JERIKÓ MISSZIÓ

" De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén ." Zsolt 27,13 " Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen ." Jel 21,6c Nyár közepén a víz felértékelődik. Egy palack hideg ásványvíz, egy teli öntözőkanna, egy zápor júliusban teljesen más, mint októberben. Kiemelt turistaközpontokban az ember megdöbben, milyen magas árat kérnek egy üveg vízért a nyári forróságban. A hőségriadó idején a víz annyira fontos lesz, hogy ingyen osztogatják a városokban. Milyen érdekes, hogy amikor a legfontosabb, akkor már a nagyon drága, szükségletalapú értékelést is meg kell haladni. Nem az értékelés a lényeg - kevés van belőle, nagy rá az igény, ezért drágán adom -, hanem hogy látom a szükségüket, hogy nélküle bajba jutnak, és ingyen odaadom, csak igyák. Futók mellett az útvonal szélén adják a vizet, hogy célba érjenek. A Jézus kínálta víz ilyen. Hogy lehet, hogy mégis ennyire kevesen tűnnek szomjasnak, hogy ennyire kevesen futnak teljes erőbedobással

" Az Úr teljesítette kérésemet, mellyel hozzá folyamodtam. " 1Sám 1,27 J"ézus mondja: "  Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. " Mt 7,7 Sámuel édesanyja, Anna csodálatra méltó személy. Az csak egy dolog, hogy „kért és kapott". De mit kért és hogyan? És milyen megaláztatást tűrt el érte? És mennyire komolyan gondolta fogadalmát! Őszintén szerette a férje, akinek több felesége is volt ugyan, de esze ágában sem volt aszerint „rangsorolni" szerelmeit, hogy melyikük szül neki fiút. Ilyen gyengéd és megértő férfit manapság nagyítóval kellene keresni a magukat büszkén monogámnak vallók között is. Anna mégsem nyugodott bele, hogy nem adhat életet egy gyermeknek. Annyira belefeledkezett az imádságba, hogy Éli főpap részegnek hitte. És ő nem sértődött meg, hanem alázatosan feltárta szíve titkát. Isten áldása és ígérete pedig ezen a megfáradt és megítélt, öreg papon keresztül is hatékonyan eljutott Ann

Egy olyan világban, ahol mindenféle kiabálások és izgalmak egyre növekszenek és állandósulnak, nekünk egyre nagyobb szükségünk lesz szemlélődni, és megtanulni belépni Krisztus csöndjébe. A csönd visszautasítása a Jézustól kapott szeretet és élet visszautasítása

Szent János Krisztusnak a szenvedése előtti lelki magányát és csöndjét hangsúlyozza. A kezdet óta egyedül van, mert ő Isten. Egyedül van, mert senki nem tudja megérteni. Szent János állítja, hogy tanítványai nagy számban elhagyták, mert az Eucharisztiáról szóló beszéde és az evangélium következményei túlhaladták őket. Ma egyes papok teljesen semmibe veszik az Eucharisztiát. Úgy tekintik a szentmisét, mint egy beszélgetős bankettet, ahol a Jézus tanításához hűséges hívek, az újraházasodott elváltak, a házasságtörők, a szentmisén résztvevő meg nem keresztelt turisták, nagy ismeretlen tömegek megkülönböztetés nélkül odajárulhatnak Krisztus testéhez és véréhez. Az Egyháznak sürgősen meg kell vizsgálnia ezeknek a több ezer főből álló hatalmas eucharisztikus ünnepléseknek az egyházi és pasztorációs célszerűségét. Nagy a veszélye annak, hogy az Eucharisztia, "hitünk szent titka" átalakul közönséges vásárrá és Krisztus testének  és drága vérének megszentségtelenítésévé. A papok úgy

Jézus halálának csöndje átalakítja, megtisztítja és megbékíti az embert. Megadja neki, hogy közösségben legyen Krisztus szenvedéseivel és halálával, és teljességgel belépjen isteni életébe. Ez a színeváltozás nagy csöndje, mert "ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. Aki nekem szolgál, az engem kövessen." (Jn 12,24-26)

A földön egyedül azt a csöndet kell keresni, amely Istenhez tartozik. Mert egyedül csak Isten csöndje győzedelmes. Krisztus halálának csöndje egy kis időre nyomasztó volt, de élete szült.

A sötétségnek a világosság feletti győzelme három napon át sűrű csönddel és rettenetes szorongással borítja be a földet. Meghalt a Messiás, és úgy látszik, eltűnésének csöndje az utolsó szó. Isten maga is csöndesnek tűnt. Szent Fia egyedül érezte magát kiszolgáltatva a kereszt borzalmainak.  Íme, földi élete legszörnyűbb pillanata. A halál szélén volt. Elveszítette erejét és vérét. De akkor, mikor már csak egy erőtlen haldokló lett, nagyot kiáltott. Elhagyta ezt a világot, és Atyja a legkisebb szóval  sem vígasztalta. Igaz, Szűz Mária, az édesanyja és Szent János ott volt a kereszt lábánál. Ám ez a gyöngéd jelenlét nem akadályozta meg, hogy maradék erejéből felkiáltson: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" (Mt 27,46)  Jézus szenved  Isten látszólagos távollététől, de a bizalom, amelyet Atyja iránt mindig érzett, nem halványult el. Rögtön ezután a fájdalmas felkiáltás után utoljára hóhéraiért imádkozik a Mindenhatóhoz: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, m

Az emberiség számára nagy lecke Krisztus csöndes összeszedettsége. A jászoltól a keresztig a csönd állandóan jelen van, mert a csönd kérdése a szeretet kérdése. A szeretet nem szavakban fejezi ki magát. Megtestesül, és azzal válik egy és ugyanazon Létezővé, aki igazságban szeret. Ereje arra vonz minket, hogy életünket adjuk oda egészen a halálig, egészen egy alázatos, csöndes és tiszta ajándékozásban. Ha Krisztus művét akarjuk folytatni itt a földön, szeretni kell a  csöndet, a magányt, és az imádságot.

Krisztus tudja, hogy Isten soha nincs  a világ zaklatott zajában. Ismeri a rettenetes nehézségeket, amelyek keresztezik útját. Ahhoz, hogy szembenézzünk a kereszttel, amely távol van, szükséges a csönd és a magány. A Getszemáni kertben, amikor közel van a vég, és az apostolok, akik képtelenek  a maga mélységében felfogni azt a drámát, ami ott játszódik,  és alszanak, ő az utolsó éjszakát csendben  és imádságban tölti.  Az utolsó percekben  az éjszakai csönd  Krisztus kísérője. A híveknek hozzá kell szokniuk  az éjszakai imádsághoz, ahogy Jézus tette. Az éjszakában Isten megvalósítja műveit. Isten ereje által az éjszakában minden mozog, átalakul, növekszik.

A tanításbeli tévedések püspöki helyreigazítása ​Pünkösdhétfőn Raymond Burke bíboros, Athanasius Schneider püspök és még néhány másik püspök nyilatkozatot adott ki, amelyben 40 pontban igazítják helyre a kor leggyakoribb tévedéseit.​ ​Többek között érintik a pokol, Eucharisztia, homoszexualitás és az újraházasodottak áldozásának kérdéskörét is. ​A céljuk a tanításbeli zavar orvoslása. ​A Szűk Ösvény szerkesztősége csatlakozik a nyilatkozat támogatóihoz, és közreadjuk a magyar fordítását a 40 pontnak, ill. a magyarázó jegyzetnek​. „Az élő Isten egyháza – az igazság oszlopa és biztos alapja” (1Tim 3,15) A mai Egyház életében megfigyelhető leggyakoribb tévedések helyreigazítása A hit alaptételei 1. Az „élő hagyomány”, az „élő tanítóhivatal”, a „folytonosság hermeneutikája” és a „tanítás fejlődése” kifejezések helyes értelme azt az igazságot is magában foglalja, hogy akármilyen új szempont merül is fel a hitletéteménnyel kapcsolatban, az soha nem mondhat ellent annak, amit az E

"Amikor fölcsendült a trombiták, a cintányérok és a többi zeneszerszám hangja, így dicsőítették az Urat: „Mert jó, mert irgalma örökkévaló!”  A felhő miatt a papok nem is tudták szolgálatukat tovább ellátni, mert az Úr dicsősége betöltötte a templomot." 2Krón 5,13B-14 Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység,  megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével. Ef 3,18-19 Gyermekkorom családi nyaralásainak egyik legszebb emléke az, amikor megadatott, hogy először láthassam az Alpokat. Édesapám 1200-as Zsigulijával próbáltuk felvenni a svájci autópálya ritmusát. Miközben minden ízében remegett a csomagokkal megpakolt autó, én izgatottan tapadtam az ablakra, és vártam a csodás látvány. Annyit meséltek már róla, olyan sokszor elképzeltem, hogy milyen lesz majd ott, a havasok közelében! Az első kisebb hegyek még zalai otthonomat juttatták eszembe, azu

Krisztus nyilvános működését azzal kezdte, hogy negyven napra visszavonult a pusztába... Már felidéztem Jézus visszavonulását a lelki és misztikus pusztába názáreti életének első harminc évében. Fontos megállni egy pillanatra nyilvános élete előtt,  a judeai pusztában negyven napon és negyven éjszakán át tartó viszavonulásánál.  Ott mintegy felhalmozta a csönd tartalékait nagy küldetése céljára, amely őt egész élete odaadásáig vezette.  Az evangéliumok beszámolnak arról, hogy Jézus milyen gyakran ment puszta helyekre az éjszakai magányt, a nyugalmat, a csöndet keresve. Ezekben a pillanatokban érezte, hogy Isten ujja azokba a régiókba vonzza, ahol Isten él, látni hagyja magát, és beszél az emberrel, mint barát a barátjával. Az Istent birtokló ember a szívében, a testében mohón vágyakozik a csöndre. Nekünk is ki kell ragadnunk magunkat a világból, a tömegből és minden, még a szeretetből végzett cselekvésből is, hogy hosszú perceket tartózkodjunk Isten intimitásában.

Napjainkban a keresztény vértanúk csöndje, akiket lemészárolnak Krisztus ellenségei, utánozzák és folytatják az Isten Fia csöndjét. Az első századok vértanúi csakúgy, mint a mi  mostani szomorú világunk vértanúi mind ugyanarról a csöndes méltóságról tettek tanúságot. A csönd lesz tehát az egyedüli szó, az egyetlen tanúságtevés, a végső testamentum. A vértanúk vére magvetés, kiáltás és csöndes imádság, amely Isten felé emelkedik.

Jézus csöndje rendkívül szívbemarkoló legfőbb áldozatának pillanatában. Csak egyszer szól Pilátus kérdésére válaszolva:  "Király vagy te? Mit tettél?" Jézus így felel: "Az én országom nem e világból való." Országába belefoglalja Ábrahámot, Izsákot, Jákobot, Keresztelő Szent Jánost, az Ég minden szentjét, de tanítványainak közösségét is, és akik az Egyházat alkotják. Bár ez utóbbiak a világban vannak, de nem a világból valók. Jézus háromszor ismétli Pilátusnak, hogy az Ő országa nem e világból való (vö. Jn 18,36), mert úgy érzékelte, hogy Pilátus szerette volna megtudni és megvédeni az igazságot: Pilátus meg van győződve Jézus ártatlanságáról, de engedi magát letarolni  a gyűlölettől fűtött ordibálások és vádak által.  Megtudva, hogy Jézus galileai, elhatározza, hogyí rábízza Heródes Antipászra, Galilea provinciájának negyedes fejedelmére. A főpapok és írástudók jelen vannak, és megtetézik vádjaikat, hogy kiharcolják Heródes ítéletét. Jézust sokféle rosszal vádolják

Krisztus nyilvános élete rejtett életének csöndes imádságában gyökerezett és telt. Krisztusnak, a testben jelen lévő Istennek  a csöndje Isten csöndjében van elrejtve. Földi szavaiban Isten csöndes szava lakozik. Jézus egész életét csönd és misztérium borítja be. Ha az ember utánozni akarja Krisztust, elég betartani az ő csöndjét. A jászol csöndje, Názáret csöndje, a kereszt csöndje és a lepecsételt sír csöndje ugyanaz. Jézus csöndje a szegénység,  az alázat, a lemondás, a megalázkodás csöndje: ez az ő önkiüresítésének, önkifosztásának feneketlen mélysége (vö. Fil2,7)

Názáretben Isten állandóan és csöndesen Istennel volt. Isten csöndben beszélt Istenhez.  Erre a csöndre rákérdezve az ember belép  a Szentháromság  kimeríthetetlen és csöndes misztériumába.

" Jaj annak, aki rakásra gyűjti, ami nem az övé – de meddig?" Hab 2,6 " Jézus mondja: Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg ." Lk 12,15 A világ sokszor példaként állítja elénk a vagyonossá lett embereket, mint akik bölcsen, előrelátón élnek. Riportok, könyvek hirdetik, hogyan csinálták. Jézus figyelmeztet bennünket: „Vigyázzatok!” Ő pontosan tudja, hogy hajlamosak vagyunk mindennel számolni, csak az élet legnagyobb realitásával nem: hogy nem a saját kezünkben van az életünk. Mindenre igyekszünk felkészülni, csak az örök életre nem. Tehát ne értsük félre, nem baj, hogy az ember vágyik valami jobbra. Nem arról van szó, hogy saját tulajdon nélkül jobban tetszik valaki Istennek. Nem azt mondja Jézus: ne gyűjtsetek kincseket a földön. Hanem ezt:  „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön...”  Tehát az a bizonyos gyűjtés akkor veszélyes, ha annyira lefoglal bennünket, hogy a magas

Kierkegaard egyik imádsága megpróbál behatolni Isten csöndjének értelmébe: " Sohase hagyd elfelejtenünk, hogy te még akkor is beszélsz, amikor hallgatsz. Eljöveteledet várva add, hogy bízzunk benne, hogy te akkor is szeretsz, amikor hallgatsz, ugyanúgy, mint amikor szólsz. Így, amikor hallgatsz, vagy amikor szólsz, te mindig ugyanaz az Atya vagy, ugyanaz az atyai szív, mint amikor hangoddal irányítasz, vagy csöndeddel fölemelsz." Ugyanígy Krisztus csöndjét is nehéz lehet megérteni... Jézus egy csöndes és békés éjszakán jön a földre, amikor az emberiség alszik. Csak a pásztorok virrasztanak. (vö.Lk 2,8).Születését magány és csönd veszi körül.  Harminc éven át senki sem hallgatja őt. Názáretben lakik nagy egyszerűségben, elmerülve  a csöndben, Józsefnek, az ácsnak az alázatos műhelyében (vö.Mt 13,55). Nyilvánvalóan már imádságban, önmegtagadásban és belső összeszedettségben él. Jézusnak ez a rejtett élete Isten csöndes árnyékában van. Mária fia állandóan a boldog színelátásba

Az Egyház tudja, hogy az ember milyen nehezen érti meg az örökkévalóság csöndjét.  Itt lent kevés dolog segíthet megragadni az isteni szeretet mérhetetlenségét. A szentmisén és az Eucharisztiában az átváltozás és az úrfelmutatás nem más, mint egy kis elővételezése  az örök csöndnek. Ha ez a csönd igazi minőségű, megsejthetjük az ég csöndjét. Az Oltáriszentség imádása olyan pillanat, amikor  a belső csönd minősége lehetővé teszi, hogy egy kicsit belépjünk Isten csöndjébe. A szentségimádás egy kis csepp az örökkévalóságból. Az örökkévalóság csöndje a szeretet csöndje.

Az égben a lelkek a Szentlélek által az angyalokkal és a szentekkel egyesülnek.Tehát nincs többé beszéd. Ez egy vég nélküli Isten szeretetében megbúvó csönd. Az örökkévalóság liturgiája csöndes: a lelkeknek nem kell semmi mást tenniük, mint  az angyalok kórusához társulniuk. Kizárólag szemlélődnek. Itt lent szemlélődni annyi, mint csöndben maradni. Az égben ez a csönd a teljesség csöndjévé válik Isten látásában. Az örökkévalóság csöndje ámulat és csodálkozás. "Testemben meglátom az Istent. Én magam látom meg Őt és önnön szemem nézi Őt és nem más!"(Jób 19,26-27) Az örökkévalóság csöndje valójában Isten teljességéhez van kapcsolva. Tehát szentháromságos csönd.

Itt, a földön fontos a Szentlélek csöndjét hallgatni. Szent Pál meggyőződéssel írja: "Gyöngeségeinkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk , szavakba nem foglalható sóhajtozásokkal." (Róm8,26)

" Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján! " Zsolt 139,23–24 " Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelíd­séggel tesz !" Jak 3,13 „A bölcsesség nem műveltség és nem is tudás, mely a könyvekből oly könnyen megszerezhető. Nem is okosság, ahogy egyesek képzelik, és főképpen nem fortély, ahogy a legbutábbak gondolják. A bölcsesség nem más, mint helyes látás. Mely abban segít minket, nehogy másnak lássék a világ. A bölcsesség képesség, mely nem tanulható.” (Su-La-Ce) Nem tanulható valóban, viszont kérhető. Ugyancsak Jakab hívja föl erre a figyelmünket. Sőt buzdít is imígyen:  „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a

E földről nézve az örökkévalóság hosszúnak és csöndesnek tűnhet... Az örökkévalóság csöndje Isten végtelen szeretetének következménye. Az égben Jézussal leszünk, teljesen Isten által birtokolva  és a Szentlélek befolyása alatt. Az ember nem lesz képes többé egy szót sem mondani. Az imádság is lehetetlenné lesz, mert szemlélődéssé, a szeretet és az imádás tekintetévé válik. A Szentlélek lángra lobbantja a lelkeket, akik az égbe mennek, és teljes egészében átadatnak a Szentléleknek.

A csönd szépsége nem emberi, hanem isteni eredetű. Isten csöndje egyszerű és fenséges, kicsi és mégis hatalmas megvilágosodás.

Teréz anyának Isten csöndjétől ilyen megformált  és kiégetett arca volt, de szeretetet hordozott és sugárzott. Kiartóan, hosszú órákat tartózkodott az Oltáriszentség égető lángja előtt, arca lebarnult és átalakult az Úrral való mindennapi négyszemközti együttlét által.

Elég csak egyszerűen és csodálattal nézni az idős szerzetesek Isten csöndjétől formált  és kiégetett arcát, hogy egy kicsit megközelítsük ezt az oly szép misztériumot. A szerzeteseket a világ fiai emberileg elvetik és elutasítják, és mégis Krisztus szépségével vannak megjelölve és lelkileg ragyognak.

XIV. Benedek az Úrnapján bemutatott miséje homiliájában mondta:  "Amikor mindannyian hosszas csöndben vagyunk az Ő szentségében jelen levő Úr előtt, akkor ez egyházunk egyik leghitelesebb tapasztalata, amelyet kiegészítve kísér az Eucharisztia ünneplése, Isten igéjének hallgatása, énekelve együtt közeledvén az Élet Kenyere asztalához. Hogy egy másik személlyel valóban egyesüljünk, ismernünk kell Őt, és tudnunk kell csöndben mellette maradni, szeretettel hallgatni és nézni. Az igazi szerelem és barátság mindig a nézés, az intenzív, de sokatmondó figyelmességgel és tisztelettel teljes  csöndnek a kölcsönösségéből származik, hogy a találkozás mélységét eredményezze, amely személyes és nem felületes." Ez Isten csöndjének igazi elővételezése, amelynek megismerésére mindannyian meghívást kaptunk.

Paradox módon a halálra ítélt ember csöndje minden reménység hordozója lett. A kitaszított már ezen a földön megsejti az Ég nagy csöndjét. A borzalmak csöndjének alagútja vezet Isten csöndjének reménysége felé. Mert a legszörnyűbb bűnös számára az egyetlen szükség az igazi csönd ajtajának megnyitása és kezének Isten csöndes kezébe helyezése: Íme, a vég, a beteljesedés, a tökéletesség, a békesség, az Úr öröme, a Szentlélekben való örvendezés, íme, mindez az ég csöndje. Az imádság csöndje olyan, mint  az eucharisztikus csönd, mint az imádás csöndje, csönd Istenben.

" Ha az Urat, a ti Isteneteket tisztelitek, akkor megáld kenyérrel és vízzel." 2Móz 23,25a " Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk?  Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van . " Mt 6,31–32 Nem látjuk egyformán ugyanazt a világot. A hatalmas, legalább százötven éves hársfa a templom oldalában az egyik ember számára csak állandó koszolást, söpörni való avart, gondot és nyűgöt, ne adj` Isten, remek tűzifát jelent, a másik ember gyönyörködik benne, tavasszal örömmel lélegzi be a virágok mézédes illatát, a nyári, tikkasztó hőségben pedig terebélyes árnyékot adó áldásnak látja ugyanazt. Kamaszkorban nincs is idegesítőbb, mint egy édesanya állandó nyaggatása, kötözködése, a lecke, a tanulás, a kötelességek, na meg a hiányzó kötelességtudat, nem is beszélve arról, hogy soha nem jó a ruházat, a hajviselet, meg hogy ilyen stílusban senkivel sem beszélhetsz, legkevésbé édesanyáddal. Öreg fejjel me

Az egyházatyák sokat gondolkodtak ezeken a kérdéseken. Tudták, hogy a csönd az ember legfőbb szabadsága Istennel. Nagy Szent Gergelynek ritka mélységű szavai vannak a csöndről. A lelkipásztorság kézikönyvében   ezt írja:  "Az ember szíve ugyanis a korlátok közé szorított vízhez hasoonlóan  felfelé törekszik, odasiet vissza, ahonnét leszállott; korlát nélkül hagyva pedig, haszontalanul ömlik szét a földön. Aki ui. kiszakítván magát a hallgatás ellenőrzése alól, felesleges beszédbe ereszkedik, akkor mind megannyi folyón keresztül szétömleszti magát. Nem is képes tehát önismeretére magába szállni, mert a sok zagyvaság által elszórakozva, az összeszedettségtől megfosztja magát. S mivel nincs tartóerő, ami körülfogná, egészen ki van szolgáltatva  a leselkedő ellenségnek. {...} Amely szív-várost ugyanis nem vesz körül  a hallgatás fala, tárva van az ellenség előtt."

Az ég csöndjéről beszélni valóban merész kaland. Bizonyos utazások alkalmával bölcs és okos dolog, ha hagyjuk magunkat azok tapasztalata által vezettetni, akik ismerik a földrajzi adottságokat és helyeket. Milyen rendkívüli kaland, hogy gondolkodni akarunk  az ég csöndjéről! Egymásra kell hangolódni, hogy ennek a misztériumnak az útjára lépjünk. Egyedül csak dadogni tudnánk...

Különösen szép Szent Ágoston imádsága a megholtakért: "Ha ismernéd Isten ajándékát és tudnád, mi a Mennyország! Ha hallhatnád innét az angyalok énekét és láthatnál engem közöttük! Ha láthatnád kitárulni szemed előtt  az örök távlatokat és tereket, az új ösvényeket, ahol járok! Ha egy pillanatra szemlélhetnéd, mint én, a szépséget, amely előtt minden szépség elhalványul! Micsoda! Te, aki láttál engem, szerettél engem az árnyak világában, te sem nem láthatnál, sem nem szerethetnél a változatlan valóságok világában? Higgy nekem, amikor eljön a halál, hogy széttörje láncaidat, mint ahogy széttörte azokat a láncokat, melyek engem megkötöztek, és amikor eljön a nap, amelyet Isten ismer és Ő határozott el, a te lelked az égbe száll, ahol az én lelkem megelőzött téged. Azon a napon majd meglátsz engem és visszanyered megtisztult szeretetemet. Istennek csak az tetszik, hogy belépve a boldogabb, a másik életem emlékeihez és valódi örömeihez hűtlen életbe, kevésbé szeretővé válok.  Akkor me