Munka és ünnep
"Nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának, mert ez jutott neki." Préd 3,2
"Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek." Kol 1,12
Gyermekkoromban kicsit talányosnak éreztem: hogy is van, hogy a munka ünnepe munkaszüneti nap, mit is ünneplünk a munkán, illetve hogy van, hogy épp az „ünnepelt” nincs jelen aznap? Az Ószövetség népe a munka és az ünnep viszonyának egész határozott szabályozása közepette élt, az ünnepnap megtartása üdvösség dolga volt. A „Szenteld meg az ünnepnapot!” parancsolat a miénk is, de valljuk meg: sok bajunk van a megvalósítással. Mert hát mindig van valami dolgunk. De mi is a munka valójában? Kényszer? Lehetőség? Kibontakozás? Vállalás? Teher, büntetés vagy hobbi? Létszükséglet vagy önmegvalósítás? Szorgalmas igyekezet vagy narkotikum? Hivatás?
A Prédikátor bölcsessége végtelen egyszerűségével nyűgözi le az olvasót. Mintha csak azt mondaná: „Ez van, ezt kell szeretni.” De mégsem a fásult beletörődés hangján. Inkább a lehetőséget látva: lehet szeretni, lehet örülni a munkának, annak, ami jutott. És lehet örülni az ünnepnek is. Mert mindegyik Isten ajándéka, mellyel hálaadással élhetünk, s örömünkre szolgálhat.
A munka létünk fenntartásának feltétele, de megtaláljuk benne értelmét és célját is. Az ünnep pedig nem egyszerű munkaszünet, hanem éppen a dolgos hétköznapok megszentelése, az erőforrás, a kapcsolat Istennel, életünk adójával, a teljesség megélése, az üdvösség előképe. Fontosak tehát a hangsúlyok. Jézus a Hegyi beszédben teszi helyre őket: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Mt 6,33)
A Prédikátor bölcsessége végtelen egyszerűségével nyűgözi le az olvasót. Mintha csak azt mondaná: „Ez van, ezt kell szeretni.” De mégsem a fásult beletörődés hangján. Inkább a lehetőséget látva: lehet szeretni, lehet örülni a munkának, annak, ami jutott. És lehet örülni az ünnepnek is. Mert mindegyik Isten ajándéka, mellyel hálaadással élhetünk, s örömünkre szolgálhat.
A munka létünk fenntartásának feltétele, de megtaláljuk benne értelmét és célját is. Az ünnep pedig nem egyszerű munkaszünet, hanem éppen a dolgos hétköznapok megszentelése, az erőforrás, a kapcsolat Istennel, életünk adójával, a teljesség megélése, az üdvösség előképe. Fontosak tehát a hangsúlyok. Jézus a Hegyi beszédben teszi helyre őket: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Mt 6,33)
Mennyei Atyánk! Köszönjük a feladatokat, melyeket a Te kezedből fogadhatunk. Add, hogy megbecsüljük a tudást és felkészültséget, rátermettséget és tehetséget igénylő munkákat éppúgy, mint az egyszerű, háttérben folyó vagy piszokkal, fáradsággal járó, ám mégis fontos feladatokat és az elvégzőiket. Adj lehetőséget, hogy mi magunk is szorgalmas munkával keressük kenyerünket. Te vezesd a pályaválasztás előtt álló fiatalokat és a munka nélkül maradtakat egyaránt. Adj munkánkra áldást. Ámen.
Lacknerné Puskás Sára
