Robert Sarah: A csönd ereje 173. gondolat
Isten Atya, aki távolinak tűnhet. Ez az Atya azonban úgy érdeklődik irántunk, mintha a legközelebb lenne a szívünkhöz. Isten néha felemel minket a kereszt csúcsára, hagyja, hogy növekedjünk a megpróbáltatásban, megtapasztaljuk fejlődésünket és a Vele való intimitást. A szenvedést az alázatosság részeként kell felvállalnunk. A kereszt szemlélése segít. Egyik levelében Teilhard de Chardin ezt írta: "Ha a maga teljességében meghalljuk a kereszt üzenetét, nem fenyeget az a veszély, hogy az életet szomorúnak és csúnyának találjuk, hanem csak figyelmesebbé leszünk felfoghatatlanul súlyos voltára."
Az egész életében nagybeteg nővére jegyzeteiből készült könyv előszavába ezt írta: "Ó, Marguerite, nővérem, amíg én az univerzum pozitív erőire bíztam magam, bejártam a földrészeket és a tengereket, szenvedélyesen lefoglalt a Föld minden megnyilatkozása, te mozdulatlanul fekve, csöndesen világossá változtattad lényed legmélyén a világ legrosszabb árnyait. Mondd csak, a Teremtő szemében melyikünk választotta a jobbik részt?"
Az egész életében nagybeteg nővére jegyzeteiből készült könyv előszavába ezt írta: "Ó, Marguerite, nővérem, amíg én az univerzum pozitív erőire bíztam magam, bejártam a földrészeket és a tengereket, szenvedélyesen lefoglalt a Föld minden megnyilatkozása, te mozdulatlanul fekve, csöndesen világossá változtattad lényed legmélyén a világ legrosszabb árnyait. Mondd csak, a Teremtő szemében melyikünk választotta a jobbik részt?"
