Robert Sarah: A csönd ereje 132. gondolat

A szerzetesi élet, a  magány és a csönd embereinek az élete, felemelkedés a magasságok felé, nem pedig a magasságokon való pihenés. A szerzetesek mindig felfelé mennek, mert Isten szüntelenül nagyobb.  E földön sohasem érhetjük el Istent. De semmi sem kísérhetné jobban földi utunkat Isten felé, mint a magány és a csönd.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Déli közös ima

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása