Isten akarata, hogy szentek legyünk

"Támogass, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád." Zsolt 51,15

Isten "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére." 1Tim 2,4

Ha azt a kérdést most elengedjük, hogy mit értünk ma üdvösségen - megelégedve azzal, hogy valami nagyon jó dologról van szó, mely személyes létünk célját, beteljesülését jelenti -, akkor marad az apostoli gondolatban rejlő egyetlen, de annál súlyosabb dilemma: ha Isten úgy akarja - gondolnánk elsőre -, akkor biztosan úgy is lesz: mindenki üdvözül.

Számos bibliai történet vall arról, hogy Isten akarata, ha időnként némi kerülővel is - Jákob csalása, József testvéreinek gonosz terve vagy éppen erőtlenség által -, de végül mindig céljához ér. Jó ebben megnyugodni és elcsendesedni efelett, mert ebben éppen azt látjuk meg, micsoda szenvedés és megpróbáltatás azok osztályrésze, akik ebben részt vesznek, de szívük még nem az Úré. Látjuk azonban azt is, hogy sokan vannak olyanok, akik elbuktak. Találkoztak Istennel, részt vettek, vagy vehettek volna az Ő tervében, de vagy nem indultak el, vagy kiszálltak menet közben, de célt nem értek. (Anániás és Safira)

Nekünk arra kell törekednünk, hogy mindenki, aki körülöttünk él, találkozzon Istennel, az Ő tervével és higgye, hogy az üdvösség neki is szól, az üdvösség, mely Krisztus ismeretét, szeretetét jelenti. Ebben a nagy igyekezetben ne veszítsük el Isten igazi arcát; Istenét, aki azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön. Néha megpróbálhatnánk csak így, ebben az értelemben vallani róla: szavainkkal, gesztusainkkal, egész valónkkal.

Istenünk, kérünk, segíts, hogy üdvözítő akaratodnak ne akadályai, hanem odaadó hordozói, közvetítői legyünk! Ahogy Te nem félelmet keltve, hanem egyedül szereteteddel vonzol magadhoz, úgy tudjunk mi is derűvel, tapintattal és odaadással közeledni mindazokhoz, akikhez küldesz. Add, hogy felszabadult természetességgel segítsük otthonossá tenni a létet a körülöttünk élők számára!  Ámen.

Cserháti Sándor