Robert Sarah: A csönd ereje 128. gondolat
A szerzetesi hagyomány a békés éjszakai légkört nevezi "nagy csöndnek", melynek uralnia kell a közösségi területet csakúgy, mint az egyes cellákat. Ez általában a kompletóriumtól a primáig tart: egyedül lenni önmagunkkal és Istennel. De mindenkinek önmagának kell létrehoznia és fölépítenie a maga belső klauzúráját, "egy kőfalat és egy bástyát", egy saját pusztaságot, hogy a magányban és a csöndben ott találkozzon Istennel.