Robert Sarah: A csönd ereje 161. gondolat

Thomas Merton úgy véli, hogy "Isten csöndjének mégis meg kell tanítania minket arra, mikor kell beszélni és mikor kell hallgatni. De a csöndnek ez a fogalma elviselhetetlen számunkra, mert annyira félünk, hogy elveszítjük az emberek bizalmát és tiszteletét."
Amiatt szorongunk, hogyan adnánk választ arra a sok nehézségre és csapásra, ami rázúdul az emberiségre. Elfelejtjük, hogy bajaink forrása abból az illúzióból ered, hogy mi más valami vagyunk, mint egyszerű por{és hamu- a ford}. Az ember, aki magából istent csinál, nem akarja többé tudomásul venni, hogy halandó. A 103. zsoltár kijelenti, hogy Isten maga "ismeri, hogy mik vagyunk, s megemlékezik, hogy porból vagyunk. Az ember napjai, mint a széna, elhervadnak, mint a mezei virág. Alig érinti a szél, és már nincs többé, és helye sem emlékszik rá." (Zs 103,14-16)
Tudunk kell, hogy Isten a mi örömünk, és benne  a mi por voltunk ragyogássá válhat. Krisztus szeretete örömre változtatja  az emberiség mérhetetlen fájdalmát. A boldogság titka az, hogy minden szenvedésünket  Krisztusnak a halálon aratott győzelme fényében lássuk. Minden szenvedés így, vagy úgy hozzájárul boldogságunkhoz.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása

Déli közös ima