Az Élet vizét add nekem, ó Uram!
"De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők
földjén." Zsolt 27,13
"Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen."
Jel 21,6c
Nyár közepén a víz felértékelődik. Egy palack hideg ásványvíz,
egy teli öntözőkanna, egy zápor júliusban teljesen más, mint
októberben. Kiemelt turistaközpontokban az ember megdöbben, milyen
magas árat kérnek egy üveg vízért a nyári forróságban. A
hőségriadó idején a víz annyira fontos lesz, hogy ingyen
osztogatják a városokban. Milyen érdekes, hogy amikor a legfontosabb,
akkor már a nagyon drága, szükségletalapú értékelést is meg kell
haladni. Nem az értékelés a lényeg - kevés van belőle, nagy rá az
igény, ezért drágán adom -, hanem hogy látom a szükségüket, hogy
nélküle bajba jutnak, és ingyen odaadom, csak igyák. Futók mellett
az útvonal szélén adják a vizet, hogy célba érjenek.
A Jézus kínálta víz ilyen. Hogy lehet, hogy mégis ennyire kevesen
tűnnek szomjasnak, hogy ennyire kevesen futnak teljes erőbedobással a
pályán? A cél nem elég vonzó, a feladat túl fárasztó? Annyi más
dolgom van, félgőzzel is oda lehet érni - sorakoznak a válaszok.
Udvarias vagy éppen felháborodott visszautasítás, másik üveg víz
felmutatása - és az ingyen az élet vizét osztó Jézus elutasítva.
Valamivel később a versenyző kimerül, hiányzik a visszautasított
víz, elvesztette a versenyt. Azért van a meleg, a fáradtság, a
szomjúság, hogy tudjuk: szükségünk van a vízre. Azért van az
igazságérzet, tudás, kritika, hogy tudjuk: melyik vízre. Egy forró
nyári napon a lélek is vízre szomjazik, az élet vizére. Jézus
mellettünk van, és nyújtja.
Szomjat oltó vizedet add, Uram, hogy ne szomjazzak meg mindig újra és
újra!
Szomjat oltó vizedet add, Uram, hogy életem legyen!
Szomjat oltó vizedet add, Uram, hogy a tiszta ízt érezhessem!
Ámen.
Szabó B. András
földjén." Zsolt 27,13
"Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen."
Jel 21,6c
Nyár közepén a víz felértékelődik. Egy palack hideg ásványvíz,
egy teli öntözőkanna, egy zápor júliusban teljesen más, mint
októberben. Kiemelt turistaközpontokban az ember megdöbben, milyen
magas árat kérnek egy üveg vízért a nyári forróságban. A
hőségriadó idején a víz annyira fontos lesz, hogy ingyen
osztogatják a városokban. Milyen érdekes, hogy amikor a legfontosabb,
akkor már a nagyon drága, szükségletalapú értékelést is meg kell
haladni. Nem az értékelés a lényeg - kevés van belőle, nagy rá az
igény, ezért drágán adom -, hanem hogy látom a szükségüket, hogy
nélküle bajba jutnak, és ingyen odaadom, csak igyák. Futók mellett
az útvonal szélén adják a vizet, hogy célba érjenek.
A Jézus kínálta víz ilyen. Hogy lehet, hogy mégis ennyire kevesen
tűnnek szomjasnak, hogy ennyire kevesen futnak teljes erőbedobással a
pályán? A cél nem elég vonzó, a feladat túl fárasztó? Annyi más
dolgom van, félgőzzel is oda lehet érni - sorakoznak a válaszok.
Udvarias vagy éppen felháborodott visszautasítás, másik üveg víz
felmutatása - és az ingyen az élet vizét osztó Jézus elutasítva.
Valamivel később a versenyző kimerül, hiányzik a visszautasított
víz, elvesztette a versenyt. Azért van a meleg, a fáradtság, a
szomjúság, hogy tudjuk: szükségünk van a vízre. Azért van az
igazságérzet, tudás, kritika, hogy tudjuk: melyik vízre. Egy forró
nyári napon a lélek is vízre szomjazik, az élet vizére. Jézus
mellettünk van, és nyújtja.
Szomjat oltó vizedet add, Uram, hogy ne szomjazzak meg mindig újra és
újra!
Szomjat oltó vizedet add, Uram, hogy életem legyen!
Szomjat oltó vizedet add, Uram, hogy a tiszta ízt érezhessem!
Ámen.
Szabó B. András
