Robert Sarah: A csönd ereje 146. gondolat
Mit mondhatunk az emlékezet csöndjéről? Itt nem egy betegség csöndjéről van szó, amikor az ember elveszíti emlékeit és fogódzóit.
Az emlékezet a Szentlélektől megtermékenyített szó. Olyan, mint egy sír, mint egy szántóföld, amelybe az ember elveti a beszéd magvát, és az gyökeret ereszt, a csöndben sarjad, és egy még bőségesebb és reményt hozó új életté fejlődik.
Az odafigyelés csöndjébe belehalt szó újra kivirágzik az őt életre keltő Szentlélek napsugaraiban. Az elmélkedésben befogadott és megtermékenyült mag, mint egy új lény jelenik meg bőséges terméssel. Ha a búzamag nem hal el, nem hoz termést. A mag elhalása a növény életét jelenti. A növény pedig az egész természet egyetlen lénye, amely egyszerre csöndes és élő, és éppen ezzel adja nékünk annak a legtökéletesebb képét, ami a csöndes odafigyelést követő percekben történik.
A Lectio Divina {a Szentírás elmélkedő olvasása-a ford.} elméleti hagyománya, amely végigvonult a kereszténységen, Origenésztől napjainkig tanítja, hogy a Szentírás olvasását az elmélkedésnek, az elmélkedést pedig az imádságnak kell követnie. A szent lelki olvasmány a csönd minden gazdagságát tökéletesen visszatükrözi, ha az ember Istenhez fordul.
Az emlékezet a Szentlélektől megtermékenyített szó. Olyan, mint egy sír, mint egy szántóföld, amelybe az ember elveti a beszéd magvát, és az gyökeret ereszt, a csöndben sarjad, és egy még bőségesebb és reményt hozó új életté fejlődik.
Az odafigyelés csöndjébe belehalt szó újra kivirágzik az őt életre keltő Szentlélek napsugaraiban. Az elmélkedésben befogadott és megtermékenyült mag, mint egy új lény jelenik meg bőséges terméssel. Ha a búzamag nem hal el, nem hoz termést. A mag elhalása a növény életét jelenti. A növény pedig az egész természet egyetlen lénye, amely egyszerre csöndes és élő, és éppen ezzel adja nékünk annak a legtökéletesebb képét, ami a csöndes odafigyelést követő percekben történik.
A Lectio Divina {a Szentírás elmélkedő olvasása-a ford.} elméleti hagyománya, amely végigvonult a kereszténységen, Origenésztől napjainkig tanítja, hogy a Szentírás olvasását az elmélkedésnek, az elmélkedést pedig az imádságnak kell követnie. A szent lelki olvasmány a csönd minden gazdagságát tökéletesen visszatükrözi, ha az ember Istenhez fordul.
