"mintegy sasszárnyon hordoztalak benneteket"
"Láthattad, hogy egész úton, amelyen jártatok, úgy vitt téged Istened, az Úr, ahogy a fiát viszi az ember." 5Móz 1,31
"Mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket." 1Jn 4,16a
Valaki egyszer meglátott egy kislányt, aki a még kisebb testvérkéjét vitte a hátán. Megszólította: „Nem túl nehéz terhet cipelsz te, kislányom?” A lányka így felelt: „Ez nem teher, ez a testvérem!” (Dr. Joó Sándor)
Isten nem teherként visz minket, hanem úgy, ahogy a fiát (testvérét) viszi az ember. Ha jó szívvel magunkra vesszük mások terhét, így érezzük mi is. Nem teher az, sokkal inkább áldás, meggazdagodás.
Isten hordozó, gondoskodó szeretetének múltja, jelene és jövője van. Az Úr felhívta Mózes figyelmét arra, hogy tekintsen vissza a hosszú, nem egyenes és nem sima pusztai útra, mely végül elvezette őt és népét a célhoz. Láthatta, felismerhette Isten szeretetét, kegyelmét.
Isten nekünk is felkínálja a visszatekintés lehetőségét. Visszanézünk, hátralépünk, és mást, többet látunk, mint amit a jelenben ismerünk és megélünk. Visszatekintve élhetjük meg a teljességet, a valóságot.
Izráel népe megtapasztalhatta Isten jelenlétét. Ígéretei beteljesültek. Ételhez és italhoz juttatta kételkedő, időnként a saját útját járni akaró, eltévelyedő népét. Isten hordozó, gondoskodó szeretetének jelene van. Mi, Isten jelenkorban élő gyermekei egyszerre vagyunk hordozók és hordozottak. Csak azért vagyunk erre képesek, mert Isten szeretete példát mutat nekünk, az ő ajándékainak megtapasztalása életünk legfontosabb része. Belőlük élünk, és így rajtunk keresztül éltet másokat. Isten szeret, hogy mi is szeretni tudjunk. „Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1Jn 4,19)
Szerető Urunk, Istenünk! Küzdünk a napok kihívásaival. Munkában, terhekkel megrakottan járunk. Csak a feladatokat látjuk, kevés az erőnk, hitünk, szeretetünk. Hordozó szereteted eddig is megsegített minket. Köszönjük, hogy érezhetjük, hogy élhetünk belőle. Köszönjük, hogy felemelsz, kiemelsz megszokássá vált mindennapjainkból, megfásult lelkünket szárnyalni indítod. Jelenléted titka átformálja életünket. Kérünk, tégy alkalmassá bennünket a Tőled tanult szeretet továbbadására. Ámen.
Kis János
"Mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket." 1Jn 4,16a
Valaki egyszer meglátott egy kislányt, aki a még kisebb testvérkéjét vitte a hátán. Megszólította: „Nem túl nehéz terhet cipelsz te, kislányom?” A lányka így felelt: „Ez nem teher, ez a testvérem!” (Dr. Joó Sándor)
Isten nem teherként visz minket, hanem úgy, ahogy a fiát (testvérét) viszi az ember. Ha jó szívvel magunkra vesszük mások terhét, így érezzük mi is. Nem teher az, sokkal inkább áldás, meggazdagodás.
Isten hordozó, gondoskodó szeretetének múltja, jelene és jövője van. Az Úr felhívta Mózes figyelmét arra, hogy tekintsen vissza a hosszú, nem egyenes és nem sima pusztai útra, mely végül elvezette őt és népét a célhoz. Láthatta, felismerhette Isten szeretetét, kegyelmét.
Isten nekünk is felkínálja a visszatekintés lehetőségét. Visszanézünk, hátralépünk, és mást, többet látunk, mint amit a jelenben ismerünk és megélünk. Visszatekintve élhetjük meg a teljességet, a valóságot.
Izráel népe megtapasztalhatta Isten jelenlétét. Ígéretei beteljesültek. Ételhez és italhoz juttatta kételkedő, időnként a saját útját járni akaró, eltévelyedő népét. Isten hordozó, gondoskodó szeretetének jelene van. Mi, Isten jelenkorban élő gyermekei egyszerre vagyunk hordozók és hordozottak. Csak azért vagyunk erre képesek, mert Isten szeretete példát mutat nekünk, az ő ajándékainak megtapasztalása életünk legfontosabb része. Belőlük élünk, és így rajtunk keresztül éltet másokat. Isten szeret, hogy mi is szeretni tudjunk. „Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1Jn 4,19)
Szerető Urunk, Istenünk! Küzdünk a napok kihívásaival. Munkában, terhekkel megrakottan járunk. Csak a feladatokat látjuk, kevés az erőnk, hitünk, szeretetünk. Hordozó szereteted eddig is megsegített minket. Köszönjük, hogy érezhetjük, hogy élhetünk belőle. Köszönjük, hogy felemelsz, kiemelsz megszokássá vált mindennapjainkból, megfásult lelkünket szárnyalni indítod. Jelenléted titka átformálja életünket. Kérünk, tégy alkalmassá bennünket a Tőled tanult szeretet továbbadására. Ámen.
Kis János
