A feltámadás jelen idejű is..,.
"Az az egész nemzedék is atyái mellé került, és egy másik
nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat, sem azokat atetteket, amelyeket véghezvitt Izráelért." Bír 2,10
"Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus… feltámadt a halottak közül."
2Tim 2,8a
Timóteus, akit a levélíró apostol a fiának szólít, inkább
előtte van még az emlékeinek, mint utána. Életének jelentős
eseményeit, püspöki szolgálatának éveit, leendő mártírhalálát
a jövendő fátyla borítja. Fiatalkora ellenére azonban van egy olyan
emléke, mely keresztény jelenét és jövőjét is meghatározza:
Krisztus feltámadt a halottak közül. Igaz, történelmi értelemben a
múlt homályába vész az esemény. Már Timóteus mestere, Pál
apostol sem a Feltámadottal találkozott, de a mennybe ment Krisztus
fényességét látta (ApCsel 9,3). Pál és Timóteus szolgálata
mégis azt bizonyítja, hogy Krisztus feltámadására nem csak múlt
időben lehet emlékezni. Történeti voltán túl a feltámadás jelen
idejű is. Ha Krisztus nem támad fel, nem születik meg a
kereszténység. Kétezer év egyháztörténete pedig arra derít
fényt, hogy a feltámadás értelme és hatása nem ér véget a
történelmi jelennel. A feltámadás jövő idejű is. Pál apostol
megfogalmazásában, ha annak Lelke lakik bennünk, aki feltámasztotta
Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus
Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testünket is a
bennünk lakó Lelke által (Róm 8,11). Krisztus feltámadása úgy
lehet egyszerre földi és egyszerre mennyei esemény, hogy abban a
múlt, a jelen és a jövendő egybeölelkezik. A keresztény embert az
egykor volt történeti esemény személyes élményként vezeti át az
örökkévalóságba.
Jézus én bizodalmam,
Örök életre vezérem,
Őbenne van nyugalmam,
Mert vele azt mind elérem,
Ami itt vigasztalhat,
S holtomban boldogíthat.
Jézus, Üdvözítőm él,
Vele együtt én is élek.
Szebb hazám van Istennél.
Mért csüggednél, bágyadt lélek?
Híveit ő nem hagyja.
Sőt mind magához vonja.
Föld porából vett porom
Végórámmal porba tér meg;
De föltámaszt egykoron
Üdvözítőm, s nála élek,
Hol látássá lesz a hit,
Mely örökké üdvözít.
(EÉ 369,1-2.4)
Bácskai Károly
nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat, sem azokat atetteket, amelyeket véghezvitt Izráelért." Bír 2,10
"Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus… feltámadt a halottak közül."
2Tim 2,8a
Timóteus, akit a levélíró apostol a fiának szólít, inkább
előtte van még az emlékeinek, mint utána. Életének jelentős
eseményeit, püspöki szolgálatának éveit, leendő mártírhalálát
a jövendő fátyla borítja. Fiatalkora ellenére azonban van egy olyan
emléke, mely keresztény jelenét és jövőjét is meghatározza:
Krisztus feltámadt a halottak közül. Igaz, történelmi értelemben a
múlt homályába vész az esemény. Már Timóteus mestere, Pál
apostol sem a Feltámadottal találkozott, de a mennybe ment Krisztus
fényességét látta (ApCsel 9,3). Pál és Timóteus szolgálata
mégis azt bizonyítja, hogy Krisztus feltámadására nem csak múlt
időben lehet emlékezni. Történeti voltán túl a feltámadás jelen
idejű is. Ha Krisztus nem támad fel, nem születik meg a
kereszténység. Kétezer év egyháztörténete pedig arra derít
fényt, hogy a feltámadás értelme és hatása nem ér véget a
történelmi jelennel. A feltámadás jövő idejű is. Pál apostol
megfogalmazásában, ha annak Lelke lakik bennünk, aki feltámasztotta
Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus
Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testünket is a
bennünk lakó Lelke által (Róm 8,11). Krisztus feltámadása úgy
lehet egyszerre földi és egyszerre mennyei esemény, hogy abban a
múlt, a jelen és a jövendő egybeölelkezik. A keresztény embert az
egykor volt történeti esemény személyes élményként vezeti át az
örökkévalóságba.
Jézus én bizodalmam,
Örök életre vezérem,
Őbenne van nyugalmam,
Mert vele azt mind elérem,
Ami itt vigasztalhat,
S holtomban boldogíthat.
Jézus, Üdvözítőm él,
Vele együtt én is élek.
Szebb hazám van Istennél.
Mért csüggednél, bágyadt lélek?
Híveit ő nem hagyja.
Sőt mind magához vonja.
Föld porából vett porom
Végórámmal porba tér meg;
De föltámaszt egykoron
Üdvözítőm, s nála élek,
Hol látássá lesz a hit,
Mely örökké üdvözít.
(EÉ 369,1-2.4)
Bácskai Károly
