Robert Sarah: A csönd ereje 120. gondolat
A csönd és a magány két nagyon egyszerű dolog, mint ahogy maga Isten is végtelenül egyszerű. Az Amour et silence (Szeretet és csend) című művében így ír dom Jean-Baptiste Porion:
"Maga a mi Istenünk szólít fel arra, hogy <legyetek egyszerűek, mint a galambok> (Mt 10,16). Az ember kissé bonyolult lény , aki szeret még bonyolultabbá lenni az Istennel való kapcsolataiban is. Isten azonban az abszolut egyszerűség. Minél bonyolultabbak vagyunk, annál inkább eltávolodunk Istentől, és minél egyszerűbbek leszünk, annál inkább közeledünk hozzá."
A csönd Paradicsom, de az ember nem látja ezt azonnal. Tele van ellentmondással. Gyermekké kell válnunk Isten előtt. Mi azonban megannyi eszközt megragadva nehézzé és homályossá, sőt nemlétezővé akarjuk tenni az Istennel való kapcsolatunkat. Az ember elveszítette a gyermekkor egyszerűségét, ezért nehéz számára a csönd. És az ember annál inkább elveti a csöndet, minél inkább istenné akar válni.
A csöndben az ember nem válhat hamis istenséggé, hanem egyszerűen megmarad az Istennel való sugárzó személyes jelenlétben.
A Vallomások című könyvében Szent Ágoston ezekben a nagyszerű sorokban osztja meg velünk saját tapasztalatát: "Örök-új Szépség, későn, jaj későn kezdtelek szeretni! Bennem voltál, én meg künn! Künn kerestelek s torz mivoltommal berohantam ékes teremtett világodba. Velem voltál s én nem voltam veled. Teremtmények szakítottak el messze tőled, amik nélküled egyáltalán nem volnának. Azután fölharsant hívó szózatod; megtörted lelkem siket csendjét, kigyulladt bennem ragyogó világosságod, s elűzted rólam a vakoskodó homályt. Illatod kiáradt, beszívtam, s most utánad lelkendezek. Ízleltelek, éhezlek, szomjazlak; mergérintettél, s íme, áttüzesedtem a vágyakozástól békéd után!" Végül is hol találjuk meg a magányt és a csöndet?
Robert Sarah bíboros: A csönd ereje 121. gondolat
"Maga a mi Istenünk szólít fel arra, hogy <legyetek egyszerűek, mint a galambok> (Mt 10,16). Az ember kissé bonyolult lény , aki szeret még bonyolultabbá lenni az Istennel való kapcsolataiban is. Isten azonban az abszolut egyszerűség. Minél bonyolultabbak vagyunk, annál inkább eltávolodunk Istentől, és minél egyszerűbbek leszünk, annál inkább közeledünk hozzá."
A csönd Paradicsom, de az ember nem látja ezt azonnal. Tele van ellentmondással. Gyermekké kell válnunk Isten előtt. Mi azonban megannyi eszközt megragadva nehézzé és homályossá, sőt nemlétezővé akarjuk tenni az Istennel való kapcsolatunkat. Az ember elveszítette a gyermekkor egyszerűségét, ezért nehéz számára a csönd. És az ember annál inkább elveti a csöndet, minél inkább istenné akar válni.
A csöndben az ember nem válhat hamis istenséggé, hanem egyszerűen megmarad az Istennel való sugárzó személyes jelenlétben.
A Vallomások című könyvében Szent Ágoston ezekben a nagyszerű sorokban osztja meg velünk saját tapasztalatát: "Örök-új Szépség, későn, jaj későn kezdtelek szeretni! Bennem voltál, én meg künn! Künn kerestelek s torz mivoltommal berohantam ékes teremtett világodba. Velem voltál s én nem voltam veled. Teremtmények szakítottak el messze tőled, amik nélküled egyáltalán nem volnának. Azután fölharsant hívó szózatod; megtörted lelkem siket csendjét, kigyulladt bennem ragyogó világosságod, s elűzted rólam a vakoskodó homályt. Illatod kiáradt, beszívtam, s most utánad lelkendezek. Ízleltelek, éhezlek, szomjazlak; mergérintettél, s íme, áttüzesedtem a vágyakozástól békéd után!" Végül is hol találjuk meg a magányt és a csöndet?
Robert Sarah bíboros: A csönd ereje 121. gondolat
