Isten szeretett gyermekei vagyunk
"Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt." Zsolt 115,13
"Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által." Gal 3,26
Első gondolatom e zsoltárverset olvasva az volt, hogy hálát adok az Úrnak a sok-sok áldásért - azokért, amelyeket eddig átéltem, és azokért, amelyeket ezután tartogat még számomra. Aztán fellapoztam a 115. zsoltárt, és rádöbbentem: ez az imádság sokkal többről szól!
Egy fohásszal kezdődik, mely az egyetlen biztos alapra mutat: Istené a dicsőség, és egyedül őbenne bízhatunk! Ő minden áldás forrása, és a vele való kapcsolatból fakadnak azok a testi-lelki javak, melyeket gyarapodásunkra kapunk. Persze Isten jósága azokat is megajándékozza, akik nem törődnek vele, de milyen más hívő emberként belefeledkezni az ő jelenlétébe, ámulni csodáin, felismerni vezetését, erőt meríteni igéje által és reménységgel tekinteni az üdvösség felé!
Pál apostol is ezt az isteni jóságot emeli ki akkor, amikor a Krisztusban kapott kiváltságot hangsúlyozza. Függetlenül attól, hogy honnan jöttünk, milyen a múltunk, mik a körülményeink és adottságaink, az Úr Jézusban mindnyájan megkaptuk a lehetőséget a mennyei Atyával való személyes kapcsolatra. S aki Isten megváltott gyermeke, az bizalommal tekinthet előre. Már most lehet bizonyosság a szívünkben életünk értelme, tartalma és célja felől, egykor pedig majd átélhetjük az üdvösség ajándékát a maga teljességében.
Imádkozzuk végig az egész zsoltárt! Erősödjünk a hit által Istenben! Adjunk hálát a mai napra elkészített áldásokért! S kérjük el az Úr Jézustól a hit bizonyosságát üdvösségünk felől!
"Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem nevednek szerezz dicsőséget, kegyelmed és hűséged szerint!
2Miért mondogatják a pogányok: „Hol van hát Istenünk?”
3Istenünk az égben és a földön mindent végbevitt, amit csak akart.
4De az ő bálványaik csak arany és ezüst, emberi kéznek művei.
5Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak,
6van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem éreznek,
7van kezük, de nem markolnak, van lábuk, de nem mozdulnak, és torkukon nem jön ki a szó.
8Ilyenek azok is, akik csinálták őket, s mindnyájan, akik bennük bíznak.
9De Izrael háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa.
10Áron háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa.
11Mind, akik félik az Urat, őbenne bíznak, aki gyámoluk és védőpajzsuk.
12Az Úr gondol velünk – ő adja ránk áldását! Áldja meg Izrael házát, áldja meg Áron házát!
13Áldja meg azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket és nagyokat egyaránt!
14Sokasítson meg titeket az Úr, és veletek együtt minden gyermeketek!
15Áldjon meg benneteket az Úr, aki az eget és a földet teremtette!
16Az ég az Úr ege, a földet az emberek fiainak adta.
17Nem a halottak dicsőítik az Urat, nem az, aki leszáll a csendességbe.
18Hanem mi élők, mi dicsérjük az Urat, ma és mindenkor." Zs 115
2Miért mondogatják a pogányok: „Hol van hát Istenünk?”
3Istenünk az égben és a földön mindent végbevitt, amit csak akart.
4De az ő bálványaik csak arany és ezüst, emberi kéznek művei.
5Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak,
6van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem éreznek,
7van kezük, de nem markolnak, van lábuk, de nem mozdulnak, és torkukon nem jön ki a szó.
8Ilyenek azok is, akik csinálták őket, s mindnyájan, akik bennük bíznak.
9De Izrael háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa.
10Áron háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa.
11Mind, akik félik az Urat, őbenne bíznak, aki gyámoluk és védőpajzsuk.
12Az Úr gondol velünk – ő adja ránk áldását! Áldja meg Izrael házát, áldja meg Áron házát!
13Áldja meg azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket és nagyokat egyaránt!
14Sokasítson meg titeket az Úr, és veletek együtt minden gyermeketek!
15Áldjon meg benneteket az Úr, aki az eget és a földet teremtette!
16Az ég az Úr ege, a földet az emberek fiainak adta.
17Nem a halottak dicsőítik az Urat, nem az, aki leszáll a csendességbe.
18Hanem mi élők, mi dicsérjük az Urat, ma és mindenkor." Zs 115
