JERIKÓ MISSZIÓ

" Mi is az Urat akarjuk hát szolgálni; bizony, ő a mi Istenünk! " Józs 24,18 " Sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak ." Róm 12,5–6 Történelmi pillanat. Józsué hitvalló beszéde után közfelkiáltással szavaz a nép:  „Mi is az Urat akarjuk szolgálni; bizony, ő a mi Istenünk!”  Ezt a történelmi eseményt „sikemi országgyűlés” néven szokás emlegetni, de ebben a korban még nem beszélhetünk a mai értelemben vett parlamentarizmusról, felelős honatyákról, elkötelezett államférfiakról. Abban az időben nem volt király Izraelben, mindenki azt csinálta, ami neki tetszett - így jellemzi a kort a Bírák könyve (Bír 17,6). A pusztai vándorlás böjtös évtizedei után rászakadt Izraelre a kánaáni kultuszok borzongatóan színes világa. Imponálóan félelmetes férfi istenségek (Baál) és ellenállhatatlanul érzéki női istenségek (Asera) tarják bűvöletükben az esendő népet. Az országgyűlésen

Szent János  Jelenések könyvé ben titokzatos leírások vannak. Az ég csöndje a szeretet, az imádság, a felajánlás és az imádás csöndje: "Amikor a Bárány feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett az égben úgy egy félórára....{...} Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádságával tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa előtt állt. Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádságával felszállt az Isten elé." (Jel 8,1;3-4)

" És most új dolgokat jelentek ki neked, elrejtett dolgokat, amiket nem ismersz "      Iz 48,6b "Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, ...az őbenne előre meghatározott jóságos tervét" Ef 1,9 Láttam egy anyakönyvbe beírva a nevemet, hogy itt meg itt kereszteltek ekkor meg ekkor. Ott áll az engem megkeresztelő lelkész neve, szüleim neve, keresztszüleim neve és a bibliai mondat helye, amelyről felettem prédikáltak. Ez régen volt, nem is emlékszem rá. Valahol megvan a régi fotó, melyet akkor készítettek, amikor konfirmáltak. Szánalmasan néz ki rajtam a kicsit túlságosan is nagy öltöny. A bátyám is rajta van a képen, már akkor is menőbb volt. Aztán egy másik fotón a teológia dékánjának nyújtom a kezem, magabiztosnak látszom. Van kép az ilyen meg olyan lelkészi szolgálatomról. Vannak családi képeim is. És természetesen emlékeim, melyekért hálás vagyok, mert már sok mindent felejtek. Aztán hamarosan lesz egy kép, melyről majd úgy beszélnek, akik még emlékeznek

XVI. Benedek megragadó világossággal és rendkívüli hangsúllyal szól Isten szeretetéről. A Deus caritas est  kezdetű enciklikájának első soraiban ezt írja: "Mi hittünk a szeretetnek: a keresztény ember így fejezheti ki életének alapvető döntését. A keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés,  vagy egy nagy eszme áll,  hanem a találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, aki életünknek új horizontot, s ezáltal meghatározott irányt ad. János evangéliumában ezt az eseményt a következő szavakkal írja le:  <Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindannak, aki Benne hisz {...}, örök élete legyen.> (3,16)  A szeretet központi jellegével  a keresztény hit átvette azt, ami Izrael hitének belső magva volt, s e magnak új mélységet  és tágasságot adott. A hívő izraelita ugyanis minden áldott nap elimádkozza a Második Törvénykönyvből azokat a szavakat, melyekről tudja, hogy létének középpontját fogalmazzák meg: Halld, Izrael! Jahve a mi Istenünk, Jahve egyetle

" Légy kegyelmes, Uram, mert bajban vagyok. " Zsolt 31,10 " Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. Ne féljetek! " Lk 12,7 Mit tartunk számon? Te mit tartasz számon? Azt, ami nagyon fontos neked, nem? Talán mondhatom, hogy mindenki számontartja, mennyi pénze van a bankszámláján. Számontartjuk, hogy hány évesek a gyerekeink, milyen jegyeket hoztak haza, vagy hogy hány gólt rúgott a kedvenc focicsapatunk, esetleg azt, hogy mikor lesz a legközelebbi olimpia. Vannak, akik egészen elképesztő dolgokat is számontartanak, például minden ismerősük telefonszámát vagy a településükön élők autóinak rendszámát, de azt ki tartja számon, hogy hány hajszála van? Ki az, aki meg tudja mondani, hogy hány szál haja van? Fogalmunk sincs. Isten pedig még ezt is számontartja. Jézus azt mondja itt lényegében, hogy Isten még azt is számontartja veled kapcsolatban, amit te nem. Érted ezt? Istennek fontosabb vagy, mint saját magadnak... Nem csak arról van szó tehá

" Kisdedek és csecsemók ajkán zendítesz dicséretet ellenségeid előtt. " (Zsolt 8,3 " Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a legnagyobb ." Lk 9,48b Tudjuk, hogyan kellene: kötelezően szerénynek, alázatosnak lenni, egyre kevésbé betelve-eltelve magunktól. Többre tartani a másikat magunknál. Lenézni pedig végképp nem. És ebből a pozícióból cselekedni. Nem akarni érvényesíteni az akaratunkat, legkevésbé akarni legyőzni a másikat. És tudjuk azt is, hogy ez nagyon nincs így közöttünk sem. Legfeljebb a máshol nyíltan felvállalt érdekérvényesítést, agressziót, hatalommal való visszaélést mi, „jó keresztények” valamilyen mázas-hazug álca alá rejtjük.  Szolgálat  szavunk mindenre jó... Minél nagyobb hatalommal felruházottan létezhetünk, annál mázasabban „szolgálunk”. A végén még azt is el tudjuk hinni, hogy valóban így van, és a miénk a legnehezebb szolgálat, mely csak létezik. Mert a gyengeség, a kicsinység látszata alatt kell a legnagyobbnak, a leghatalma

Az égben nincs beszéd. Ott fenn a boldogok szavak nélkül kommunikálnak egymással. A szemlélődés, a közösség és a szeretet nagy csöndje van ott.

Az égi hazában a lelkek mind egyesültek Istennel. Látásából táplálkoznak. A lelkek az Isten iránti szeretettől teljesen átjárva abszolút elragadtatásban vannak. Nagy csönd van, mert a lelkeknek nincs szükségük szavakra, hogy Istennel egyesüljenek. Eltűnik a szorongás, a szenvedély, a félelem, a fájdalom, az irigység, a gyűlölet és az ösztön. Csak az Istennel való személyes együttlét van. A lelkek és az Isten összeölelkezése örökkévaló. Az ég Isten szíve. És ez a szív mindörökké csöndes. Isten maga a tökéletes gyöngédség, nincs szüksége szavakra ahhoz, hogy kiáradjon. A Mennyország olyan, mint egy hatalmas égő csipkebokor, amely soha nem ég el; az égő szeretet erővel sugároz. Ott fent a szeretet ártatlan lánggal, tiszta vággyal ég, hogy végtelenül szeressen és a Szentháromság bensőséges mélységébe merítsen.

Isten diszkrét barát, aki megosztani jön örömét, bánatát és könnyeit, semmit sem várva viszonzásul.  Hinni kell ebben a barátságban.

" Ó, Uram, nagy és félelmetes Isten, aki hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik szeretnek téged, és megtartják parancsolataidat! Vétkeztünk és bűnbe estünk ." Dán 9,4–5 " De ahol elhatalmasodott a bűn, ott túlárad a kegyelem ." Róm 5,20b Isten a teremtésben szövetséget kötött az emberrel, s ezt a szövetségkötést többször meg is erősítette a történelem folyamán. A világmindenség minden pillanata arról szól, hogy Isten a maga oldaláról teljesen és tökéletesen betartotta, amit ígért és vállalt. A szövetségkötés másik résztvevője, az ember viszont nem így tett, hanem újra és újra átlépte, semmibe vette a szövetség pontjait. Más isteneket kezdett imádni, gyűlölettel lett tele a szíve és az élete, átírta és kétségbe vonta a szövetség szövegét, majd azt is megkérdőjelezte, hogy egyáltalán létezik-e az az Úr, akivel a szövetség megköttetett... A jog világában súlyos következményei vannak egy szövetségkötés ilyen durva megsértésének, s ez még inkább így v

El tudom képzelni, hogy aki nem imádkozik, sohasem lesz képes megérteni Isten csöndes szavait. Amikor azonban az ember szerelmes, mindig észreveszi a szeretett személy legkisebb gesztusát is. Így van ez az imádsággal is. Ha hozzászoktunk a gyakori imádkozáshoz, meg tudjuk ragadni Isten csöndjének jelentését. Vannak jelek, amelyeket csak két jegyes tud megérteni. Az imádság embere ugyanígy az egyedüli, aki megragadja a szeretetnek Istentől küldött csöndes jeleit.

Isten Atya, aki távolinak tűnhet. Ez az Atya azonban úgy érdeklődik irántunk, mintha a legközelebb lenne  a szívünkhöz. Isten néha felemel minket a kereszt csúcsára, hagyja, hogy növekedjünk  a megpróbáltatásban, megtapasztaljuk fejlődésünket és a Vele való intimitást. A szenvedést az alázatosság részeként kell felvállalnunk. A kereszt szemlélése segít.  Egyik levelében Teilhard de Chardin ezt írta: "Ha a maga teljességében meghalljuk a kereszt üzenetét, nem fenyeget az a veszély, hogy az életet szomorúnak és csúnyának találjuk, hanem csak figyelmesebbé leszünk felfoghatatlanul súlyos voltára." Az egész életében nagybeteg nővére jegyzeteiből készült könyv előszavába ezt írta: "Ó, Marguerite, nővérem, amíg én az univerzum pozitív erőire bíztam magam, bejártam a földrészeket és a tengereket, szenvedélyesen lefoglalt a Föld minden megnyilatkozása, te mozdulatlanul fekve, csöndesen világossá változtattad lényed legmélyén a  világ legrosszabb árnyait. Mondd csak, a Teremtő s

A külső megnyilvánulások nem mindig a legjobb bizonyítékai ennek a közelségnek. A legközelebbi barátaink néha távol vannak tőlünk, ami nem gátolja meg őket abban, hogy nagyon szeressenek minket. Egy apa nincs okvetlenül gyermekei közelében  egész életük folyamán, de nem kevésbé törődik velük.

Mindig hallom annak a hétéves muszlim gyermeknek a zokogását, aki könnyes szemmel így panaszkodott: "Létezik Isten? Miért hagyta, hogy a papát megöljék? Miért nem tett semmit, hogy megakadályozza ezt a bűntényt?" Az Ő misztériumos csöndjében Isten ennek a gyermeknek a kiontott könnyeiben nyilatkozik meg, és nem annak a világnak a rendjében, amely igazolná ezeket a könnyeket. Isten a maga titokzatos módján közel van hozzánk megpróbáltatásainkban.

" Ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg ." Iz 46,4 " Hűséges az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre ." 1Kor 1,9 Az egyik legmélyebb emberi élményünk az, amikor édesanyánk a karjában tartott bennünket. A felnőttkorunkat is áthatja ez az élmény vagy ennek a hiánya. Hisz ott megélhettük, hogy „jól tartanak” bennünket, biztonságban vagyunk, sőt olyan magasságokat élhettünk meg, melyeket kicsinységünk miatt máshol nem. Emlékszünk, hogy ott fenn, a magasban milyen új perspektíva nyílt meg előttünk? Milyen távolra elláthattunk? Mennyire kapaszkodtunk, s ez a kapaszkodás összeköti a csecsemőt és az aggastyánt. Izajás ezt az élményt akarja felevenítettni Izrael népében az Istennel kapcsolatban, aki nemcsak csecsemő- vagy kisgyermekkorunkban, hanem „ősz korunkig”, idős korunkig hordoz bennünket. Mennyire ellentmondásosnak és talán nevetségesnek tűnik ez a kép: egy öre

" Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt. " Zsolt 115,13 " Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által." Gal 3,26 Első gondolatom e zsoltárverset olvasva az volt, hogy hálát adok az Úrnak a sok-sok áldásért - azokért, amelyeket eddig átéltem, és azokért, amelyeket ezután tartogat még számomra. Aztán fellapoztam a 115. zsoltárt, és rádöbbentem: ez az imádság sokkal többről szól! Egy fohásszal kezdődik, mely az egyetlen biztos alapra mutat: Istené a dicsőség, és egyedül őbenne bízhatunk! Ő minden áldás forrása, és a vele való kapcsolatból fakadnak azok a testi-lelki javak, melyeket gyarapodásunkra kapunk. Persze Isten jósága azokat is megajándékozza, akik nem törődnek vele, de milyen más hívő emberként belefeledkezni az ő jelenlétébe, ámulni csodáin, felismerni vezetését, erőt meríteni igéje által és reménységgel tekinteni az üdvösség felé! Pál apostol is ezt az isteni jóságot emeli ki akkor, amikor

Hogyan válaszoljunk azoknak, akik többé-kevésbé zavarosan azt mondják magukról, hogy  "Isten nem érdeklődik irántam, mindig csak hallgat"? Nem könnyű megfelelő nyelvezetet találni, hogy tisztelettel és gyümölcsözően szóljunk azokhoz, akik úgy érzik, elhagyta őket az Isten. Fel kell vértezni magunkat testvéri együttérzéssel és okos pedagógiával, és hagyjuk, hogy vezessen minket az imádság, a Szentlélek működése, amely megnyitja a szívet Isten Igéjének. Fontos, hogy barátsággal és tapintattal kérjük ezektől a személyektől, hogy fogadják el az isteni csönd misztériumát, a szenvedés üdvösséges voltába helyezve magukat az önátadás és a hit aktusával.  Ha az ember belemerevedik  a materialista és a racionalista bizonyosságokba, mindig arra a feltételezésre jut,  hogy Isten elhagyta. A szeretet lényegénél fogva ugrás az ismeretlenbe. A modernitás szereti Isten csöndjében az ő nem létezésének bizonyítékát látni: ha létezik rossz és szenvedés, lehetetlen, hogy Isten létezzen.       

De ha Isten nem mindenható, akkor nem Isten. Ő mindenható, de ugyanakkor meg akarja engedni az embernek, hogy valóban szabad legyen. Mert Isten mindenhatósága a szeretet mindenhatósága, és a szeretet mindenhatósága a halál. Isten végtelensége nem  térbeli végtelenség: nem mélység és part nélküli óceán, hanem szeretet, amelynek nincsenek határai. A teremtés a végtelen szeretet cselekedete. Hans Jonas számára a teremtés Isten egyfajta "önkorlátozása". Ezáltal Isten csöndje és az, hogy hagyja a dolgokat megtörténni, magyarázkodást indíthat el. Az ember szenvedése titokzatosan szenvedéssé válik Isten számára. Az isteni természetben a szenvedés nem a tökéletlenség szinonímája. Ez a probléma engem egy családanya levelére emlékeztet, akit megérintett Isten sebezhetőségének gondolata: "Amikor gyermekeim kicsik voltak, én gondolkodtam helyettük, én döntöttem helyettük, minden egyszerű volt, az én szabadságomtól függött minden, de eljött az idő, amikor rájöttem,  hogy az én szere

" Én most a szádba adom igéimet! " Jer 1,9 " Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, mert én adok nektek szájat és bölcsességet ." Lk 21,14–15 Csodaszép hitvallás az, hogy Jézust úgy is hívjuk: Megtartó. Valóban ő az, aki megtart minket, sőt boldogok, áldottak azok, akik az ő igéjét hallgatják és meg is tartják. Így lehetünk mi is a nagybetűs Megtartó kisbetűs megtartói, akik komolyan veszik, hogy Isten nemcsak beszél, de mond is valamit, és arra hívja el mai tanítványait, hogy ők is mondjanak valamit, szólaljanak meg. Szólaljunk meg! Szólaljunk fel! Akkor is, ha hallgatni sokkal kényelmesebb lenne, akkor is, ha a csendkirály vesztesei vagyunk általa. Szólaljunk meg! Szólaljunk fel! Mert van, hogy éppen a mi szavunk az, amely vigasztal, erőt ad, sőt életet is menthet. Nemcsak Jeremiás, Jónás, Pál vagy éppen Luther élhette át, hogy az ígéretbe kapaszkodva megszólal az evangélium az ő saját hangjukon, saját tolmácsolásukban, de

Hogyan lehet megérteni a Soá hosszú éveit és az olyan haláltáborok, mint Auschwitz- Birkenau szörnyű következményeit, ahol annyi ártatlan zsidó elveszett? Hogyan lehet megérteni Isten csöndjét? Miért döntött Isten úgy, hogy nem lép közbe, amikor az Ő népét gyilkolták? Hand Jonas német zsidó filozófus megkisérelt válaszolni erre az oly fájdalmas kérdésre könyvében, amelynek címe, Az Isten-fogalom Auschwitz után : "Mit tett hozzá Auschwitz ahhoz, amit az emberek által egymásnak okozott szörnyűségekről és a borzalomról már mindig is tudni lehetett?" Hans Jonas természetesen Istent okolja: "És Isten hagyta, hogy mindez megtörténjen. De miféle istenről beszélünk ebben az esetben?" A mindenható Isten nem lépett közbe, hogy megakadályozza a népe elleni barbár mészárlást. És miért hagyta, hogy ezt tegyék? Hans Jonas válasza:  "Azért,  hogy legyen a világ, és hogy önmagáért legyen, Isten lemond a saját létéről, leveti a maga istenségét." Mit lehet erre mondani? &qu

" Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön. " Ézs 55,10–11a Szt. Pál írja: " Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével. " 1Kor 2,4 Szeretem nézni, ahogy tavasszal esik az eső, felfrissítve az éltető vízre szomjas földet. Aztán napokon belül látható a csoda, ahogyan kizöldül minden, levelekkel öltözteti fel magát minden fa, majd virágba borul a természet, mely történéseknek az esővíz a legfőbb elindítója. Isten szava talán még nagyobb erő, mint az esőcsepp. Még inkább elindít bennem és körülöttem olyan folyamatokat, melyeket utólag visszagondolva csodaként élhetek meg. Sem erőm, sem kitartásom nem lenne, hogy ezeket a csodákat magamban vagy másokban kierőltessem, megvalósítsam. Ezért van szükségem arra, hogy

Isten csöndje megragadhatatlan és megközelíthetetlen, de aki imádkozik, tudja, hogy Isten ugyanúgy hallgatja őt, ahogy meghallotta Krisztus utolsó szavait a kereszten. Az emberiség beszél, és Isten az Ő csöndje által válaszol.

" De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet. " Zsolt 73,28 " Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. " 1Pt 2,9 Elmondom hát: tartozom valahová! De nem klub ez, nem is sportszövetség, szakszervezet, nem is egy párt, nem egylet vagy egyesület. Nem a mobilszolgáltatónk közös. Nem is a zenei ízlésünk egyforma. Nem ugyanazt a sorozatot nézzük. Nem a márkahűségünk tesz csapattá. Tartozom valahová, vagyis inkább Valakihez. Azt mondják, mutasd meg a barátod, megmondom, ki vagy. De ki vagyok én, ha az én barátom az életét értem is adta? Őhozzá tartozom s ahhoz, akit ő küldött. Igen, igen, tanítványa, barátja, testvére s az apjának én is gyermeke vagyok. Tartozom a Szenthez, ahhoz, aki átjár, aki megtart, aki megvált engem. Őhozzá tartozom. A Pásztorho

Isten csöndje szemrehányás is lehet. Gyakran úgy teszünk, mintha nem akarnánk meghallani ezt a nyelvet. Viszont ha földrengés van, vagy nagy természeti katasztrófa, amelyhez még felmérhetetlen emberi dráma is kapcsolódik, szemrehányást teszünk Istennek, hogy hallgat. Isten csöndje kérdőre vonja az emberiséget, hogy képes-e behatolni  az élet és a reménység misztériumába, a szenvedések és  a megpróbáltatások közepébe. Minél inkább visszautasítjuk a csönd megértését, annál inkább távolodunk Istentől. Meggyőződésem, hogy a modern ateizmus problémája elsősorban Isten csöndjének rossz értelmezésében rejlik a katasztrófák és az emberek szenvedését illetően. Ha az ember nem lát egyebet  az isteni csöndben, mint azt, hogy Isten elhagyta, közömbös, vagy tehetetlen, nehezen tud belépni az Ő kimondhatatlan  és megközelíthetetlen misztériumába. Minél inkább elveti az ember Isten csöndjét, annál inkább fellázad ellene.

" Támogass, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád. " Zsolt 51,15 Isten " azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére ." 1Tim 2,4 Ha azt a kérdést most elengedjük, hogy mit értünk ma üdvösségen - megelégedve azzal, hogy valami nagyon jó dologról van szó, mely személyes létünk célját, beteljesülését jelenti -, akkor marad az apostoli gondolatban rejlő egyetlen, de annál súlyosabb dilemma: ha Isten úgy akarja - gondolnánk elsőre -, akkor biztosan úgy is lesz: mindenki üdvözül. Számos bibliai történet vall arról, hogy Isten akarata, ha időnként némi kerülővel is - Jákob csalása, József testvéreinek gonosz terve vagy éppen erőtlenség által -, de végül mindig céljához ér. Jó ebben megnyugodni és elcsendesedni efelett, mert ebben éppen azt látjuk meg, micsoda szenvedés és megpróbáltatás azok osztályrésze, akik ebben részt vesznek, de szívük még nem az Úré. Látjuk azonban azt is, hogy sokan vannak

Isten csöndje akkor válik érthetővé, amikor hiszünk, és amikor az Isten és az emberek közötti egységről elmélékedünk. Az isteni csönd titokzatos kinyilatkoztatás. Isten nem érzéketlen a rossz  iránt.  Előre azt hihetnénk, hogy Isten hagyja, hogy a rossz elrontsa az embereket. Ám, ha Isten csöndes marad, nem szenved kevésbé velünk a  rossztól, amely darabokra tépi és eltorzítja a földet. Ha arra törekszünk,  hogy Istennel legyünk a csöndben, meg fogjuk érteni jelenlétét és szeretetét.

" Isten az embereket becsületeseknek teremtette, csakhogy ők mindenféle okoskodásokhoz folyamodtak ." Préd 7,29 " Gyümölcseikről ismeritek meg őket. " Mt 7,16 A Bosnyák téri piac mellett lakunk több mint huszonhárom éve. Mindig csodálattal töltött el a sokféle és kinézetre is kívánatos gyümölcs. Mégis, amikor vettem belőlük, és megízleltem őket, már nem voltam olyan lelkes. Sajnos sok esetben a kinézet és a valóság nem volt összhangban. Bizonyára sokan így néznek a keresztyén emberekre is. Többet várnak, és csalódnak. Ilyenkor készen állunk a kifogással: de mi is emberek vagyunk! Azaz lehetünk fáradtak vagy betegek vagy éppen időszűkében élők. S amellett, hogy ez valóban így van, mégis merjük beismerni, ha hibáztunk. Úgy érzem, ez a legnagyobb gyümölcse életünknek: ha merünk és tudunk bocsánatot kérni. És mindezt természetesen nem magunktól sikerül tennünk, hanem a minket újra és újra „metszegető”, tápláló vincellér, az Úr Jézus Krisztus által. „E ljön a

Krisztus az Olajfák  lejtőihez közeledett, amikor a tanítványok örömmel és nagy hangon Isten dicséretébe kezdtek a csodákért, amelyeket láttak. "Áldott az Úr nevében érkező király! Békesség a mennyben  és dicsőség a  magasságban! A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: <Mester, hallgattasd el tanítványaidat!> "  Krisztus felelete a farizeusoknak  sajátosan ékesszóló, mert megerősíti, hogy a teremtés is képes énekelni Isten dicséretét.  "Mondom nektek - felelte -, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni." (Lk 19,38-40) Amint hallottuk, a Biblia buzdítja  a teremtést Isten dicséretére. A folyók, a madarak, a csúszómászók, a nap és a hold dicsérik az Urat. Isten nyelvezete, mint  a természeté, nem fogható fel azonnal értelmünkkel, de nem kevésbé nagy erővel marad benne. Ő, aki arra vágyakozik, hogy megnyilatkozzon  az embereknek. Nyelvezeten értek minden egyszerű emberi kifejezést, amely embereket kapcsol össze egymással. De nem mondok le teljesen

Biztos vagyok benne, hogy Isten minden hívő embernek megadja a teremtés beszédét megérteni képes szívet. Sirák fia, a bölcs kifejezése szerint  az Atya az ő szemét "beleültette" az ember szívébe úgy, hogy a hívő Istent, felebarátját és az egész teremtést isteni szemmel nézi. Isten az ember szívében lakik. Ettől kezdve egyfajta összjáték létezik az ember és Isten között, mert ugyanaz a szívük és ugyanaz a szemük: amit Isten lát és hall, azt a hívő ember láthatja és hallhatja is. Bátorkodom kijelenteni, hogy létezik ilyen szeretet.

" Akik megmenekültek közülük, elküldöm azokat a népekhez…, amelyek még nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet: vigyék hírül dicsőségemet a népeknek! " Iz 66,19 " Jézus mondja: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek ."  Mt 28,18–20a Kisfiammal egy üzletben bolyongunk, amikor meglát egy ismerős arcot, és huncut mosoly ül ki az arcára, az a fajta, melytől minden óvó néni, kislány és főleg anyuka elolvad. Amikor közelebb ér az ismerős hölgy, hangosan köszönti őt. Majd látva apja bizonytalanságát, rögtön tájékoztatni igyekszik: ő az óvodában a hírvivő. Apa is mosolyogni kezd, ki tudja, mi jár a fejében, amikor a gyerek úgy érzi, ezt még magyarázni kell: ő jön be a csoportba egy papírral, és megbeszéli az óvó nénikkel, ki hiányzik aznap a csoportból. Később,

" Az Úr uralkodik örökkön-örökké! " 2Móz 15,18 " A tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség és dicsőség a magasságban! " Lk 19,37–38 Úr, uralkodás, uralom  - ókori, középkori kifejezések. Abból az időből, amikor az emberek még abban a tudatban éltek, hogy létezik egy teremtettségünktől fogva legitim, hierarchikus berendezkedés az emberi világban. Van, aki úrnak születik, van, aki szolgának, van, aki a kettő közé. Nagy ritkán lehetséges átjárás. Ha például valaki az érdemeivel eléri, hogy feljebb lépjen egy fokozatot, például rabszolgából szabad polgárrá legyen vagy polgárból úrrá, urasággá. És természetesen vissza is lehet csúszni. A mi világunkban azonban már szinte évszázados hagyománya van az alapelvnek, miszerint minden ember egyenlő jogokkal születik. Hogy ennek megfogalmazásakor ez csak a szabad, fehé

Maga a teremtés is Isten csöndes beszéde. A természet szavak nélküli szépsége szemünk elé tárja  egy olyan Atya sokszoros gazdagságát, aki mindig jelen van az emberek között. Az isteni szó nem hallható a túságosan emberi fülnek, és mégis minden szónál mélyebb. A nap, a hold és a csillagok teljes csöndben vannak a mi fülünk számára, de mégis lényeges szavak és üzenetek földi létünknek. Létezik a csillagok beszéde, amelyet nem tudunk sem megismerni, sem megérteni, de Isten tökéletesen hallja. A Három ifjú éneke, a mindenség himnusza, amelyet minden vasárnap a reggeli zsolozsmában éneklünk, Dániel könyvéből való szöveg, és tanúsítja, hogy a nap, a hold , az éjszakák és a nappalok, az égitestek, a hegyek és a halmok, a források és a kútforrások, a tengerek és a folyóvizek, a tenger állatai és az ég madarai áldják az Urat és dicséretét éneklik. "Aki az Istentől való, meghallja az Isten szavát. " (Jn 8,47) Az emberek miért nem hallhatják Isten szavát, amikor Ő a teremtés által sz

" Az Úr tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai. " Zsolt 94,11 " Hogy megismerjem Krisztust és feltámadása erejét. " Fil 3,10 A Pál apostol által említett megismerés a legmélyebb kapcsolódást jelenti. Két ellentétes folyamatban történik. Az egyik a benne való hit ébredése és növekedése, a másik saját önigazolásom feladása. Amit az utóbbin nyerek, az ad teret a hit ismeretszerzésére. Tegyünk egy próbát! Próbáljuk meg feladni egy kemény ítéletünket, magabiztos igazságunkat és helyette nem egy újabb önigazolásra cserélni, hanem Krisztustól átvenni valamit, amit magamtól (érzéseim, józan eszem, érdekeim alapján) nem tennék (ellenség szeretete, megbocsátás nagyvonalúsága). Egy-egy ilyen krisztusi terecske munkálkodni kezd, életre kelt, feltámaszt bennem valamit. Az így megtapasztalt változás igazolja a hihetetlent: Jézus feltámadt, és végül én is fel fogok. Nézzünk vissza ebből a megváltozott állapotból életünk bajaira, örömeire, és másként fognak kinézni.

Thomas Merton úgy véli, hogy "Isten csöndjének mégis meg kell tanítania minket arra, mikor kell beszélni és mikor kell hallgatni. De a csöndnek ez a fogalma elviselhetetlen számunkra, mert annyira félünk, hogy elveszítjük az emberek bizalmát és tiszteletét." Amiatt szorongunk, hogyan adnánk választ arra a sok nehézségre és csapásra, ami rázúdul az emberiségre. Elfelejtjük, hogy bajaink forrása abból az illúzióból ered, hogy mi más valami vagyunk, mint egyszerű por{és hamu- a ford }. Az ember, aki magából istent csinál, nem akarja többé tudomásul venni, hogy halandó. A 103. zsoltár kijelenti, hogy Isten maga "ismeri, hogy mik vagyunk, s megemlékezik, hogy porból vagyunk. Az ember napjai, mint a széna, elhervadnak, mint a mezei virág. Alig érinti a szél, és már nincs többé, és helye sem emlékszik rá." (Zs 103,14-16) Tudunk kell, hogy Isten a mi örömünk, és benne  a mi por voltunk ragyogássá válhat. Krisztus szeretete örömre változtatja  az emberiség mérhetetlen fájd

                                                  Isten hangja nem beszél, de hangja kivehető "Ó, boldog és igen boldog lélek, aki megérdemled, hogy vonzódj Istenhez és Isten által úgy, hogy  a Lélek Istenben való egysége révén a Lélek egyedül Istent szereti, és nem valami személyes jót, és csak Istenben szereti magát. {...} <Akarom, hogy amint  te és én egy vagyunk, ők is legyenek egy mibennünk!> (Jn 17,21) Íme, ez a vég, ez a beteljesedés, a tökéletesség, a béke és az Úr öröme, öröm a Szentlélekben, íme , a csönd az égben." (vö.Jel 8,19).                                                                                                     Saint-Thiery Vilmos,  részlet az istenhegyi testvéreknek írott levélből Nicolas Diat: Thomas Merton jól ítéli meg  a Sign of Jonas (Jónás jele) című művében, "hogy a beszéd problémája a bűn problémája. A csönd kérdése pedig a szeretet kérdése. Honnan tudhatja valaki, hogy írnia kell, vagy nem, szóljon, vagy nem, hogy szavai

" Fenyíts minket, Uram, de mértékkel, ne haragodban, hogy semmivé ne tégy !" Jer 10,24 " És amikor eljön [a Pártfogó], leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. " Jn 16,8 Gyermekeinkkel gyakran jártunk játszóterekre, és többször előfordult, szemtanúi voltunk, amint egy-egy kisgyermek szó nélkül elvett egy lapátot vagy kisvödröt a homokozóban a másik gyermektől. Ha a lapátjától megfosztott fél elég határozott és harcias volt, nem adta oda vagy visszavette, de olyan is akadt, aki sírni kezdett, vagy inkább lemondott a játékáról, és eloldalgott a mászókákhoz. A partvonalon diskuráló szülőknek kétféle reakciója volt. Az egyik csoport már a lapát elmarásának pillanatában odalépett, és kedvesen vagy nagyon határozottan rászólt a gyermekére, hogy nem szabad elvenni szó nélkül a másik játékát. Mások egyetlen szót sem szóltak. Egy alkalommal a sértett fél anyukája rászólt az idegen kisfiúra, hogy nem szabad elvenni a lapátot (aki azt kon

Az embernek a legnehezebb Istent  a csöndben keresni. Ez a csöndes világosság nem emberi szó, hanem alázatos és szegény világosság.

" Hiszen kegyelmes és irgalmas az Úr, a ti Istenetek, és nem fordul el tőletek, ha megtértek hozzá ." 2Krón 30,9b " Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje ." ApCsel 3,19–20 „Először sírsz. / Azután átkozódsz.” És nagyon-nagyon kívánod a változást. Változni akarsz, jobb akarsz lenni, más akarsz lenni, újra és újra nekiveselkedsz. És nem megy. „Aztán megfeszíted / Körömszakadtig maradék-erőd.” És próbálkozol. Nem egyszer, nem kétszer. Jó akarsz lenni, meg akarsz változni. „S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!” Aztán megint sírsz, megint átkozódsz, megint megfeszíted maradék erőd, és történik valami. És lassa

A filozófus Soren Kierkegaard az Önvizsgálat - ajánlva a kortársaknak / Isten változatlansága  című könyvében világosan és ragyogóan foglalja össze a problémát: "Ha jól szemügyre vesszük (ami keresztényileg szólva jogosult is) a jelenkori világ helyzetét, egész életét, keresztényileg azt kell mondanunk, hogy az beteg. Ha én orvos lennék és ha valaki azt kérdezné <mit gondolsz, mit kellene tenni?> azt felelném: <az első, amit föltétlenül meg kellene tenni, hogy valami történjék, ez: csendet teremtsél, mert Isten igéjét nem lehet hallani és ha azt lármás eszközökkel akarják hirdetni, és te kiabálsz a zűrzavarban, hogy meghallják azt, úgy az nem Isten igéje. Teremts csendet! Mindenki lármázik, és amint mondják a tüzes italról, hogy az pezsgésbe hozza a vért, úgy a mi korunkban minden, még a legjelentéktelenebb vállalat, a legsemmitmondóbb közlemény  is az idegek megrendítésére van alapítva, hogy megmozdítsa a tömeget, a sokaságot, a publikumot - a lárma. És az ember, ez az o

" Íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz elkerülése az értelem ." Jób 28,28 " Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk ." 1Kor 7,15b Erőltessék a békesség! - próbáljuk néha fanyar humorral összevonni három történelmi egyházunk köszöntését, amely nyelvtanilag lehet, hogy vicces, de tartalmában nem feltétlenül az. Hiszen milyen békesség az, melyet „erőltetni” kell? Milyen békesség az, mely nem belülről fakad? Pál apostol valószínűleg nemcsak a külső békére gondol, nem is a szépségversenyek kötelező válaszára a világbékére vágyódásról és legkevésbé a szőnyeg alá söpört gondok álbékességére, hanem sokkal inkább arra, hogy saját magunkkal békességben éljünk. Hogy meglegyen a belső békénk, hogy tudjunk tükörbe nézni döntéseink következményeivel is számolva, mert így éljük istenképűségünket, erre hívott el bennünket Isten. És ez fogja kifelé sugározni a békét - hiszem, hogy nem fordított az irány, hanem velem kezdődik. Egy tizenkilenc év