Isten terve szerint élni

"És most új dolgokat jelentek ki neked, elrejtett dolgokat, amiket nem ismersz"     Iz 48,6b

"Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, ...az őbenne előre meghatározott jóságos tervét" Ef 1,9

Láttam egy anyakönyvbe beírva a nevemet, hogy itt meg itt kereszteltek ekkor meg ekkor. Ott áll az engem megkeresztelő lelkész neve, szüleim neve, keresztszüleim neve és a bibliai mondat helye, amelyről felettem prédikáltak. Ez régen volt, nem is emlékszem rá.

Valahol megvan a régi fotó, melyet akkor készítettek, amikor konfirmáltak. Szánalmasan néz ki rajtam a kicsit túlságosan is nagy öltöny. A bátyám is rajta van a képen, már akkor is menőbb volt. Aztán egy másik fotón a teológia dékánjának nyújtom a kezem, magabiztosnak látszom. Van kép az ilyen meg olyan lelkészi szolgálatomról. Vannak családi képeim is. És természetesen emlékeim, melyekért hálás vagyok, mert már sok mindent felejtek. Aztán hamarosan lesz egy kép, melyről majd úgy beszélnek, akik még emlékeznek rám, hogy ez volt a rólam készült utolsó kép.

Mindezeket úgy tartom számon, mint Isten cselekedeteit. Volt, hogy belerokkantam, volt, hogy boldoggá tett, de Isten cselekedetei voltak. A jövőbeli képekre is így gondolok: Isten cselekedetei lesznek.

Ez az Izaiási mondat azonban nem a múltról beszél és nem az elképzelt jövőről. Ez a mai napról beszél. Isten ma mutatja meg magát. Nem megszokásból, nem gépiesen cselekszik... Nem tudom, mi lesz ezen a mai napon. Ő megy előttem, én követem őt.

„Uram, Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mint Te: mindenütt jót cselekedve.
Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok, mint a Te küldöttedet...
Senki se távozzék tőlem anélkül, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna!
Add, hogy bele tudjam élni magam mások helyzetébe!
Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat, és ne legyek barátságtalan vagy sértő!
Add meg, hogy éljen bennem egy szikrányi humor, hiszen erre olyan nagy szükség van a szomorú világban!”
(XXIII. János pápa reggeli imájából)

Koczor Tamás