Dona nobis pacem!
"Íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz elkerülése az értelem." Jób 28,28
"Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk." 1Kor 7,15b
Erőltessék a békesség! - próbáljuk néha fanyar humorral összevonni három történelmi egyházunk köszöntését, amely nyelvtanilag lehet, hogy vicces, de tartalmában nem feltétlenül az. Hiszen milyen békesség az, melyet „erőltetni” kell? Milyen békesség az, mely nem belülről fakad?
Pál apostol valószínűleg nemcsak a külső békére gondol, nem is a szépségversenyek kötelező válaszára a világbékére vágyódásról és legkevésbé a szőnyeg alá söpört gondok álbékességére, hanem sokkal inkább arra, hogy saját magunkkal békességben éljünk. Hogy meglegyen a belső békénk, hogy tudjunk tükörbe nézni döntéseink következményeivel is számolva, mert így éljük istenképűségünket, erre hívott el bennünket Isten. És ez fogja kifelé sugározni a békét - hiszem, hogy nem fordított az irány, hanem velem kezdődik.
Egy tizenkilenc éves zambiai ifjú hölgy, E. Chilembo mondta egyszer: „A béke nem más, mint egy férfi reménnyel, egy asszony elégedettséggel és egy gyermek biztonsággal töltve, valamint egy család imádsággal, egy baráti csoport közösséggel, egy csendes falu, egy ipari város, egy nemzet jóakarattal felfegyverkezve. Legyen ez a mai nap egy olyan nap, amikor béke van minden szívben és otthonban! Hadd söpörjön keresztül a béke az egész világon, és ahol megtaláljuk, örüljünk neki!”
Így ne erőltessék a békesség, hanem Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban! Mert ez a békesség, amelyre mindannyian vágyunk Jézus Krisztusban van!
Da pacem, Domine! Dona nobis pacem! - Adj békét, Uram! Adj nekünk békét! Ámen.
Mesterházy Balázs
