Robert Sarah: A csönd ereje 124. gondolat
Ha Isten felé haladunk, lesz egy pillanat, amikor a szó fölöslegessé és érdektelenné válik, mert egyedül a szemlélődésnek lesz fontossága. A szerzetesi élet teszi minden másnál leginkább lehetővé Isten szemlélését. A monostorok csöndje a legszebb földi ékszerdoboz az embernek, aki fel akar jutni ahhoz, aki várja őt.
Dom Jean-Baptiste Porion ezt nagyon pontosan gondolta az Amour et silence (Szeretet és csönd) című művében: "Minden élet titokzatos kezdetében és működésében. A szemlélődő élet a legmélyebb és legvalóságosabb élet. Éppen ezért a legtitkosabb és legkevésbé megmagyarázható. Túlságosan egyszerű és lelki ahhoz, hogy az emberi szavak teljesen kifejezhetnék. {...} Ha belépünk a klauzúrába, akkor megtérünk, vagyis elfordulunk a világtól és Istenhez fordulunk. A karthauzi élet kezdete olyan, mint minden más szerzetesi életé. Akiket az isteni hívás bevezet a magányba, meghallották az evangéliumi szót: <Poenitenciam agite,. Vade, vende quae habes.>
(Tartsatok bűnbánatot, menjetek, adjátok el mind, amitek van!)
Ők tehát mindenekelőtt erőfeszítést tettek, hogy megszabaduljanak a teremtett dolgoktól, hogy széttörjék szolgaságunk rabláncait. A kiüresedésnek és az alárendeltségnek ez a tette mindig szükséges marad. Mindig harcolnunk kell bukott természetünk ellen. <Militia est vita hominis super terram.> (Katonáskodás az ember élete a földön.)"
Dom Jean-Baptiste Porion ezt nagyon pontosan gondolta az Amour et silence (Szeretet és csönd) című művében: "Minden élet titokzatos kezdetében és működésében. A szemlélődő élet a legmélyebb és legvalóságosabb élet. Éppen ezért a legtitkosabb és legkevésbé megmagyarázható. Túlságosan egyszerű és lelki ahhoz, hogy az emberi szavak teljesen kifejezhetnék. {...} Ha belépünk a klauzúrába, akkor megtérünk, vagyis elfordulunk a világtól és Istenhez fordulunk. A karthauzi élet kezdete olyan, mint minden más szerzetesi életé. Akiket az isteni hívás bevezet a magányba, meghallották az evangéliumi szót: <Poenitenciam agite,. Vade, vende quae habes.>
(Tartsatok bűnbánatot, menjetek, adjátok el mind, amitek van!)
Ők tehát mindenekelőtt erőfeszítést tettek, hogy megszabaduljanak a teremtett dolgoktól, hogy széttörjék szolgaságunk rabláncait. A kiüresedésnek és az alárendeltségnek ez a tette mindig szükséges marad. Mindig harcolnunk kell bukott természetünk ellen. <Militia est vita hominis super terram.> (Katonáskodás az ember élete a földön.)"
