"Én vagyok a Jó Pásztor"
"Az Úr szeretetével tele van a föld. (Zsolt 33,5)
"Jézus Krisztus mondja: Én vagyok a jó pásztor… Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik." Jn 10,11.27–28
Élő Urunk! Hálát adunk, hogy feltámadásod után nem hagytad magukra csüggedt apostolaidat, hanem jó pásztorként, türelmes szeretettel mentél utánuk, Tamástól kezdve Péterig és az emmausi tanítványokig… Kérünk, éleszd föl a mi gyakran pislákoló hitünk lángját is Lelked erejével, és tedd igédet élővé és hatóvá életünkben. Szereteted tűzével forrósítsd át langymeleg szívünket, hogy bátran osszuk meg másokkal a bennünk élő reménységet a mai napon is, mely a Te drága ajándékod. Ámen.
Gáncs Péter
"Jézus Krisztus mondja: Én vagyok a jó pásztor… Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik." Jn 10,11.27–28
Az Útmutató egyik nagy ajándéka, hogy nap mint nap átélhetjük a csodát: Isten megszólít minket. Ez nem csupán Mózesnek adatott meg, és nem csak az emmausi tanítványok élhették át, hogy a feltámadott Úr melléjük szegődött, és átforrósította a szívüket.
Attól tartok, hogy szimbolikus értelemben ma is nagy a forgalom az emmausi úton. Közel három évtizeddel a rendszerváltás után hazánkban is sok a csalódott Jézus-tanítvány. „Mi azt hittük, azt reméltük…”, hogy megtelnek a templomok, és egyre nagyobb lesz Isten népe ebben az országban, de a statisztikai adatok zord számai mást mutatnak. Hamar megfogalmazódik a keserű mondat: „Elég volt az egyházból, a papokból, majd a magam módján leszek vallásos.”
De Urunk nem mond le kiábrándult tanítványairól, akik menekülnek a szent városból, Jeruzsálemből Emmausba, régi életük világába. A Mester megszólítja és kifaggatja őket, majd pedig egészen hazáig kísérve, útközben az ige fényében megvilágítja nekik Isten üdvtervének titkait és összefüggéseit. S mire hazaérnek, már megfogalmazódik a vágy a tanítványokban: „Maradj velünk…” – kérlelik különös „zarándoktársukat”. S amikor a házban asztalhoz telepedve az „idegen” megtöri számukra a kenyeret, minden világos lesz a késő alkonyi óra ellenére: a feltámadott Úr volt az útitársuk, ő olvasztotta fel fagyos szívüket. A tőle kapott friss hittel, reménységgel és lendülettel sietnek vissza Jeruzsálembe, hogy megosszák társaikkal az örömhírt: Feltámadt, az Úr valóban feltámadt!
Attól tartok, hogy szimbolikus értelemben ma is nagy a forgalom az emmausi úton. Közel három évtizeddel a rendszerváltás után hazánkban is sok a csalódott Jézus-tanítvány. „Mi azt hittük, azt reméltük…”, hogy megtelnek a templomok, és egyre nagyobb lesz Isten népe ebben az országban, de a statisztikai adatok zord számai mást mutatnak. Hamar megfogalmazódik a keserű mondat: „Elég volt az egyházból, a papokból, majd a magam módján leszek vallásos.”
De Urunk nem mond le kiábrándult tanítványairól, akik menekülnek a szent városból, Jeruzsálemből Emmausba, régi életük világába. A Mester megszólítja és kifaggatja őket, majd pedig egészen hazáig kísérve, útközben az ige fényében megvilágítja nekik Isten üdvtervének titkait és összefüggéseit. S mire hazaérnek, már megfogalmazódik a vágy a tanítványokban: „Maradj velünk…” – kérlelik különös „zarándoktársukat”. S amikor a házban asztalhoz telepedve az „idegen” megtöri számukra a kenyeret, minden világos lesz a késő alkonyi óra ellenére: a feltámadott Úr volt az útitársuk, ő olvasztotta fel fagyos szívüket. A tőle kapott friss hittel, reménységgel és lendülettel sietnek vissza Jeruzsálembe, hogy megosszák társaikkal az örömhírt: Feltámadt, az Úr valóban feltámadt!
Élő Urunk! Hálát adunk, hogy feltámadásod után nem hagytad magukra csüggedt apostolaidat, hanem jó pásztorként, türelmes szeretettel mentél utánuk, Tamástól kezdve Péterig és az emmausi tanítványokig… Kérünk, éleszd föl a mi gyakran pislákoló hitünk lángját is Lelked erejével, és tedd igédet élővé és hatóvá életünkben. Szereteted tűzével forrósítsd át langymeleg szívünket, hogy bátran osszuk meg másokkal a bennünk élő reménységet a mai napon is, mely a Te drága ajándékod. Ámen.
Gáncs Péter
