Lelki útravaló a mai napra Január 22.
Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: "Uram, Jézust szeretnénk látni." (Jn 12,20-21)
Megragadó evangéliumi tudósítás kezdődik ezzel a két mondattal. A szóban forgó görögök nem egzotikumot kereső turisták voltak. Azért utaztak Jeruzsálembe, mert imádni akarták az Istent. Minden bizonnyal az "istenfélő pogányok" közé tartoztak, akiket magával ragadott az Ószövetség magasabb erkölcsisége, az egyistenhit tisztasága. Bizonyára elbűvölte őket a templomi kultusz szigorú rendje. Sokan vették fel közülük a zsidó hitet. S most néhányan közülük Jézust akarják látni. Pontosan nem tudjuk, miért. S nem is voltak ők kivételek, máskor is megtörtént, hogy Jézushoz idegenek fordultak. Segített is a kapernaumi százados szolgájának, a samáriai asszonynak, s nem lehetett véletlen, hogy a tíz meggyógyított leprás között is akadt "idegen". Bizonyára neki magának is szüksége lehetett arra, hogy népe eltávolodását kissé kárpótolja a nem zsidók megjelenése. Ez az ő megdicsőüléséhez tartozott. Hiszen küldetése az egész világra szólt, apostolait minden néphez küldte. Ezt pedig tanítványainak is tudniuk kellett. Krisztus minden követőjének úgy kell élnie, hogy kívül valók, "idegenek" rendre megkérjék őket: "Mutassátok meg nekünk Jézust! Kicsoda az az Úr, akit követtek? Látjuk, hogy áldozatos szeretettel szeretitek egymást. Látjuk: felsegítitek az elbukottat, komolyan veszitek a kimondott ígéretet. Honnan, kitől van erre erőtök?" Vagy azért nem kérik ezt tőlünk, mert merőben mást látnak életünkből? Bárcsak egyre többször hallanánk mi, mai keresztyének ezt a kérést: "Jézust szeretnénk látni! Csodáljuk templomotok rendjét és tisztaságát, örömmel hallgatunk azokban csodálatos egyházi muzsikát, szívesen szánunk időt egyházi múzeumok gazdag anyagának megtekintésére. De ez mind kevés. Többre vágyunk: Jézust szeretnénk látni!" Kívánom mindenkinek, minél többször találkozzék ezzel a kívánsággal. Nagyszerű feladat egyszerre magamnak és másnak megfogalmazni, jóllehet dadogó szavakkal, de egyre világosabban elmondani, kicsoda ő, s mit jelent nekem.
Egyetlen mai keresztyén sem tagadhatja meg a Jézusról szóló, saját szívéből fakadó hitvallása kimondását.
Uram!
Bizonyára oka lehetek annak, hogy tőlem még nem, vagy csak nagyon kevesen kérdezték a feléd vezető utat. Segíts úgy élnem, hogy ez megtörténjék! Segíts, hogy meg tudjalak mutatni téged másnak. Adj világos szót, rólad szóló bizonyságtételt ajkamra. Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
