Menjetek... hirdessétek... tanítsatok!

"Én most a szádba adom igéimet!" Jer 1,9

"Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, mert én adok nektek szájat és bölcsességet." Lk 21,14–15

Csodaszép hitvallás az, hogy Jézust úgy is hívjuk: Megtartó. Valóban ő az, aki megtart minket, sőt boldogok, áldottak azok, akik az ő igéjét hallgatják és meg is tartják. Így lehetünk mi is a nagybetűs Megtartó kisbetűs megtartói, akik komolyan veszik, hogy Isten nemcsak beszél, de mond is valamit, és arra hívja el mai tanítványait, hogy ők is mondjanak valamit, szólaljanak meg.

Szólaljunk meg! Szólaljunk fel! Akkor is, ha hallgatni sokkal kényelmesebb lenne, akkor is, ha a csendkirály vesztesei vagyunk általa. Szólaljunk meg! Szólaljunk fel! Mert van, hogy éppen a mi szavunk az, amely vigasztal, erőt ad, sőt életet is menthet.

Nemcsak Jeremiás, Jónás, Pál vagy éppen Luther élhette át, hogy az ígéretbe kapaszkodva megszólal az evangélium az ő saját hangjukon, saját tolmácsolásukban, de mi is felfedezhetjük a saját hangunkat. Van saját hangunk! Az égből kapott hang ez, melyet őhozzá kell hangolni, és akkor megvalósul a harmonia caelestis, a mennyei harmónia.

Jézus a Megtartó. Mi a megtartottak. És lehetünk megtartók is. Sőt továbbadók. Az ő „igéje élő és ható” (Zsid 4,12), sokszor elmondjuk, de higgyük is el! Él és hat. És rajtunk keresztül is él és hat. A mai éppen egy olyan nap, amikor nemcsak szót kér az Isten, de szót is ad. Szólaljunk meg! Szólaljunk fel! A mi hangunk a mi felelősségünk.

Istenünk, add, hogy ne csak szívünket emeljük fel hozzád, de hangunkat is felemeljük: érted, egymásért, magunkért! Te add a jókor elmondott, jó helyen elmondott, jól elmondott szavakat a szánkba! Hangolj minket a mennyei frekvenciára! Ámen.

Gáncs Tamás