JERIKÓ MISSZIÓ

Egy olyan világban, ahol mindenféle kiabálások és izgalmak egyre növekszenek és állandósulnak, nekünk egyre nagyobb szükségünk lesz szemlélődni, és megtanulni belépni Krisztus csöndjébe. A csönd visszautasítása a Jézustól kapott szeretet és élet visszautasítása

Szent János Krisztusnak a szenvedése előtti lelki magányát és csöndjét hangsúlyozza. A kezdet óta egyedül van, mert ő Isten. Egyedül van, mert senki nem tudja megérteni. Szent János állítja, hogy tanítványai nagy számban elhagyták, mert az Eucharisztiáról szóló beszéde és az evangélium következményei túlhaladták őket. Ma egyes papok teljesen semmibe veszik az Eucharisztiát. Úgy tekintik a szentmisét, mint egy beszélgetős bankettet, ahol a Jézus tanításához hűséges hívek, az újraházasodott elváltak, a házasságtörők, a szentmisén résztvevő meg nem keresztelt turisták, nagy ismeretlen tömegek megkülönböztetés nélkül odajárulhatnak Krisztus testéhez és véréhez. Az Egyháznak sürgősen meg kell vizsgálnia ezeknek a több ezer főből álló hatalmas eucharisztikus ünnepléseknek az egyházi és pasztorációs célszerűségét. Nagy a veszélye annak, hogy az Eucharisztia, "hitünk szent titka" átalakul közönséges vásárrá és Krisztus testének  és drága vérének megszentségtelenítésévé. A papok úgy ...

Jézus halálának csöndje átalakítja, megtisztítja és megbékíti az embert. Megadja neki, hogy közösségben legyen Krisztus szenvedéseivel és halálával, és teljességgel belépjen isteni életébe. Ez a színeváltozás nagy csöndje, mert "ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. Aki nekem szolgál, az engem kövessen." (Jn 12,24-26)

A földön egyedül azt a csöndet kell keresni, amely Istenhez tartozik. Mert egyedül csak Isten csöndje győzedelmes. Krisztus halálának csöndje egy kis időre nyomasztó volt, de élete szült.

A sötétségnek a világosság feletti győzelme három napon át sűrű csönddel és rettenetes szorongással borítja be a földet. Meghalt a Messiás, és úgy látszik, eltűnésének csöndje az utolsó szó. Isten maga is csöndesnek tűnt. Szent Fia egyedül érezte magát kiszolgáltatva a kereszt borzalmainak.  Íme, földi élete legszörnyűbb pillanata. A halál szélén volt. Elveszítette erejét és vérét. De akkor, mikor már csak egy erőtlen haldokló lett, nagyot kiáltott. Elhagyta ezt a világot, és Atyja a legkisebb szóval  sem vígasztalta. Igaz, Szűz Mária, az édesanyja és Szent János ott volt a kereszt lábánál. Ám ez a gyöngéd jelenlét nem akadályozta meg, hogy maradék erejéből felkiáltson: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" (Mt 27,46)  Jézus szenved  Isten látszólagos távollététől, de a bizalom, amelyet Atyja iránt mindig érzett, nem halványult el. Rögtön ezután a fájdalmas felkiáltás után utoljára hóhéraiért imádkozik a Mindenhatóhoz: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudjá...

Az emberiség számára nagy lecke Krisztus csöndes összeszedettsége. A jászoltól a keresztig a csönd állandóan jelen van, mert a csönd kérdése a szeretet kérdése. A szeretet nem szavakban fejezi ki magát. Megtestesül, és azzal válik egy és ugyanazon Létezővé, aki igazságban szeret. Ereje arra vonz minket, hogy életünket adjuk oda egészen a halálig, egészen egy alázatos, csöndes és tiszta ajándékozásban. Ha Krisztus művét akarjuk folytatni itt a földön, szeretni kell a  csöndet, a magányt, és az imádságot.

Krisztus tudja, hogy Isten soha nincs  a világ zaklatott zajában. Ismeri a rettenetes nehézségeket, amelyek keresztezik útját. Ahhoz, hogy szembenézzünk a kereszttel, amely távol van, szükséges a csönd és a magány. A Getszemáni kertben, amikor közel van a vég, és az apostolok, akik képtelenek  a maga mélységében felfogni azt a drámát, ami ott játszódik,  és alszanak, ő az utolsó éjszakát csendben  és imádságban tölti.  Az utolsó percekben  az éjszakai csönd  Krisztus kísérője. A híveknek hozzá kell szokniuk  az éjszakai imádsághoz, ahogy Jézus tette. Az éjszakában Isten megvalósítja műveit. Isten ereje által az éjszakában minden mozog, átalakul, növekszik.

A tanításbeli tévedések püspöki helyreigazítása ​Pünkösdhétfőn Raymond Burke bíboros, Athanasius Schneider püspök és még néhány másik püspök nyilatkozatot adott ki, amelyben 40 pontban igazítják helyre a kor leggyakoribb tévedéseit.​ ​Többek között érintik a pokol, Eucharisztia, homoszexualitás és az újraházasodottak áldozásának kérdéskörét is. ​A céljuk a tanításbeli zavar orvoslása. ​A Szűk Ösvény szerkesztősége csatlakozik a nyilatkozat támogatóihoz, és közreadjuk a magyar fordítását a 40 pontnak, ill. a magyarázó jegyzetnek​. „Az élő Isten egyháza – az igazság oszlopa és biztos alapja” (1Tim 3,15) A mai Egyház életében megfigyelhető leggyakoribb tévedések helyreigazítása A hit alaptételei 1. Az „élő hagyomány”, az „élő tanítóhivatal”, a „folytonosság hermeneutikája” és a „tanítás fejlődése” kifejezések helyes értelme azt az igazságot is magában foglalja, hogy akármilyen új szempont merül is fel a hitletéteménnyel kapcsolatban, az soha nem mondhat ellent annak, amit az E...

Napjainkban a keresztény vértanúk csöndje, akiket lemészárolnak Krisztus ellenségei, utánozzák és folytatják az Isten Fia csöndjét. Az első századok vértanúi csakúgy, mint a mi  mostani szomorú világunk vértanúi mind ugyanarról a csöndes méltóságról tettek tanúságot. A csönd lesz tehát az egyedüli szó, az egyetlen tanúságtevés, a végső testamentum. A vértanúk vére magvetés, kiáltás és csöndes imádság, amely Isten felé emelkedik.

Jézus csöndje rendkívül szívbemarkoló legfőbb áldozatának pillanatában. Csak egyszer szól Pilátus kérdésére válaszolva:  "Király vagy te? Mit tettél?" Jézus így felel: "Az én országom nem e világból való." Országába belefoglalja Ábrahámot, Izsákot, Jákobot, Keresztelő Szent Jánost, az Ég minden szentjét, de tanítványainak közösségét is, és akik az Egyházat alkotják. Bár ez utóbbiak a világban vannak, de nem a világból valók. Jézus háromszor ismétli Pilátusnak, hogy az Ő országa nem e világból való (vö. Jn 18,36), mert úgy érzékelte, hogy Pilátus szerette volna megtudni és megvédeni az igazságot: Pilátus meg van győződve Jézus ártatlanságáról, de engedi magát letarolni  a gyűlölettől fűtött ordibálások és vádak által.  Megtudva, hogy Jézus galileai, elhatározza, hogyí rábízza Heródes Antipászra, Galilea provinciájának negyedes fejedelmére. A főpapok és írástudók jelen vannak, és megtetézik vádjaikat, hogy kiharcolják Heródes ítéletét. Jézust sokféle rosszal vádolják ...

Krisztus nyilvános élete rejtett életének csöndes imádságában gyökerezett és telt. Krisztusnak, a testben jelen lévő Istennek  a csöndje Isten csöndjében van elrejtve. Földi szavaiban Isten csöndes szava lakozik. Jézus egész életét csönd és misztérium borítja be. Ha az ember utánozni akarja Krisztust, elég betartani az ő csöndjét. A jászol csöndje, Názáret csöndje, a kereszt csöndje és a lepecsételt sír csöndje ugyanaz. Jézus csöndje a szegénység,  az alázat, a lemondás, a megalázkodás csöndje: ez az ő önkiüresítésének, önkifosztásának feneketlen mélysége (vö. Fil2,7)

Názáretben Isten állandóan és csöndesen Istennel volt. Isten csöndben beszélt Istenhez.  Erre a csöndre rákérdezve az ember belép  a Szentháromság  kimeríthetetlen és csöndes misztériumába.

Kierkegaard egyik imádsága megpróbál behatolni Isten csöndjének értelmébe: " Sohase hagyd elfelejtenünk, hogy te még akkor is beszélsz, amikor hallgatsz. Eljöveteledet várva add, hogy bízzunk benne, hogy te akkor is szeretsz, amikor hallgatsz, ugyanúgy, mint amikor szólsz. Így, amikor hallgatsz, vagy amikor szólsz, te mindig ugyanaz az Atya vagy, ugyanaz az atyai szív, mint amikor hangoddal irányítasz, vagy csöndeddel fölemelsz." Ugyanígy Krisztus csöndjét is nehéz lehet megérteni... Jézus egy csöndes és békés éjszakán jön a földre, amikor az emberiség alszik. Csak a pásztorok virrasztanak. (vö.Lk 2,8).Születését magány és csönd veszi körül.  Harminc éven át senki sem hallgatja őt. Názáretben lakik nagy egyszerűségben, elmerülve  a csöndben, Józsefnek, az ácsnak az alázatos műhelyében (vö.Mt 13,55). Nyilvánvalóan már imádságban, önmegtagadásban és belső összeszedettségben él. Jézusnak ez a rejtett élete Isten csöndes árnyékában van. Mária fia állandóan a boldog színelátásba...

Az Egyház tudja, hogy az ember milyen nehezen érti meg az örökkévalóság csöndjét.  Itt lent kevés dolog segíthet megragadni az isteni szeretet mérhetetlenségét. A szentmisén és az Eucharisztiában az átváltozás és az úrfelmutatás nem más, mint egy kis elővételezése  az örök csöndnek. Ha ez a csönd igazi minőségű, megsejthetjük az ég csöndjét. Az Oltáriszentség imádása olyan pillanat, amikor  a belső csönd minősége lehetővé teszi, hogy egy kicsit belépjünk Isten csöndjébe. A szentségimádás egy kis csepp az örökkévalóságból. Az örökkévalóság csöndje a szeretet csöndje.

Az égben a lelkek a Szentlélek által az angyalokkal és a szentekkel egyesülnek.Tehát nincs többé beszéd. Ez egy vég nélküli Isten szeretetében megbúvó csönd. Az örökkévalóság liturgiája csöndes: a lelkeknek nem kell semmi mást tenniük, mint  az angyalok kórusához társulniuk. Kizárólag szemlélődnek. Itt lent szemlélődni annyi, mint csöndben maradni. Az égben ez a csönd a teljesség csöndjévé válik Isten látásában. Az örökkévalóság csöndje ámulat és csodálkozás. "Testemben meglátom az Istent. Én magam látom meg Őt és önnön szemem nézi Őt és nem más!"(Jób 19,26-27) Az örökkévalóság csöndje valójában Isten teljességéhez van kapcsolva. Tehát szentháromságos csönd.

Itt, a földön fontos a Szentlélek csöndjét hallgatni. Szent Pál meggyőződéssel írja: "Gyöngeségeinkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk , szavakba nem foglalható sóhajtozásokkal." (Róm8,26)

E földről nézve az örökkévalóság hosszúnak és csöndesnek tűnhet... Az örökkévalóság csöndje Isten végtelen szeretetének következménye. Az égben Jézussal leszünk, teljesen Isten által birtokolva  és a Szentlélek befolyása alatt. Az ember nem lesz képes többé egy szót sem mondani. Az imádság is lehetetlenné lesz, mert szemlélődéssé, a szeretet és az imádás tekintetévé válik. A Szentlélek lángra lobbantja a lelkeket, akik az égbe mennek, és teljes egészében átadatnak a Szentléleknek.

A csönd szépsége nem emberi, hanem isteni eredetű. Isten csöndje egyszerű és fenséges, kicsi és mégis hatalmas megvilágosodás.

Teréz anyának Isten csöndjétől ilyen megformált  és kiégetett arca volt, de szeretetet hordozott és sugárzott. Kiartóan, hosszú órákat tartózkodott az Oltáriszentség égető lángja előtt, arca lebarnult és átalakult az Úrral való mindennapi négyszemközti együttlét által.

Elég csak egyszerűen és csodálattal nézni az idős szerzetesek Isten csöndjétől formált  és kiégetett arcát, hogy egy kicsit megközelítsük ezt az oly szép misztériumot. A szerzeteseket a világ fiai emberileg elvetik és elutasítják, és mégis Krisztus szépségével vannak megjelölve és lelkileg ragyognak.