Robert Sarah: A csönd ereje 148. gondolat
Az Egy falusi plébános naplójában Georges Bernanos írja: "Megőrizni a csendet, milyen különösen hangzik. Inkább a csönd őriz minket." Hogyan érthető meg az embernek ez a valószínűtlen hozzáállása a csöndhöz?
Jeromos atya megpróbált válaszolni erre a kérdésre. Az Écrits monastiques (Monasztikus írások) című könyvében ezt írta: "A csönd misztérium, illetve pontosabban az emberek viszonyulása a csöndhöz szinte misztérium jellegű problémát jelent. Minden értelmes ember csodálja a csöndet, mind meg van győződve hasznosságáról, de szinte soha nem akarnak ennél tovább menni." Aztán így folytatja a trappista szerzetes: "A szeretet gyakorlásához először is magunkba kell zárni a lelket zavaró természetes <zajokat>, le kell állítani azokat szívünk ajtaja előtt, és nem szabad másokat elárasztani velük. Egyszerűen azért, mert a zűrzavar elfordít Istentől."
A zaj körülvesz és ostromol minket: a szünet nélkül nyüzsgő városaink, az autók, a repülők, a házon kívüli és belüli gépek zaja. E magát ránk kényszerítő zaj mellett még ott vannak a saját magunk által keltett, vagy választott zajok. Ez mindennapjaink legáltalánosabb hangsávja. Ennek a zajnak a tudatunkon kívül gyakran olyan szerepe van, amit nem is merünk bevallani, hogy tudniillik elrejtsünk és elfojtsunk egy másik zajt, amely lefoglalja és elárasztja benső világunkat. Hogyhogy nem döbbent meg bennünket az az erőfeszítés, amelyet állandóan kifejtünk, hogy elnyomjuk Isten csöndjét?
Jeromos atya megpróbált válaszolni erre a kérdésre. Az Écrits monastiques (Monasztikus írások) című könyvében ezt írta: "A csönd misztérium, illetve pontosabban az emberek viszonyulása a csöndhöz szinte misztérium jellegű problémát jelent. Minden értelmes ember csodálja a csöndet, mind meg van győződve hasznosságáról, de szinte soha nem akarnak ennél tovább menni." Aztán így folytatja a trappista szerzetes: "A szeretet gyakorlásához először is magunkba kell zárni a lelket zavaró természetes <zajokat>, le kell állítani azokat szívünk ajtaja előtt, és nem szabad másokat elárasztani velük. Egyszerűen azért, mert a zűrzavar elfordít Istentől."
A zaj körülvesz és ostromol minket: a szünet nélkül nyüzsgő városaink, az autók, a repülők, a házon kívüli és belüli gépek zaja. E magát ránk kényszerítő zaj mellett még ott vannak a saját magunk által keltett, vagy választott zajok. Ez mindennapjaink legáltalánosabb hangsávja. Ennek a zajnak a tudatunkon kívül gyakran olyan szerepe van, amit nem is merünk bevallani, hogy tudniillik elrejtsünk és elfojtsunk egy másik zajt, amely lefoglalja és elárasztja benső világunkat. Hogyhogy nem döbbent meg bennünket az az erőfeszítés, amelyet állandóan kifejtünk, hogy elnyomjuk Isten csöndjét?
