Robert Sarah: A csönd ereje 168. gondolat
Hogyan lehet megérteni a Soá hosszú éveit és az olyan haláltáborok, mint Auschwitz- Birkenau szörnyű következményeit, ahol annyi ártatlan zsidó elveszett? Hogyan lehet megérteni Isten csöndjét? Miért döntött Isten úgy, hogy nem lép közbe, amikor az Ő népét gyilkolták? Hand Jonas német zsidó filozófus megkisérelt válaszolni erre az oly fájdalmas kérdésre könyvében, amelynek címe, Az Isten-fogalom Auschwitz után: "Mit tett hozzá Auschwitz ahhoz, amit az emberek által egymásnak okozott szörnyűségekről és a borzalomról már mindig is tudni lehetett?" Hans Jonas természetesen Istent okolja: "És Isten hagyta, hogy mindez megtörténjen. De miféle istenről beszélünk ebben az esetben?" A mindenható Isten nem lépett közbe, hogy megakadályozza a népe elleni barbár mészárlást. És miért hagyta, hogy ezt tegyék? Hans Jonas válasza: "Azért, hogy legyen a világ, és hogy önmagáért legyen, Isten lemond a saját létéről, leveti a maga istenségét." Mit lehet erre mondani? "Ahhoz, hogy teret teremtsünk a világnak, a kezdet Ein Sofját (Végtelenjét) a végtelennek önmagában össze kell húznia, és így önmagán kívül létrehozza az ürességet és a semmit, amelyben és amiből kiindulva a világot meg lehetett teremteni. E nélkül az önmagába való visszavétel nélkül nem lehetne valami más Istenen kívül." Sejthetjük a következtetését: "Lemondva a maga sérthetetlenségéről, az örök alap megengedte a világnak, hogy létezzék. Isten ezáltal szenvedő Isten lett, mert szenvednie kell az emberektől és csalódik benne. Isten ugyanakkor gondoskodó Isten, mert megengedi, hogy bizonyos dolgokat más aktorok tegyenek meg, szabad aktorok. Röviden ez egy veszélyeztetett isten, egy isten, aki kockáztatja istenségét. Ez az isten nem mindenható. Hogy a jóságát össze tudjuk egyeztetni a rossz fennállásával, csak akkor lehetséges, ha nem mindenható, pontosabban az kell, hogy ez az isten lemondjon a mindenhatóságról. A puszta szabadság megengedésében már benne van az isteni hatalomról való lemondás."
