Robert Sarah: A csönd ereje 199. gondolat
Krisztus nyilvános működését azzal kezdte, hogy negyven napra visszavonult a pusztába...
Már felidéztem Jézus visszavonulását a lelki és misztikus pusztába názáreti életének első harminc évében.
Fontos megállni egy pillanatra nyilvános élete előtt, a judeai pusztában negyven napon és negyven éjszakán át tartó viszavonulásánál. Ott mintegy felhalmozta a csönd tartalékait nagy küldetése céljára, amely őt egész élete odaadásáig vezette.
Az evangéliumok beszámolnak arról, hogy Jézus milyen gyakran ment puszta helyekre az éjszakai magányt, a nyugalmat, a csöndet keresve. Ezekben a pillanatokban érezte, hogy Isten ujja azokba a régiókba vonzza, ahol Isten él, látni hagyja magát, és beszél az emberrel, mint barát a barátjával. Az Istent birtokló ember a szívében, a testében mohón vágyakozik a csöndre. Nekünk is ki kell ragadnunk magunkat a világból, a tömegből és minden, még a szeretetből végzett cselekvésből is, hogy hosszú perceket tartózkodjunk Isten intimitásában.