Uram, jó nekünk itt!

"Amikor fölcsendült a trombiták, a cintányérok és a többi zeneszerszám hangja, így dicsőítették az Urat: „Mert jó, mert irgalma örökkévaló!” A felhő miatt a papok nem is tudták szolgálatukat tovább ellátni, mert az Úr dicsősége betöltötte a templomot." 2Krón 5,13B-14

Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével. Ef 3,18-19

Gyermekkorom családi nyaralásainak egyik legszebb emléke az, amikor megadatott, hogy először láthassam az Alpokat. Édesapám 1200-as Zsigulijával próbáltuk felvenni a svájci autópálya ritmusát. Miközben minden ízében remegett a csomagokkal megpakolt autó, én izgatottan tapadtam az ablakra, és vártam a csodás látvány. Annyit meséltek már róla, olyan sokszor elképzeltem, hogy milyen lesz majd ott, a havasok közelében! Az első kisebb hegyek még zalai otthonomat juttatták eszembe, azután egy alagút következett, mely után egy újabb, magasabb hegyekkel körülvett úton haladtunk. Ide is tudtam még korábbi ismereteimből képet idézni, de aztán megint alagút jött, és amit annak a másik oldalán láttam, már nem hasonlított semmi korábbihoz. Micsoda mélységek és magasságok! Azt gondoltam, ennél nincs is szebb, de akkor egy újabb alagút és még magasabb hegyek jöttek. És én már nemcsak a mélységeken és magasságokon, de az elém táruló havasok szélességén és hosszúságán is ámultam. Az a táj ott már tényleg minden ismeretemet meghaladóan szép volt...

Hitünk útján járunk így, és arra vagyunk hivatottak, hogy felfedezzük Isten igazságának mélységeit, hatalmának magasságait, kegyelmének szélességeit és türelmének hosszúságait. Úton vagyunk, hogy megismerjük Krisztus minden ismeretet felülmúló szeretetét. Higgyük el, hogy tartogat még meglepetést, hogy tud és akar még gyönyörűséget láttatni, újat mutatni, mert Lelkével a teljesség felé akar vezetni, az Isten mindent átfogó teljessége felé.

Köszönöm, Uram, az utat, melyet nekem is szántál. Tudom, hogy nem mindig fényes, elfogadtam, hogy olykor félelmetes, de olyan jó tudni, hogy mindenen át végül feléd halad. Adj, kérlek, nyitott szemet és szívet, Lelked által erőssé tett hitet, hogy láthassam és megélhessem egyre teljesebben a veled való személyes közelség mélységeit és magasságait! Ámen.

Sefcsik Zoltán