Merj hátradőlni az Isten karjaiban!

"Ha az Urat, a ti Isteneteket tisztelitek, akkor megáld kenyérrel és vízzel." 2Móz 23,25a
"Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van." Mt 6,31–32

Nem látjuk egyformán ugyanazt a világot. A hatalmas, legalább százötven éves hársfa a templom oldalában az egyik ember számára csak állandó koszolást, söpörni való avart, gondot és nyűgöt, ne adj` Isten, remek tűzifát jelent, a másik ember gyönyörködik benne, tavasszal örömmel lélegzi be a virágok mézédes illatát, a nyári, tikkasztó hőségben pedig terebélyes árnyékot adó áldásnak látja ugyanazt.
Kamaszkorban nincs is idegesítőbb, mint egy édesanya állandó nyaggatása, kötözködése, a lecke, a tanulás, a kötelességek, na meg a hiányzó kötelességtudat, nem is beszélve arról, hogy soha nem jó a ruházat, a hajviselet, meg hogy ilyen stílusban senkivel sem beszélhetsz, legkevésbé édesanyáddal. Öreg fejjel meg bármit megadna az ember, hogy megint ott legyen körülöttünk, feltétlen és sosem szűnő szeretetével vegyen körül meg persze elkészített tízóraival, illatos vacsorával, tiszta ruhával és indokolatlan ölelésekkel.
Azt hiszem, amikor Jézus az aggodalmaskodásról beszél, csak egy kapcsolót szeretne átállítani a lelkünkben. A gondok mélyen betelepedhetnek a szívünkbe, elsötétítve a tekintetünket, és akkor mindenben csak a rosszat, a bajt, a rémisztőt vesszük észre. Kreatív agyunk még ott is szörnyűségeket tud gyártani, ahol semmi gond nem lenne. Pedig csak rosszul látunk. Az áldások és ajándékok a szükségesen felül is ott vannak az életünkben, minden egyes napon. Olyan könnyű őket elszalasztani! És milyen kár értük... Jézus mondja: Vedd észre az apró csodákat, melyeket neked készítettem! És mindenestül bízd rám magad!
Az Úr ragyogtassa fel lelki szemedet! Ő adjon neked képességet és alkalmat, hogy észrevedd és befogadd ajándékait mindennap! Tartsa távol tőled a gondok és bajok sötétségét, tisztítsa meg lelked a benned lakozó keserűségtől és szorongástól! Az ő gondviselő szeretete váljon valósággá benned életed minden egyes napján! Ámen.

Novotny Dániel

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása

Déli közös ima