Robert Sarah: A csönd ereje 143. gondolat
A meghallgatáshoz szükséges az elhallgatás. Nem csak a fizikai csönd bizonyos megtartásáról akarok beszélni, amely abban áll, hogy nem vágok bele más szavába. A belső csöndről is szólni akarok, amely nem csak a másik ember beszédére figyel, hanem az alázatos szeretettel túlcsorduló szívre, amely gazdagon megáldott az odafigyelés, a baráti befogadás, az önkéntes lemondás képességével, és igencsak tudatában van szegénységünknek.
A meghallgatás csöndje az odafigyelés, önmagunk ajándékozása a másiknak, és az erkölcsi finomság jele. Tudatos alázatosságot kell tanúsítanunk, hogy úgy fogadjunk el egy másik embertől ajándékot, mint amit Isten ad nekünk. Mert a másik ember mindig egyfajta gazdagság és értékes ajándék, amelyet Isten ajánl fel, hogy alázatban, emberségben és nemeslelkűségben növekedjünk.
Úgy gondolom, hogy pontosan az a leghiányosabb emberi kapcsolat, amelyből hiányzik az odafigye-lés csöndje.
