JERIKÓ MISSZIÓ

" Nem hagysz engem a holtak hazájában ." Zsolt 16,10 [Jézus] " üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük ." Zsid 7,25 Két ellentétes tapasztalat szorításában élünk. Minden arról vall körülöttünk, hogy az élet ideig való. Ma már kezdjük tudomásul venni, hogy ez általában véve, az élet egészére is igaz lehet, de az egyénre, az élővilág egyedeire nézve nem lehet kétségünk a mulandóság felől. Nem csak az újra és újra elkerülhetetlen gyász, a tudomány szenvtelen tanúsága, a halálról való tudásunk vall erről. Testünk talán csak a delelőn túl érezteti velünk nap mint nap, de már fogantatásunk pillanatától, minden élővel együtt a végünk felé tartunk. Egyszerűen az élet ilyen, a maga természete szerint. Az elmúlás a kezdetektől sejtjeinkbe van rekesztve. És lám, mégsem érezzük természetesnek. A halál konok valósága kétségbe ejt; nem tud igazán belesimulni magától értetődő ismereteink világába. Mintha ben

Fájdalmasan fedezzük fel a zajt, amikor szeretnénk megállni és belépni az imádságba. Gyakran , hatalmas lárma uralja  belső templomunkat. A modern világ megsokszorozza  a legkábítóbb zajokat, amelyek annyira fertőző ellenséghei szívünk békéjének. A szekularizált, anyagias és hedonista világban,  ahol a háborúk, a bombázások, a  gépfegyíverek ropogása, az erőszak és a kegyetlenség az általános fizetőeszköz, ahol  az emberi személy mélktósága, a család ésa az élet elleni erőszak már eléri magát az emberi lényt, a csönd tisztelete az emberiség legfőbb gopndjává lett. Mindezek ellenére Isten a csöndben rejtőzik.

" De az Úr terve örökké megmarad ." Zsolt 33,11 Pál mondja: " Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében. " ApCsel 20,32 Régebben nagyon szerettem a szójátékokat, enyhén idősödő fejjel már leginkább erőltetettnek érzem a legtöbbet, és a népi etimologizálás is inkább megmosolyogtat, mint hatalmas felismerést okoz. Azt gondolom mégis, hogy az örökké és az örökség szavaknak van közük egymáshoz. Az egyik Isten tervéről beszél, a másik meg arról, hogy mi mit fogunk kapni. Az egyik a kezdetekről, a másik a beteljesedésről. Az egyik ígéret, a másik pedig biztatás, de mindkettő ajándék. Ajándék, mely a miénk. Ajándék, melyet nem feltétlenül ismerünk addig, amíg ki nem csomagoljuk. Valahogyan így lehetünk Isten terveivel is, hiszen még nem csomagolhattuk ki mindet. Nem ismerjük minden tervét, csak azt az ígéretet halljuk a zsoltárostól, hogy a terve örökké megmarad. Nem söpörte

A zaj a lélek megsértése, a zaj benső világunk "csöndes" lerombolása.  Az ember mindig igyekszik kívül maradni önmagán. Ezért kell állandóan visszamenni a belső várkastély felé.

" Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt !" Zsolt 95,1 " Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép ." ApCsel 2,46–47a Hálás vagyok, mert jót tett velem az Isten, mégis furcsa a lelkem… Istenem, mikor mentem utoljára eléd, hogy elmondjam Neked az örömeimet? Mikor köszöntem meg Neked megváltó Jézusomat? Mikor térdeltem eléd azért, mert megvidámítottad a lelkemet? Sokszor csak panaszkodni tudok. Elárasztja szívemet az elégedetlenkedés, és csak mondom, mondom Neked a sérelmeimet. Sorolom kéréseimet, könyörgéseimnek se eleje, se vége. Mert ez megy, ezt tudom, hogyan kell csinálni. Kérni jól tudok. De hogyan kell hálásnak lenni Feléd? Hiszen tudom, hogy mindenem, amim van, Tőled kaptam. Hogyan kell mindezt megköszönni? Az én gyarló, esetlen szavaim annyira kevesek ehhez…

Az Egy falusi plébános  naplójában Georges Bernanos írja: "Megőrizni a csendet, milyen különösen hangzik. Inkább a csönd őriz minket."  Hogyan érthető meg az embernek ez a valószínűtlen hozzáállása a csöndhöz? Jeromos atya megpróbált  válaszolni erre a kérdésre. Az Écrits monastiques (Monasztikus írások) című könyvében ezt írta: "A csönd misztérium, illetve pontosabban  az emberek viszonyulása a csöndhöz szinte misztérium jellegű problémát jelent. Minden értelmes ember csodálja a csöndet, mind meg van győződve  hasznosságáról, de szinte soha nem akarnak ennél tovább menni." Aztán így folytatja a trappista szerzetes: "A szeretet gyakorlásához először is magunkba kell zárni  a lelket zavaró természetes <zajokat>, le kell állítani azokat szívünk ajtaja előtt, és nem szabad másokat elárasztani velük. Egyszerűen azért, mert a zűrzavar elfordít Istentől." A zaj körülvesz és ostromol minket: a szünet nélkül nyüzsgő városaink, az autók,  a repülők, a ház

" Ezért magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek. " Zsolt 18,50 " Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk ." ApCsel 4,20 Isten közelében valahogy minden másként látszik. Átértékelődnek a dolgok, az események, a folyamatok. S talán egy bizonyos pont után sikerül eljutnunk Pál apostollal együtt a rácsodálkozó felismerésre: minden értetek van. Ezt a látásmódot adja át – mint egy stafétabotot – a zsoltáros, és erre biztat az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv szerzője is. Ha valaminek értelme van, meglátjuk a fontosságát, a jóságát, sőt a szépségét is. Isten kezében a rosszal beárnyékolt világban is pozitív dolgok születnek, az átokból is áldást tud előhozni, a rossz híreket is jó hírré (evangéliummá) tudja fordítani. A hit, az Istenbe vetett bizalom nem azt jelenti, hogy minden kerek az életünkben, a környezetünkben és a világban, hanem azt, hogy a tényeket ismerve is rácsodálkozunk Isten nagy tetteire; minde

Az emlékezet csöndje a lélek és a szív békéje. Az emlékezet csöndje szabad és igaz embert teremt.

" Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. " Zsolt 116,1 " Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged ." Mt 6,6 Tudjuk, hogy imádkozni sokféleképpen lehet: állva, ülve, esetleg ágyban fekve, odahaza, templomban vagy gyülekezeti alkalmon, esetleg úton járva. Az ige most arra szeretne rákérdezni: Mi kihez imádkozunk? Talán furcsának érezzük a kérdést: természetesen Istenhez, Jézus Krisztus által. Mai igénk mégis arról beszél, hogy ez nem mindig így történik. Lehet, hogy nem Istenhez, hanem a másik emberhez. Azaz (és ez természetesen közösségi imák esetében fordul elő) abban, hogy hogyan formálom a szavakat, milyen szófordulatokat, cifrázásokat akarok mindenképpen elmondani, megmutatkozik, hogy tulajdonképpen nem Istenhez, hanem másokhoz is imádkozom. Hiszen Isten, aki Atyánk, és mi az ő gyermekei vagyunk, egy

Mit mondhatunk az emlékezet csöndjéről? Itt nem egy betegség csöndjéről van szó, amikor az ember elveszíti emlékeit és fogódzóit. Az emlékezet a Szentlélektől megtermékenyített szó. Olyan, mint egy sír, mint egy szántóföld, amelybe az ember elveti a beszéd magvát, és az gyökeret ereszt, a csöndben sarjad, és egy még bőségesebb és reményt hozó új életté fejlődik. Az odafigyelés csöndjébe belehalt szó újra kivirágzik az őt életre keltő Szentlélek napsugaraiban. Az elmélkedésben befogadott és megtermékenyült mag, mint egy új lény jelenik meg  bőséges terméssel. Ha a búzamag nem hal el, nem hoz termést. A mag elhalása a növény életét jelenti. A növény pedig az egész természet egyetlen lénye, amely egyszerre csöndes és élő, és éppen ezzel adja nékünk annak a legtökéletesebb képét, ami a csöndes odafigyelést követő percekben történik. A   Lectio Divina   {a Szentírás elmélkedő olvasása- a ford.} elméleti hagyománya, amely végigvonult a kereszténységen, Origenésztől  napjainkig tanítja, h

Összehasonlításként, a zenét teljességében hallgatjuk, amikor minden tökéletesen elhallgat körülöttünk  és bennünk, és szemünket is becsukjuk. Az odafigyelés csöndje leginkább olyan, mint amikor elbűvöl a templomot betöltő orgona hangja. Hallgatjuk, mit sem látva abból,  ami a kórus magasában történik, az orgona helyén: hang érkezik a homályból, és a mozdulatlan és sötét ívek alatt betakar minket, mint  egy lepel. A figyelés csöndje bizonyára akkor éri el csúcspontját, amikor maga a beszéd a csöndben nyilvánul meg, semmit sem veszítve az erejéből, vagy amikor olvasás közben, a hangtól megfosztott beszéd találkozik az olvasóval, aki annak teljes belső világa felé fordul a befogadás tökéletes magányában.

" Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt! " Zsolt 81,2 Pál írja: " Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is ." 1Kor 14,15b Milyen arccal jövök ki egy templomból? Örömmel, mosolyogva, a rám váró feladatoknak jó előre örülve, jóleső várakozással a jövő felé? Nézem a templomban a ... helyükre visszatérők arcát. Nem a sugárzó öröm, amit először meglátok. Több a rezignáltság, fásultság, beletörődés. Egyáltalán, hol van az a hely, amit úgy jelölhetünk meg: <Isten előtt>? Nyilvánvalóan nem mindig a kőből épített templomot jelenti, sokkal inkább a belső szobát, a lélek mélyét, az imádság láthatatlan helyét. Természetesen magunkkal vihetjük ide is a szomorúságunkat, kétségeinket. De ez a transzformáció helye. Isten jelenléte örömmé változtathatja szárnyaszegettségünk. Tudom, hogy Te vagy a Nagy Átváltoztató. Nézd, miket hoztam Neked: hitetlenséget, apróbb bosszúságokat, nagy, régi bánatokat,

Be kell vinni a csöndet a  gondolkodás folyamatába, le kell nyugtatni a szívet, a gondok sokaságát és kiiktatni minden mesterkélt szórakozottságot. Semmi nem magyarázza meg jobban, hogy mi is az odafigyelés, mint az az összefüggés, amely fennáll a csönd és az odafigyelés, a figyelem és az ajándékozás között. Ezt írja Szent János a Prológusban: "A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta föl." (Jn 1,5) Az odafigyelés csöndje nem más, mint a szívek csöndes együttléte. Hogyan tudná a szív a másik embert másképp teljesen befogadni, mint a csöndben? Hiszen ez utóbbi nem értelemmel magyarázható, hanem lélekkel.

" Igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, Uram, Seregek Istene. "Jer 15,16 " De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét és megtartják. "Lk 11,28 A boldogságról sokat és sokfélét írtak már, hiszen mindenki szeretne boldog, vidám és elégedett lenni. Minden ember keresi „a boldogság kék madarát”, ki itt, ki ott. Lehet sokféle módon keresni, de ha a kutakodásból Istent kihagyjuk, a kék madár újra és újra elillan előlünk. Holott a kék madár sokféleképpen ott van gondolatvilágunkban… A „vidámság” és „boldogság” szavak kapcsán kacagó gyermekek, kamerába mosolygó menyasszonyok és vőlegények, tengerparton labdázó családok, önfeledten szaladgáló, maszatos lurkók képe – és még ki tudja, mennyi minden – él gondolatainkban. Aztán az élet megtanítja, hogy a kacagó gyermekek is újra meg újra sírva fakadnak, az egykor kamerába pózoló menyasszonyok és vőlegények nem egyszer összevesznek vagy szakítanak, a tengerparti

A meghallgatáshoz szükséges az elhallgatás. Nem csak a fizikai csönd bizonyos megtartásáról akarok beszélni, amely abban áll, hogy nem vágok bele más szavába. A belső csöndről is szólni akarok, amely nem csak a másik ember beszédére figyel, hanem az alázatos szeretettel túlcsorduló szívre, amely gazdagon megáldott  az odafigyelés,  a baráti befogadás, az önkéntes lemondás képességével, és igencsak tudatában van szegénységünknek. A meghallgatás csöndje az odafigyelés, önmagunk ajándékozása a másiknak, és az erkölcsi finomság jele. Tudatos alázatosságot kell tanúsítanunk, hogy úgy fogadjunk el  egy másik embertől ajándékot, mint amit Isten ad nekünk. Mert a másik ember mindig egyfajta gazdagság  és értékes ajándék, amelyet Isten ajánl fel, hogy alázatban, emberségben és nemeslelkűségben növekedjünk. Úgy gondolom, hogy pontosan az a leghiányosabb emberi kapcsolat, amelyből hiányzik az odafigye-lés csöndje.

" Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának !" Ézs 25,9b " Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét. " Lk 1,68 Zakariás éneke valójában nem az öröm és a hálaadás hangjaival kezdődött. Fia, János – a későbbi Keresztelő – születése korábbi kétkedését is felidézhette: öreg vagyok már, a feleségem is igen idős… Emlékezett, hogy papként milyen kényelmetlen volt számára a némaság azért, mert nem vette komolyan az angyal ígéretét. Isten hivatalos szolgájának hosszú utat kellett megtennie, míg kimondhatta: áldott az Úr. Ennek az útnak a hosszát pedig nem méterekben vagy mérföldekben mérték. Az Isten szavába vetett bizalmának útja volt hosszú és körülményes. Először meg kellett szoknia, hogy ne féljen. Azután fel kellett ismernie, miféle élmény az, amikor meghallgatásra talál a könyörgése. Majd, átmeneti némasága következményeként, el kellett tompulnia benne a kétkedés hangjának. Később a „Miből tudom meg

Csönd nélkül Isten eltűnik a zajban, és ez a zaj egyre gyötrőbb lesz, mert Isten távol van. Ha a világ nem fedezi fel újra a csöndet, elveszik, elmerül  a semmiben. Létezik olyan csönd, amely meghallgatás? Talán lehetetlen úgy megérteni a másik embert, hogy csöndben maradunk...

Gyakran elfelejtjük, hogy Krisztus szeretett csöndet teremteni. Nem menekülni vonult a pusztába, hanem Istennel találkozni. És életének legkegyetlenebb pillanatában, amikor mindenütt üvöltések süvítettek, amikor mindenféle hazugságok és rágalmak szakadtak rá, amikor a főpap azt kérdezte: "Miért nem mondasz semmit?", Jézus inkább a csöndet választotta. Valóságos emlékezetkiesésben szenvedünk; már nem tudjuk többé, hogy a csönd szakrális valóság, mert Isten tartózkodási helye.  Hogyan lehet újra felfedezni a csönd érzését, mint Isten megnyilvánulását? Itt van a modern világ drámája: az ember eltávolodik Istentől, mert nem hisz többé a csönd értékében.

" Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!" Zsolt 31,6 " Az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. " Róm 8,2 A törvény mindenkor olyan számunkra, mint egy tükör. S mi is a tükör funkciója? Felfed, megmutat, fontos és pontos információkat ad rólunk, leginkább a küllemünkről. Segítségével megtudhatjuk, hogy épp kócosak vagyunk, félrecsúszott a nyakkendőnk, elmaszatolódott a sminkünk, vagy épp folt van a ruhánkon, vagyis leplezetlenül megmutat bennünket önmagunknak. Rávilágít hiányosságainkra, megmutatja hibáinkat, de azok helyrehozatalában egy tükör képtelen segítséget nyújtani. Pál apostol, aki egykor írástudóként az isteni törvény minél alaposabb megismerésén és maradéktalan betartatásán fáradozott, a feltámadott Krisztussal való találkozás után már mindezt mint a bűn és a halál törvényét nevezi meg. Hiszen már e törvény puszta léte magában hordozza és kíméletlenül fejünkre is olvass

" Az az egész nemzedék is atyái mellé került, és egy másik nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat, sem azokat a tetteket, amelyeket véghezvitt Izráelért. " Bír 2,10 " Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus… feltámadt a halottak közül ." 2Tim 2,8a Timóteus, akit a levélíró apostol a fiának szólít, inkább előtte van még az emlékeinek, mint utána. Életének jelentős eseményeit, püspöki szolgálatának éveit, leendő mártírhalálát a jövendő fátyla borítja. Fiatalkora ellenére azonban van egy olyan emléke, mely keresztény jelenét és jövőjét is meghatározza: Krisztus feltámadt a halottak közül. Igaz, történelmi értelemben a múlt homályába vész az esemény. Már Timóteus mestere, Pál apostol sem a Feltámadottal találkozott, de a mennybe ment Krisztus fényességét látta (ApCsel 9,3). Pál és Timóteus szolgálata mégis azt bizonyítja, hogy Krisztus feltámadására nem csak múlt időben lehet emlékezni. Történeti voltán túl a feltámadás jelen idejű is. Ha Krisztus nem támad fel, ne

A csönd nem a beszéd száműzése, hanem  az egyetlen Ige szeretete. Fordítva: a szavak áradása a kételkedés jele. A hitetlenség mindig bőbeszédű.

Krisztus a Szentlélek nagy csöndjét adta nekünk.  Hogyan is feledhetnénk ezt?   Ha az ember eltávolodik a Szentlélek csöndjének emésztő tüzétől, mindig bálványimádásba esik. Gondozni kell Pünkösd csöndes tüzét. A Szentlélek csöndje nélkül az embert üresség veszi körül.

Igaz, hogy a Szentlélek az "ismeretlen Isten" marad, ahogyan Victor Dillard,  az 1945. január 12-én Dachauban meghalt jezsuita pap is nevezi őt az Au Dieu inconnu  ( Az ismeretlen Istenhez) című könyvében.  A következő nagyszerű imádsággal vezeti be gondolatait, amely könyörgés és kiáltás a Szentlélekhez arra kérve őt, hogy engedje meg számára megismerni, megragadni, megérinteni, sőt kinyilatkoztatni az ő arcát. Mert erős a vágyunk, hogy lássuk őt: "Uram, add, hogy lássalak.{...} Nem is tudom, hogy hívjalak: Szentlélek, ó Szent Lélek. {...}  Próbállak megragadni téged, megkülönböztetni az isteni világban, amelyben elmerülök. Ám kitárt kezem semmit sem ragad meg, és szinte észrevehetetlenül térdre rogyok az Atya előtt, vagy az én bensőmben lakó ismertebb Krisztusom fölé hajlok. Testem leáll.  Érzékeim az igazukat keresik a képekben, hogy lelkem feléd szállhasson. És te csak ilyen idegen anyagi táplálékot adsz nekik, mint galamb, lángnyelv, lehelet. Semmit sem adsz, ami le

" Mert angyalainak parancsol felőled, hogy minden utadon őrizzenek.  Kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat ."         Zsolt 91,11–12 " Vajon ezek [az angyalok] nem mind szolgáló lelkek? Azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget ." Zsid 1,14 Milyen jobb ajándék lehetne a mai napra, mint egy személyes kísérő angyal. Nem egy giccses angyalszobor, nem egy ezoterikus katyvasz, hanem egy rendes, régi, klasszikus, bibliai, mint az Ószövetségben. Lehet, hogy felvilágosult polgári ízlésünk el fogja nagyrészt takarni, de ha elég éberek vagyunk, talán itt-ott ki fog lógni egy-egy szárnysuhanás. Talán csak annyit érzek, valami ma könnyebb lett és nem olyan monoton. Mintha valaki ma segítene. Talán egy máskor félelmetes esemény ma elviselhetőbb. Lesz egy extra mosoly, melyre nem számítok. Néhány szót hallok, mely jólesik. Egy nap, amikor sem belém nem rúgnak, sem én nem rúgok másba. Miért is kellene mindig az Istenben bízó embernek a legne

A pap a csönd embere. Mindig Istenre kell figyelnie. Az igazi pasztorális és misszionáriusi mélység  csak a csöndes imádságból jöhet. Csönd nélkül a papság elsüllyed. A papnak a Szentlélek karjaiban kell lennie. Ha eltávolodik a Szentlélektől,  arra kárhozik, hogy kizárólag emberi munkát végezzen.

A csönd iránti tisztelet hiánya káromlás a Szentlélek ellen. Ha a pap belép a csönd fegyelmébe, alá tudja vetni magát a Szentléleknek. Ha Isten szóvivői nem engedik a Szentlelket magukban szólni, akkor az isten kegyelmet óhatatlanul utálatos emberi ügyességgé változtatják.

Nem olvasnivaló, hanem mindnyájunknak szóló komoly, fontos küldetés: https://www.karizmatikus.hu/ hitvedelem/tanitas-atyak- tanito-testverek/7370-fatima- uezenetenek-rendkivuel- profetikus-jelentese.html

Egy Afrikából jött bíboros a szemünkbe néz és őszintén megmondja az igazságot.  Sarahs-Homi bíborosnak köszönöm az őszinte szót!  Mindannyian olvassuk el,                                                                                            Böjte Csaba testvér   "Nézzünk szét magunk körül! A nyugati társadalom úgy döntött, hogy Isten nélkül építi fel magát. Vegyük észre, hogy mostanra hogyan adta meg magát a fogyasztói társadalom harsány és megtévesztő fényeinek: a profitnak bármi áron, és a to mboló individualizmusnak. Egy Isten nélküli világ a sötétség, a hazugságok, és az önzés világa! Isten fénye nélkül a nyugati társadalom olyanná vált, mint egy hánykolódó hajó az éjszakában! Nincs benne elég szeretet a gyermekek befogadásához, a megvédésükhöz a kezdeteiktől az anyaméhben, a megvédésükhöz a pornográfia agressziójától. Megfosztva Isten fényétől, a nyugati társadalom már nem tudja, hogyan tisztelje az időseit, hogyan kísérje el a halálig a betegeit, hogyan biztosítson

" Valóban, szemünk előtt van sok gonoszságunk, és jól ismerjük bűneinket.  13 Hűtlenek vagyunk, megtagadtuk az Urat; elfordultunk a mi Istenünktől. " Iz 59,12B-13A  " Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket. " 1Jn 1,9 A rejtőzésben, bujkálásban, titkolózásban, leplezésben profik vagyunk. Amit nem tud más, az nem is létezik – gondoljuk. Azt tartjuk szégyenletesnek, ha napvilágra kerül a rejtegetnivalónk. Pedig ismerjük a lelkiismereti terhek betegítő voltát. Minél mélyebbre ássuk el őket, annál inkább emésztenek. A környezetünk számára is rettenetes örökséggé válhatnak rendezetlen dolgaink. Istenről nemcsak azt tudhatjuk, hogy gyűlöli a bűnt, hanem azt is, hogy szereti a bűnös embert. Jézus földi életének legnagyobb ajándéka volt, hogy közel engedte magához a gyógyulni vágyókat. Leült az asztalukhoz, elment az otthonukba, megajándékozta őket figyelmével. Örömét nem a büntetésben l

Boldog John Henry Newman az An Essay in the Aid of a Grammar of Assent   (Esszé a beleegyezés nyelvtanához) című írásban keserű szemrehányással fordul a papokhoz:" A csönd fenntartja a vallásos buzgóság benső hevét. Ez a hevület kifejezésre juttatja a Szentlélek bennünk való életét.  A csönd teszi lehetővé a bennünk lévő isteni tűz gondozását és őrzését..{...}A Szentlélek élete megköveteli bennünk az éberséget. Ha tanúskodni akarunk Isten Lelkének jelenlétéről  a világban, egészen sajátosan, a legnagyobb gonddal fenn kell tartani a belső tüzet. Nem lep meg túlságosan, hogy számos pap lélek nélküli látszattá vált, olyan emberré, aki sokat beszél és rengeteg tapasztalatot oszt meg, de Isten Lelkének tüze kialudt benne, és alig fejez ki többet jelentéktelen eszméknél és lapos érzelmeknél.  Néha úgy tűnik, hogy a papok bőbeszédűsége  inkább kételyt ébreszt bennünk, mint hitet.  Minden úgy történik, mintha nem lennénk  egészen biztosak benne, hogy Isten Lelke meg tudja érinteni az embe

Szükséges a csöndet művelnünk és körülvennünk belső gáttal.Imádságaimban és lelki életemben mindig éreztem az egyre mélyebb és teljesebb csönd igényét.Egyfajta lelki érzékenységrőúl van szó, hogy ne magamra gondoljak, hanem tekintetemet, lényemet és lelke3met Isten felé fordítsam. A magány, a csönd és az abszolút böjt napjai nagy segítséget jelentettek. Hallatlan kegyelem volt, lassű tisztulás és azzal az Istennel valóű találkozás, aki fokozatosan egyre mélyebb belső életre akar vezetnihogy bensőséges kapcsolatot ápoljak Vele. A magány, a csönd és a böjt napjai, amelyeket        egyedül Isten Igéje táplál, lehetővé teszik az embernek, hogy életét a lényegre alapozza. Így aztután megtudtam, hogy ahhoz a vízpartra ültetett fához hasonlóan, melynedk gyökerei  a vízsodrás felé irányuélnak,. lelkierőre és frissességre tetehetek szert. Ez a fa nem fél, amikor   a hőség érkezik, levélzete zöld marad: a szárazság éveiben nem nyugtalankodik és állandóan gyümölcsöt terem(vö.Jer17,7-8). A csönd

" Fordítsa feléd arcát az Úr és adjon neked békességet! " 4Móz 6,26 " Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban ." Fil 4,7  „Figyelj rám, ha veled beszélek!” Mennyire bántva érezzük magunkat, ha valakivel szeretnénk gondolatainkat megosztani, és ő figyelemre sem méltat minket. Az újság mögül vagy teendői mélységéből egy laza ahával jelzi, hogy hallja ugyan, amit mondunk, de érezzük, hogy figyelme és teljes jelenléte nem a miénk. A felénk fordított isteni arc az Úr teljes figyelmét, jóindulatú gondoskodását jelenti. A kapcsolat minőségét jelzi, ahogy az Úr állandóan ránk néz, szemmel tart, figyel. Fordítsa feléd orcáját az Úr, vagyis éljetek egymás színe előtt, együtt. Te és az Úr! Csakis ebben a tartós közösségben, kölcsönös egymásra figyelésben élheti meg az ember a minden értelmet meghaladó békességet, melyet e kapcsolat nélkül felfogni sem lehet. Elgondolkodtunk-e már azon, hogy sok esetben éppe

"... az Úr... védőszárnyai alatt oltalmat találni idejöttél. ” Ruth 2,12 " Ajánlom nektek Főbe nővérünket, aki a kenkreai egyház szolgálatában áll.   Fogadjátok szentekhez méltóan az Úrban, és támogassátok, amiben csak rátok szorul, mert ő is sokaknak volt támasza, nekem magamnak is." Róm 16,1-2 Két kivételes nőalak, Ruth és Főbé áll előttünk a mai napon. Ruth története a bírák korába vezet minket: a moábita Ruth anyósát, a zsidó származású Naomit követve a Szentföldre vándorol, miután a családjukból csak ők ketten maradtak életben. Ruth ezután menedéket, férjet és mindenekelőtt befogadó szeretetet talál anyósa rokonságában. Ez a könyv a hetek ünnepének (sávuót) jellemző olvasmánya, fő mondanivalója az új kenyérért való hálaadás és a törvényadás mellett a jövevények befogadásának hagyománya, mely az embernek Istentől elrendelt kötelessége. Ezért is mondja Bóáz, Ruth új vőlegénye, hogy az Úr „szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.” Főbé diakonissza volt. A diakonisszák

Nem csak a kolostorokban kereshetjük Istent...Szent Ágostont erőszakosan ragadták ki monostorából, hogy Hippó püspökévé szenteljék.  Kimerítő püspöki feladata alatt roskadozva gyakran úgy tekintette püspöki tevékenységét, mint egy "sarcina episcopalis"-t. Ez a katonai nyelv népszerű kifejezése, a katona csomagját, a katona teljes felszerelését jelenti. Egy sajátosan súlyos teher volt az, amelyet Hippó püspökének mindennap hordania kellett a vállán. Az egyre halomozódó,  gyakran világi ügyekkel ütköző szolgálat ellenére  Ágosotn megtalálta a csönd és a magány idejét, hogy a Szentírást olvassa, tanulmányozza,és azon elmélkedjen, hogy hosszan imádkozzon, megszerkessze dogmatikus műveit, a hitoktatást és a tanítást biztosítva. Ágoston példája az Egyházban van, nem az elvont, vagy ideális Egyházban, hanem Hippó közösségében, amelynek ismeri arcait, hullámzásait, nyomorúságait és viszályait. Ezzel az Egyházzal imádkozik, böjtöl, szenved és halad az elmaradhatatlan mindennapos megté

"Mert nagy az én nevem a népek között – mondja a Seregek Ura." Mal 1,11 "... minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. " Fil 2,11 Micsoda összhang! A bábeli zűrzavar helyett újra tiszta és érthető beszédet hallok. Erre van szükségem. Bátorítóan hat rám, mert a bizalmat sugallja felém. Már nemcsak a közös nyelv tudja kifejezni az egységet Isten és az ember között, hanem Jézus Krisztusban „minden nyelv” is. A „vallani” ige a görög nyelvben azt is jelenti, hogy hálát adni, dicsőíteni. Amikor megvallom a hitemet az emberek előtt, akkor egyszerre hálát is adok Istennek az ő szeretetéért, és dicsőítem őt. S ez kihat az én életemre is, mert a hálának a kifejezése belső békességet teremt, hogy tudom, megajándékozott vagyok. A dicsőítés pedig annak az örömnek a megélése, hogy az Isten gyermeke lehetek Jézusban. Az egészet élhetem át akkor, amikor kimondom érhetően és vigasztalóan mások számára: „Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére

Jó az Úr, menedék a szorongatás napján. Jól ismeri azokat, akik benne bíznak " Náh 1,7 Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk . 2Kor 4,8 A körülmények nem határoznak meg teljesen. Istennel kapcsolatban lenni azt jelenti, hogy mindig van egy végső szabadság, mely igazából számít. Nem tesz érzéketlenné, érinthetetlenné mindenféle külső megpróbáltatásoktól. Ami fájdalmat akar okozni, fájni fog, ami akadályozni akar, nem válik segítőmmé, és mégsem tudnak célhoz érni. Életem kellemetlen részeiként vannak jelen, tényleg nyomorultul érezhetem magam, de sohasem lesz csupa nyomorúság körülöttem minden. Mindig lesz mellettük más tapasztalatom is. Ezek a más tapasztalatok lehetővé teszik, hogy másként is, kívülről is láthassam a bajaimat. Nem végtelen tenger, csak átúszni való tó – szól a mai két ige bátorítása. Betegség, konfliktus, kudarc, áskálódás keserítheti az életünket. Van, ami a sors, van, ami emberek munkájának tűnik

A szerzetesi élet, a  magány és a csönd embereinek az élete, felemelkedés a magasságok felé, nem pedig a magasságokon való pihenés. A szerzetesek mindig felfelé mennek, mert Isten szüntelenül nagyobb.  E földön sohasem érhetjük el Istent. De semmi sem kísérhetné jobban földi utunkat Isten felé, mint a magány és a csönd.

A csönd embereinek arca fizikailag különbözik azokétól, akiknek a gyönyörök zajától és egy Isten nélküli világ mesterkéltségeitől torzult el. Vonásaikat, tekintetüket és mosolyukat a csönd ereje formálta. A nagy szerzetes egyéniségek megszokták, hogy félhomályban néznek, és szüntelen képesek rátalálni a világosságra, aki az Isten.  Mert Isten elrejtőzött, Deus Absconditus, azzal a fátyollal van beborítva, amelyet egyedül a csönd tud résnyire ellebbenteni. A csönd homálya teszi lehetővé az embernek, hogy kitartóan nézze Istent. A csönd misztérium;  és a legnagyobb misztérium, Isten csöndes marad. Szeretek emlékezni Patrice de la Tour du Pin költőnek ezekre a szavaira:            "Minden életben a csend mondja ki Istent."

"[ A Úr] elküldi majd angyalát előtted ." 1Móz 24,7 " Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek… És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. " Mt 28,5.7a Ma erősebb kötést kell találnunk, mint azt, hogy „angyal” vagy azt, hogy „előttetek megy”! Az ószövetségi történetben Ábrahám küldi el szolgáját, Eliézert, hogy Mezopotámiából hozzon feleséget Izsáknak. A ő biztatása az, hogy a szolga előtt megy majd az Úr angyala. A másik történet a feltámadás jól ismert mozzanata, amikor a sírnál az angyal biztatja az asszonyokat. Az egyik egy fontos elintéznivaló, a másik viszont valami olyan fordulat, mely feje tetejére állította a világot, de az életünket biztosan. De hát a sorsunk is ilyen. Olykor fontos dolgokban kell döntéseket hoznunk, s akkor aligha van annál fontosabb. Máskor viszont minden ügyünk h

A Silence cartusien (Karthauzi csend) című művében dom Guillerand is ezt írta: "Hozzá akarok szokni a homályban való nézéshez, ahol a fény átszűrődik, hogy hozzám érkezzen anélkül, hogy megsebezne; hozzá akarok szokni a csönd hallgatásához, ahol beszél a hang, mely mindent szavak nélkül mond; meg akarom szokni azt a Szeretetetet, aki úgy adja magát és oly magasztos formában, engem felülmúlva szól hozzám, és szava közelebb van a világossághoz és az igazsághoz."

" Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel. " Zsolt 39,2 " Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra ." Jak 1,19 Mindennapi tapasztalatunk, hogy a beszédképesség áldása milyen könnyen válik átokká. Egy szerencsétlenül megfogalmazott mondat, egy meggondolatlan szó a harag lavináját indíthatja el. Vállalatvezető ismerősöm íróasztalán ott a három bölcs majmot ábrázoló szoborcsoport, hogy emlékeztesse, bizonyos helyzetekben jobb nem látni, nem hallani, nem szólni. Valóban ez lenne a megoldás? A három majom nem a Biblia lapjairól lépett elő, buddhista bölcsek alkották meg őket, persze ettől még lehetne pozitív jelentésük. A Biblia Istene azonban beszél, hall, lát. Megszólítja és meghallgatja az embert. A Biblia Istene azért ajándékozta meg az embert a kommunikáció képességével, hogy állandó párbeszédet folytasson vele. Arra teremtett minket, hogy megosszuk egymással érzéseinket, gondolatainkat, de meg