A kor tisztelete
"Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öregembert!" 3Móz 19,32
"Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál." Fil 2,3
Nagyon erősen jellemez egy adott társadalmat, ha megvizsgáljuk, hogy miként bánik a mások segítségére szoruló, kiszolgáltatott emberekkel. Életbe érkezőkkel, életből indulókkal, idősekkel, fogyatékosokkal, betegekkel. Egy idős ember még ha nem is kiszolgáltatott, akkor is több figyelmet és megértést igényel, mint a fiatalabbak. Általában a fizikai erőt és fiatalságot látjuk magunk körül példaként és a figyelem kereszttüzébe állítva, az öregekről gyakran elfeledkezünk. Persze az öregség önmagában még nem érték. Mégis, az élettapasztalat és a bölcsesség, amelyet tőlük kaphatunk, sokszor tudna eligazítani bennünket életünk ügyes-bajos dolgai között. Miért nem figyelünk rájuk? Miért nem akarunk tudomást venni az öregség, idősödés tényéről? Hiszen ha minden rendben halad, ránk is vár majd ez az életszakasz, amikor továbbadhatjuk a tapasztalatainkat, és amikor meg kell tanulnunk sok mindent elengedni, végül pedig elbúcsúzni az élettől. Nem félni kell ettől, hanem készülni rá. Ehhez pedig bölcsességre és alázatra van szükségünk.
Istenem, kérlek, taníts meg arra, hogy türelemmel és szeretettel forduljak az idősek felé! Add, hogy meglássam, meghalljam, amit tőlük az életről tanulhatok. Segíts, hogy bölcsességgel és derűvel fogadjam a saját öregedésemet, meglássam benne gondviselő szereteted, hogy az élet útján járva ezt a korszakot is a maga teljességében élhessem meg. El tudjam engedni mindazt, amihez ragaszkodni hiábavalóság, és el tudjam fogadni az új dolgokat is, amelyeket az élet hoz elém az idő múlásával. Ámen.
A. Balogh Éva
