Robert Sarah: A csönd ereje 128. gondolat

A szerzetesi hagyomány a békés éjszakai légkört nevezi  "nagy csöndnek", melynek uralnia kell a közösségi területet csakúgy, mint az egyes cellákat. Ez általában a kompletóriumtól a primáig tart: egyedül lenni önmagunkkal és Istennel. De mindenkinek önmagának kell létrehoznia  és fölépítenie a maga belső klauzúráját, "egy kőfalat és egy bástyát", egy saját pusztaságot, hogy a magányban és a csöndben ott találkozzon Istennel.                                           

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása

Déli közös ima