Ez a "magától"- ez a kegyelem!

"Hiszen kegyelmes és irgalmas az Úr, a ti Istenetek, és nem fordul el tőletek, ha megtértek hozzá." 2Krón 30,9b

"Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje." ApCsel 3,19–20

„Először sírsz. / Azután átkozódsz.” És nagyon-nagyon kívánod a változást. Változni akarsz, jobb akarsz lenni, más akarsz lenni, újra és újra nekiveselkedsz. És nem megy. „Aztán megfeszíted / Körömszakadtig maradék-erőd.” És próbálkozol. Nem egyszer, nem kétszer. Jó akarsz lenni, meg akarsz változni.

„S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!”

Aztán megint sírsz, megint átkozódsz, megint megfeszíted maradék erőd, és történik valami. És lassan rájössz, hogy a változás kulcsa Istennél van. Istennél, aki bármikor bárkit átformálhat, megváltoztathat és megajándékozhat. Még minket is. Még engem is.

Ezékiás király ezt jelenti ki Istenről: „Hiszen kegyelmes és irgalmas az Úr, a ti Istenetek, és nem fordul el tőletek, ha megtértek hozzá.” Szépen lassan arra is rájössz, hogy még a megtérés, még az Istenhez való odafordulásod sem magadtól van. Nem tőled, aki annyira változtatni akarsz a helyzeteden. Nem tőled, hanem magától a kegyelem és irgalom Istenétől. „Hiszen kegyelmes és irgalmas az Úr...”

És akkor történik valami.

„Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.”

Ez a magától: ez a kegyelem.

(Részletek Reményik Sándor Kegyelem című verséből.)

Urunk add, hogy életünk történéseiben újra és újra rájöjjünk, hogy Te kegyelmes és irgalmas Isten vagy! Ámen.

Heinrichs Eszter