A hallás, a szólás és a harag
"Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel." Zsolt 39,2
"Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra." Jak 1,19
Mindennapi tapasztalatunk, hogy a beszédképesség áldása milyen könnyen válik átokká. Egy szerencsétlenül megfogalmazott mondat, egy meggondolatlan szó a harag lavináját indíthatja el. Vállalatvezető ismerősöm íróasztalán ott a három bölcs majmot ábrázoló szoborcsoport, hogy emlékeztesse, bizonyos helyzetekben jobb nem látni, nem hallani, nem szólni. Valóban ez lenne a megoldás? A három majom nem a Biblia lapjairól lépett elő, buddhista bölcsek alkották meg őket, persze ettől még lehetne pozitív jelentésük. A Biblia Istene azonban beszél, hall, lát. Megszólítja és meghallgatja az embert. A Biblia Istene azért ajándékozta meg az embert a kommunikáció képességével, hogy állandó párbeszédet folytasson vele. Arra teremtett minket, hogy megosszuk egymással érzéseinket, gondolatainkat, de meg kell tanulnunk bánni a kommunikációs eszközökkel. Fontos a sorrend: előbb hallani, meghallgatni a másikat és csak azután szólni. Fontos a tempó: gyorsan hallani, lassan szólni és késleltetni az indulatokat. A késleltetett harag célja az, hogy a nagy kitörés egészen elmaradjon és Isten elé lehessen vinni a dolgokat.
Egy alkalommal szóváltásba keveredtem valakivel. Úgy éreztem, hogy nagyon megsértett, de visszafogtam magamat. Amikor elváltunk, még forrt bennem a düh, és hozzáláttam egy dörgedelmes levél megírásához. Sikerült súlyos érveket felsorakoztatnom a magam védelmére, ismerősöm megszégyenítésére – de mire a levél végére értem, dühöm elpárolgott. A levelet persze nem küldtem el, viszont felhívtam, és bocsánatot kértem tőle.
Egy alkalommal szóváltásba keveredtem valakivel. Úgy éreztem, hogy nagyon megsértett, de visszafogtam magamat. Amikor elváltunk, még forrt bennem a düh, és hozzáláttam egy dörgedelmes levél megírásához. Sikerült súlyos érveket felsorakoztatnom a magam védelmére, ismerősöm megszégyenítésére – de mire a levél végére értem, dühöm elpárolgott. A levelet persze nem küldtem el, viszont felhívtam, és bocsánatot kértem tőle.
Istenem, de jó, hogy szólsz hozzám, és megszólíthatlak! Jó, hogy elmondhatom Neked ha öröm ért, vagy bánat terhel. Köszönöm, hogy Veled őszinte lehetek, és nem kell attól tartani, hogy félreértesz. Te igazán gyors vagy a hallásra; nyelvemen sincs a szó, Te már pontosan tudod, mit akarok mondani! Istenem, Te látod, hogy emberi kapcsolataimban milyen esendő vagyok. Késlekedem mások meghallgatásában, de azonnal szóvá teszem, ha hibát látok bennük. Türelmes szereteteddel formálj Hozzád hasonlóvá! Ámen.
Győri Gábor
