nagy hatalmak ezek a szoborban. A szobor arany feje a babiloni birodalom, ezüst vállai és karjai az erre következő méd-perzsa uralmat jelképezi, bronzból való oldala Nagy Sándort és a makedón nagyhatalmat, és akkor következnek a szobor lábszárai, ezek vasból vannak, lábfejei és lábújai pedig részben vasból, részben agyagból. Nos, ez a vassal s

Jézus mondta: "Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya." (Jn 12,26) Minden elhangzó igehirdetés Jézus toborzója. Ő maga szólítja meg a hallgatókat: "Kövessetek, álljatok szolgálatomba!" Követése nem néhány órás vasárnapi kirándulás, nem alkalmi együttlét, hanem a teljes élet. Bizony akaratunk teljes mozgósítására van szükségünk ahhoz, hogy hívását meghallva elinduljunk Jézus nyomában. Az a Jézus hív, akié vagyunk a teremtés jogán. Hiszen az Úr kezéből indult s keze felé tart az életünk. Alkotott és számon tart. Eddig is áldásainak özönében élhettünk. Ismer, mint ahogyan a pásztor ismeri a juhait. Az a Jézus hív, aki a megváltással megerősítette tulajdonjogát felettünk. Megszabadított a bűn erejétől, a halál félelmétől és az ördög hatalmától. Magáévá tett. Sokba kerültünk neki, szent és drága vérét hullatta, ártatlan szenvedésével és halálával fizetett értünk. Hálánk i

Jézus mondta: "Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz." (Jn 12,23-24) Jézusnak ez a szokatlan és meghökkentő kijelentése közvetlenül kapcsolódik a görögök látogatásához. Biztosra vesszük, hogy mindezt ők is hallották, bár ezt az evangélista már nem írja le. Háttérben marad az idegenek kérését közvetítő - mintegy "közbenjáró imádságot mondó" - tanítványok szerepe is. Ezekhez képest fontosabb mindaz, amit Jézus mond önmagáról, önmaga megalázásáról és az Atyától kapott dicsőségről. Amit itt Megváltónk bejelent, azt maradéktalanul megtette. Hiszen elsősorban ő maga a "földbe esett búzaszem". A sokszoros termést hozó, önmagát halálba adó Messiás. Keserves szenvedésével, a borzalmas golgotai kereszten belevettetett a halál barázdájába. Ám önként vállalt halálának gazdagon termett gyümölcse: a keresztyén gyülekezet. Dicső

Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: "Uram, Jézust szeretnénk látni." (Jn 12,20-21) Megragadó evangéliumi tudósítás kezdődik ezzel a két mondattal. A szóban forgó görögök nem egzotikumot kereső turisták voltak. Azért utaztak Jeruzsálembe, mert imádni akarták az Istent. Minden bizonnyal az "istenfélő pogányok" közé tartoztak, akiket magával ragadott az Ószövetség magasabb erkölcsisége, az egyistenhit tisztasága. Bizonyára elbűvölte őket a templomi kultusz szigorú rendje. Sokan vették fel közülük a zsidó hitet. S most néhányan közülük Jézust akarják látni. Pontosan nem tudjuk, miért. S nem is voltak ők kivételek, máskor is megtörtént, hogy Jézushoz idegenek fordultak. Segített is a kapernaumi százados szolgájának, a samáriai asszonynak, s nem lehetett véletlen, hogy a tíz meggyógyított leprás között is akadt "idegen

Johannes Hartl az Imádság Háza (Gebetshaus) alapítója és vezetője a németországi Augsburgban.  Részletek  a gebetshaus.org oldalon Az alábbiakban közölt jegyzet a  2017. januárjában megtartott MEHR konferencia előadásaiból való. Ébresszétek fel a hősöket! Kevés férfit látni a templomokban. Akik vannak, azok sem énekelnek. A stadionban a focimeccs alatt bezzeg igen! Kiabálnak, dicsőítenek! Hol vannak a férfiak? A versenyt, küzdelmet szeretők az üzleti életbe vagy a sportba mennek. A szociális életbe, az egyházba a “nyugodt” embereket keresik. Sok nőnek vezetőnek kell lennie a családban, mert a férje nem teszi meg a feladatát, nem vállalja a felelősséget. Hiányzik a harcosság, a radikális  Vannak témák, amelyekben nem lehet semlegesnek maradni. Van káros pacifizmus! Szükség van a harcosságra. Az a probléma, hogy látjuk az erőszakot, amit a vallás nevében elkövetnek, De kell beszélni a harcról! 2Tim 2, 3-4:” Vállald velem együtt a nehézségeket, mint Krisztus Jézus

Megfigyelhetjük, hogy azok a gyerekek, akik árvaházban nevelkednek és kikerülnek egy családhoz, nagyon nehezen vetik le az árvagyerek-mentalitást. Zabálnak, féltékenyen ragaszkodnak a nevelőszülőhöz stb. Nagyon fontos a jó apa. Erre már Fülöp is rájött: kérte Jézust: Mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk! Jézus válasza: Nézz rám! A vallásgyakorló, teológus farizeusok nem akarták meglátni Jézusban az Atyát (Jn 8: egy atyánk van, az Isten). De a kivetettek, a bűnösök megértették. Lk 15: a tékozló fiúról szóló példabeszédet Jézus mindenkinek mondja. A vallásgyakorlóknak és a bűnösöknek is. A példabeszédben szereplő mindkét fiú árvagyerekként él. Mi is ilyenek vagyunk! Valaki mondta, hogy sokszor az út a szívhez a sebeken át vezet. Isten gyakran használja ezt az utat. Az a gyerek, aki nem kap elég figyelmet a szüleitől, bizonytalanná válik. Mindent megtesz, hogy megszerezze a figyelmet. Különböző taktikák - mi volt az én stratégiám, hogy megszerezzem a figyelmet?

  A szívünkben van egy kiáltás a valóság után. Ha nincs semmi (nem történik semmi), akkor vagy fogyasztunk valamit (megnézünk valamit), vagy teszünk valamit. A digitális világ a meghosszabbított valóság. Úgy gondoljuk, hogy a valóság unalmas. Hozzá kell adni valamit. Szükségem van valamire, valamit tenni kell. Ami van, az túl unalamas, sivár. Csak akkor lesz jó, ha valamit csinálsz.  - Ez hazugság!! Lk 15: a tékozló fiú példabeszéde. A végén ő is észreveszi, hogy az atyjánál mindene meglett volna. Ma: képekben élünk. Sokan úgy érzik, hogy mint a tékozló fiú, el kell menekülniük valahová. Párhuzamos világban élnek. Vagy fantáziavilágban, álomvilágban élünk. Vagy állandóan saját magunkról gondolkodunk (öntükrözés). Képeket képzelek magamról. Saját magam mellett, párhuzamosan magam mellett járok. Önmagamat sajnálom, hogy más vagyok, mint akinek magamat képzeltem. Öncsalás: sokan élnek ilyen önbecsapásban. Aztán ha valaki megpiszkálja ezt a képet, megsértődnek. Ilyenben él

Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: "Uram, Jézust szeretnénk látni." (Jn 12,20-21) Megragadó evangéliumi tudósítás kezdődik ezzel a két mondattal. A szóban forgó görögök nem egzotikumot kereső turisták voltak. Azért utaztak Jeruzsálembe, mert imádni akarták az Istent. Minden bizonnyal az "istenfélő pogányok" közé tartoztak, akiket magával ragadott az Ószövetség magasabb erkölcsisége, az egyistenhit tisztasága. Bizonyára elbűvölte őket a templomi kultusz szigorú rendje. Sokan vették fel közülük a zsidó hitet. S most néhányan közülük Jézust akarják látni. Pontosan nem tudjuk, miért. S nem is voltak ők kivételek, máskor is megtörtént, hogy Jézushoz idegenek fordultak. Segített is a kapernaumi százados szolgájának, a samáriai asszonynak, s nem lehetett véletlen, hogy a tíz meggyógyított leprás között is akadt "idegen