Robert Sarah: A csönd ereje 180. gondolat
Különösen szép Szent Ágoston imádsága a megholtakért: "Ha ismernéd Isten ajándékát és tudnád, mi a Mennyország! Ha hallhatnád innét az angyalok énekét és láthatnál engem közöttük! Ha láthatnád kitárulni szemed előtt az örök távlatokat és tereket, az új ösvényeket, ahol járok! Ha egy pillanatra szemlélhetnéd, mint én, a szépséget, amely előtt minden szépség elhalványul! Micsoda! Te, aki láttál engem, szerettél engem az árnyak világában, te sem nem láthatnál, sem nem szerethetnél a változatlan valóságok világában?
Higgy nekem, amikor eljön a halál, hogy széttörje láncaidat, mint ahogy széttörte azokat a láncokat, melyek engem megkötöztek, és amikor eljön a nap, amelyet Isten ismer és Ő határozott el, a te lelked az égbe száll, ahol az én lelkem megelőzött téged. Azon a napon majd meglátsz engem és visszanyered megtisztult szeretetemet. Istennek csak az tetszik, hogy belépve a boldogabb, a másik életem emlékeihez és valódi örömeihez hűtlen életbe, kevésbé szeretővé válok. Akkor meg fogsz látni engem, átváltozva az elragadtatástól és a boldogságtól többé már nem várva a halálra, hanem pillanatról pillanatra velem haladva a világosság és az új élet ösvényein. Töröld le könnyeidet, és ne sírj többé, ha szeretsz engem."
Higgy nekem, amikor eljön a halál, hogy széttörje láncaidat, mint ahogy széttörte azokat a láncokat, melyek engem megkötöztek, és amikor eljön a nap, amelyet Isten ismer és Ő határozott el, a te lelked az égbe száll, ahol az én lelkem megelőzött téged. Azon a napon majd meglátsz engem és visszanyered megtisztult szeretetemet. Istennek csak az tetszik, hogy belépve a boldogabb, a másik életem emlékeihez és valódi örömeihez hűtlen életbe, kevésbé szeretővé válok. Akkor meg fogsz látni engem, átváltozva az elragadtatástól és a boldogságtól többé már nem várva a halálra, hanem pillanatról pillanatra velem haladva a világosság és az új élet ösvényein. Töröld le könnyeidet, és ne sírj többé, ha szeretsz engem."
