Krisztusi emberként járni a világban

"Az Úr tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai." Zsolt 94,11

"Hogy megismerjem Krisztust és feltámadása erejét." Fil 3,10

A Pál apostol által említett megismerés a legmélyebb kapcsolódást jelenti. Két ellentétes folyamatban történik. Az egyik a benne való hit ébredése és növekedése, a másik saját önigazolásom feladása. Amit az utóbbin nyerek, az ad teret a hit ismeretszerzésére.

Tegyünk egy próbát! Próbáljuk meg feladni egy kemény ítéletünket, magabiztos igazságunkat és helyette nem egy újabb önigazolásra cserélni, hanem Krisztustól átvenni valamit, amit magamtól (érzéseim, józan eszem, érdekeim alapján) nem tennék (ellenség szeretete, megbocsátás nagyvonalúsága). Egy-egy ilyen krisztusi terecske munkálkodni kezd, életre kelt, feltámaszt bennem valamit. Az így megtapasztalt változás igazolja a hihetetlent: Jézus feltámadt, és végül én is fel fogok.

Nézzünk vissza ebből a megváltozott állapotból életünk bajaira, örömeire, és másként fognak kinézni. Olyan, mint egy magas hegyről visszanézni a megtett útra, a kanyargó ösvényre az akkor nehéznek tűnő akadályaival. Nézzünk körbe a végtelen horizonton a nagy egészet látva. Aztán innen induljunk tovább, nem kudarccal a hátunk mögött, hanem azzal a tudással, hogy milyen az egész, melynek vándorló része vagyok.
Húsvéti hitű emberként járni a világot szárnyakat ad.

Uram, a hihetetlen csoda részesévé tettél. Képzeletem kevés, tudásom elégtelen ahhoz, hogy befogadjam. Add, hogy a benned való bizalom mindennél erősebb legyen. Jobban bízzak benned, mint tudásomban, tapasztalatomban, jóságomban, hatalmamban! Formálj, taníts, hogy reményem és hitem lehessen minden élethelyzetben! Ámen.

Szabó B. András