Robert Sarah: A csönd ereje 162. gondolat
Maga a teremtés is Isten csöndes beszéde. A természet szavak nélküli szépsége szemünk elé tárja egy olyan Atya sokszoros gazdagságát, aki mindig jelen van az emberek között. Az isteni szó nem hallható a túságosan emberi fülnek, és mégis minden szónál mélyebb. A nap, a hold és a csillagok teljes csöndben vannak a mi fülünk számára, de mégis lényeges szavak és üzenetek földi létünknek. Létezik a csillagok beszéde, amelyet nem tudunk sem megismerni, sem megérteni, de Isten tökéletesen hallja.
A Három ifjú éneke, a mindenség himnusza, amelyet minden vasárnap a reggeli zsolozsmában éneklünk, Dániel könyvéből való szöveg, és tanúsítja, hogy a nap, a hold , az éjszakák és a nappalok, az égitestek, a hegyek és a halmok, a források és a kútforrások, a tengerek és a folyóvizek, a tenger állatai és az ég madarai áldják az Urat és dicséretét éneklik. "Aki az Istentől való, meghallja az Isten szavát. " (Jn 8,47)
Az emberek miért nem hallhatják Isten szavát, amikor Ő a teremtés által szól? Mi azt gondoljuk, hogy egyedül mi vagyunk képesek róla beszélni és Őt hallgatni! Julien Green Partir avant le jour (Napfelkelte előtt távozni) című könyvében írja: "Isten határtalan gyöngédséggel beszél gyermekeihez, és ami mondanivalója van nekik, azt gyakran szavak nélkül közli. A teremtés adja a szókészletet: leveleket, a felhőket, a folyóvizet, egy fényfoltot. Ez a titkos nyelvezet nem tanulható meg a könyvekből, de a gyermekek jól ismerik. {...} A gyermekek olyanok, mint egy nagyszámú nép, amely egy közölhetetlen titkot kapott és lassanként elfelejtette, sorsát kezébe véve az állítólag civilizált nemzetek által. {...} Én tudtam, amit a gyermekek tudnak, és a világ összes érvelése nem tudta teljesen elragadni tőlem azt a bizonyos kifejezhetetlen dolgot. A szavak nem képesek azt leírni. A beszéd küszöbe alá rejtőzik, és néma marad ezen a földön."
A Három ifjú éneke, a mindenség himnusza, amelyet minden vasárnap a reggeli zsolozsmában éneklünk, Dániel könyvéből való szöveg, és tanúsítja, hogy a nap, a hold , az éjszakák és a nappalok, az égitestek, a hegyek és a halmok, a források és a kútforrások, a tengerek és a folyóvizek, a tenger állatai és az ég madarai áldják az Urat és dicséretét éneklik. "Aki az Istentől való, meghallja az Isten szavát. " (Jn 8,47)
Az emberek miért nem hallhatják Isten szavát, amikor Ő a teremtés által szól? Mi azt gondoljuk, hogy egyedül mi vagyunk képesek róla beszélni és Őt hallgatni! Julien Green Partir avant le jour (Napfelkelte előtt távozni) című könyvében írja: "Isten határtalan gyöngédséggel beszél gyermekeihez, és ami mondanivalója van nekik, azt gyakran szavak nélkül közli. A teremtés adja a szókészletet: leveleket, a felhőket, a folyóvizet, egy fényfoltot. Ez a titkos nyelvezet nem tanulható meg a könyvekből, de a gyermekek jól ismerik. {...} A gyermekek olyanok, mint egy nagyszámú nép, amely egy közölhetetlen titkot kapott és lassanként elfelejtette, sorsát kezébe véve az állítólag civilizált nemzetek által. {...} Én tudtam, amit a gyermekek tudnak, és a világ összes érvelése nem tudta teljesen elragadni tőlem azt a bizonyos kifejezhetetlen dolgot. A szavak nem képesek azt leírni. A beszéd küszöbe alá rejtőzik, és néma marad ezen a földön."
