Robert Sarah: A csönd ereje 151. gondolat
A kármelita Philippe de Jésus-Marie testvér a belső csöndnek szentelt konferenciabeszédében nagyon pontosan fogalmaz: "Sejtjük, hogy lelkünk eredetileg a csönd területe, szűzies hely, szentély, ahol Isten akar lakozni a velünk való békességben. Ám amikor belépünk e belső templom küszöbéhez, az összeszedettség által sajátos hangzavart találunk, amely az imádságnak ezen idejéből egy rezonanciadobozt alkot, és visszaverődnek benne életünk vonatkozásai, szorongásaink, vágyaink és legkülönbözőbb érzelmeink. Tehát a fő kérdés elsősorban már nem a külső zaj kérdése, hanem igenis a gondolatok csöndjének kérdése." Sajnos Philippe de Jésus-Marie testvér tapasztalata mára már széles körben létező valóság, különösen a nyugati világban és még azon túl is.
Egy nap azonban az elárasztó zaj mögül, amely romlottsággal sző át annyi emberéletet, fontos lesz meghallani újra "a szellő csendjében" Isten hangját, aki nekünk is mondja: "Mit csinálsz itt, Illés?" (Kir 19,13).
Egy nap azonban az elárasztó zaj mögül, amely romlottsággal sző át annyi emberéletet, fontos lesz meghallani újra "a szellő csendjében" Isten hangját, aki nekünk is mondja: "Mit csinálsz itt, Illés?" (Kir 19,13).
