Robert Sarah: A csönd ereje 155. gondolat

A Gyermek Jézusról nevezett Jean-Gabriel karmelita testvér  A csend hangjai a szent pusztaságban  címmel tartott egyik konferenciabeszédében pontosan fogalmazott: "A Sivatag Szentjeinek alapítóit olvasva azt hihetnénk, hogy a pusztában folytatott élet tele van az Istennel folytatott édességes beszélgetésekkel, és nincs más gondjuk, csak a <szent semmittevés>, amelyet Keresztes Szent János A lélek énekében szerelmes szemlélődésnek nevez. {...} A remete azonban igen gyakran találkozik bűnös lelke sötétségeivel. A csönd és a magány  a lelki harc helye a három ellenség: a világ, a démon és a régi ember (Szent Pál-i értelemben a <test>) ellen, amely -ha hiszünk Keresztes Szent Jánosnak-, a három  közül  a legmakacsabb.
Ezért kell féltő gonddal óvni a csöndet minden élősködő zajtól.-  "Én"-ünk zaja, amely folyton  a jogait követeli, túlságosan belemerít minket a magunkkal való törődésbe. Emlékezetünk zaja a múltba húz minket, emlékeink és hibáink múltjába. A kísértés, vagy a búskomorság, a torkosság, a bujaság, a fösvénység, a harag, a szomorúság, a hiúság, a gőg zaja, röviden minden, ami a lelki harc tárgyát képezi, amelyektől az embernek naponta meg kell szabadulnia. A csönd a legnagyobb ellenszere annak, hogy elhallgattassuk ezeket az élősködő zajokat, és hogy mindent elégessünk a Szentlélek szelíd lángjának tüzében.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása

Déli közös ima