Robert Sarah: A csönd ereje 122. gondolat

Ne habozzunk a mindennapi csöndes imádkozást szobánk magányában végezni. Tökéletes együttélésben a monostorok klauzúráival, szobánk szentélyében szükséges megélni az Istennel való bensőséges kapcsolatunkat, és megharcolni a hit jó harcát  az imádság és a csönd által. Ma, ebben a bálványokkal telezsúfolt pogány világban, amely még dicsekszik is  a legutálatosabb bűneivel, Isten maga kéri Izajás próféta szája által, hogy menjünk be a szobánkba,  helyezzük magunkat a bűn  minden ragálya  és szolgasága  elleni oltalomba, de főleg azért,  hogy fokozottan kérjük magunknak a megtérés kegyelmét: "Menj be kamrádba, én népem, s zárd magadra  az ajtót! Rejtőzz el egy rövid időre...(...) Mert az Úr hamarosan kilép hajlékából, és megbünteti a föld lakóit gonoszságukért.(...) Igen, csak hogy oltalmamat keressétek, s hogy békét kössetek velem, békét énvelem." Iz 26,20-21; 27,5) Igazi szemlélődőkké válhatunk, békében élve  Istennel, ha házaink Isten templomaivá lesznek.
                                                                                                   Robert Sarah bíboros: 122. gondolat