"Feltárom előtted útjaimat" Zs 119,26
"Valóban, szemünk előtt van sok gonoszságunk, és jól ismerjük bűneinket. 13Hűtlenek vagyunk, megtagadtuk az Urat; elfordultunk a mi Istenünktől." Iz 59,12B-13A
"Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket." 1Jn 1,9
Mennyei Atyánk! Bűneink elválasztanak Tőled. Ahogy telnek napjaink, vajon nő-e a távolság közöttünk? Pedig a közeledbe vágyódunk. Köszönjük, hogy nem mondtál le rólunk. Igéd tükrében megvizsgálhatjuk magunkat. Hűséges, mentő szeretetedet kínálod, amikor testvért, pásztort küldesz hozzánk. Köszönjük, hogy Te magad vagy a közelünkben, amikor észrevesszük apróbb-nagyobb gonoszságainkat. Amikor meglátjuk a megbántottak fájdalmát, és bocsánatot tudunk kérni. Ne engedj ki a kezedből minket! Ámen.
Cserhátiné Szabó Izabella
"Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket." 1Jn 1,9
A rejtőzésben, bujkálásban, titkolózásban, leplezésben profik vagyunk. Amit nem tud más, az nem is létezik – gondoljuk. Azt tartjuk szégyenletesnek, ha napvilágra kerül a rejtegetnivalónk. Pedig ismerjük a lelkiismereti terhek betegítő voltát. Minél mélyebbre ássuk el őket, annál inkább emésztenek. A környezetünk számára is rettenetes örökséggé válhatnak rendezetlen dolgaink.
Istenről nemcsak azt tudhatjuk, hogy gyűlöli a bűnt, hanem azt is, hogy szereti a bűnös embert. Jézus földi életének legnagyobb ajándéka volt, hogy közel engedte magához a gyógyulni vágyókat. Leült az asztalukhoz, elment az otthonukba, megajándékozta őket figyelmével. Örömét nem a büntetésben lelte, hanem a szabadító megbocsátásban. Úrvacsorai liturgiánkból is nagyon jól ismerjük János levelének bűnvallásra biztató sorait. Hiszen csak a feltárt sebek gyógyíthatók és gyógyulnak. Hála Istennek, ha a büntetéstől való félelemnél erősebb bennünk a szabadulás, újrakezdés, megtisztulás vágya!
Istenről nemcsak azt tudhatjuk, hogy gyűlöli a bűnt, hanem azt is, hogy szereti a bűnös embert. Jézus földi életének legnagyobb ajándéka volt, hogy közel engedte magához a gyógyulni vágyókat. Leült az asztalukhoz, elment az otthonukba, megajándékozta őket figyelmével. Örömét nem a büntetésben lelte, hanem a szabadító megbocsátásban. Úrvacsorai liturgiánkból is nagyon jól ismerjük János levelének bűnvallásra biztató sorait. Hiszen csak a feltárt sebek gyógyíthatók és gyógyulnak. Hála Istennek, ha a büntetéstől való félelemnél erősebb bennünk a szabadulás, újrakezdés, megtisztulás vágya!
Mennyei Atyánk! Bűneink elválasztanak Tőled. Ahogy telnek napjaink, vajon nő-e a távolság közöttünk? Pedig a közeledbe vágyódunk. Köszönjük, hogy nem mondtál le rólunk. Igéd tükrében megvizsgálhatjuk magunkat. Hűséges, mentő szeretetedet kínálod, amikor testvért, pásztort küldesz hozzánk. Köszönjük, hogy Te magad vagy a közelünkben, amikor észrevesszük apróbb-nagyobb gonoszságainkat. Amikor meglátjuk a megbántottak fájdalmát, és bocsánatot tudunk kérni. Ne engedj ki a kezedből minket! Ámen.
Cserhátiné Szabó Izabella
