Robert Sarah: A csönd ereje 138. gondolat

Igaz, hogy a Szentlélek az "ismeretlen Isten" marad, ahogyan Victor Dillard,  az 1945. január 12-én Dachauban meghalt jezsuita pap is nevezi őt az Au Dieu inconnu ( Az ismeretlen Istenhez) című könyvében.  A következő nagyszerű imádsággal vezeti be gondolatait, amely könyörgés és kiáltás a Szentlélekhez arra kérve őt, hogy engedje meg számára megismerni, megragadni, megérinteni, sőt kinyilatkoztatni az ő arcát. Mert erős a vágyunk, hogy lássuk őt: "Uram, add, hogy lássalak.{...} Nem is tudom, hogy hívjalak: Szentlélek, ó Szent Lélek. {...}  Próbállak megragadni téged, megkülönböztetni az isteni világban, amelyben elmerülök. Ám kitárt kezem semmit sem ragad meg, és szinte észrevehetetlenül térdre rogyok az Atya előtt, vagy az én bensőmben lakó ismertebb Krisztusom fölé hajlok. Testem leáll.  Érzékeim az igazukat keresik a képekben, hogy lelkem feléd szállhasson. És te csak ilyen idegen anyagi táplálékot adsz nekik, mint galamb, lángnyelv, lehelet. Semmit sem adsz, ami lehetővé teszi a bensőséges imát kettesben. Semmit, ami az imádságot emberivé és családiassá teszi. Mert túlságosan közel vagy hozzám. Szükségem lenne egy kis távolságra, hogy nézzelek, hogy határt vonjak köréd és a magam határait is megállapítsam hozzád való viszonyomban, kielégítve a pontos körvonalak igényét, hogy felfogjam egységünket.
Victor Dillard atya imádsága mutatja a hívő embernek azt a nehézségét, hogyan is képzelje el a Szentlélek isten személyének eredetiségét. Mégis bőségesen hívjuk, szólítjuk őt a szentmise közepette, hogy szentelje meg Isten népét és mindent, és jöjjön átváltoztatni, illetve véghezvinni  az átlényegülést, más szóval a kenyér és bor lényegének átalakítását Jézus Krisztus testének és vérének lényegévé az Eucharisztiában.