Krisztussal, Krisztusért
"Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az Úrtól." 1Sám 30,6b
"Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban…, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk." Filem 4.6
Az ószövetségi igében arról van szó, hogy míg Dávid a csapatával portyázott, addig családjaikat elrabolták a biztonságosnak vélt városból. Akkora volt az elkeseredés, hogy már majdnem megkövezték Dávidot. Ekkor Dávid erőt kapott az Úrtól, üldözőbe vette csapatával az ellenséget, és kiszabadították elrabolt családtagjaikat.
Filemon háza ugyanilyen biztonságot jelentő otthon volt a keresztyén gyülekezet számára: „…a szentek szíve felüdült általad, testvérem” – írja neki Pál apostol. Mert Filemon szeretettel és gondoskodással befogadta a gyülekezetet hétről hétre.
S itt ez a fura félmondat: „a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk.” Mintha lehetne a hit lépcsőfokairól beszélni: kis hitről meg nagy hitről. Fél ismeretű hitről és teljes ismeretű hitről. Persze, tudom, hogy a hitben van fejlődés – és fejlődés nélkül nincs is élő hit. Mégsem arról van itt szó, hogy Filemon hitének még egy lépcsőfokot meg kellene lépnie.
Sokkal inkább arról beszél Pál apostol, hogy amit Filemon tesz, az a gondoskodás és szeretet Krisztusért van őbenne. Nem önmagától és nem önmagáért, hanem Krisztustól eredően és Krisztus dicsőségére. Ahogyan Dávid is az Úrtól kapott erőt, s nem a saját erejével győzte le ellenségeit.
Krisztustól és Krisztusért – amit ma megtehetek, ami lehetőségemben áll, az Krisztustól és Krisztusért adatott.
Filemon háza ugyanilyen biztonságot jelentő otthon volt a keresztyén gyülekezet számára: „…a szentek szíve felüdült általad, testvérem” – írja neki Pál apostol. Mert Filemon szeretettel és gondoskodással befogadta a gyülekezetet hétről hétre.
S itt ez a fura félmondat: „a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk.” Mintha lehetne a hit lépcsőfokairól beszélni: kis hitről meg nagy hitről. Fél ismeretű hitről és teljes ismeretű hitről. Persze, tudom, hogy a hitben van fejlődés – és fejlődés nélkül nincs is élő hit. Mégsem arról van itt szó, hogy Filemon hitének még egy lépcsőfokot meg kellene lépnie.
Sokkal inkább arról beszél Pál apostol, hogy amit Filemon tesz, az a gondoskodás és szeretet Krisztusért van őbenne. Nem önmagától és nem önmagáért, hanem Krisztustól eredően és Krisztus dicsőségére. Ahogyan Dávid is az Úrtól kapott erőt, s nem a saját erejével győzte le ellenségeit.
Krisztustól és Krisztusért – amit ma megtehetek, ami lehetőségemben áll, az Krisztustól és Krisztusért adatott.
Lankadni nincs idő életnek útján,
Vészben is járni és vállalni kell.
Könny pereg porba hullt perceink múltán.
Restek a pálmát nem érhetik el.
Éj lesz. Ha leszáll,
Minden munka megáll.
Drága a pillanat, jő a halál.
Irgalmas Jézusunk, járj velünk, kérünk!
Áldj, vezess, oltalmazz, győzelmet adj!
Támad az ellenség, nélküled végünk,
Ám a te hű kezed el sose hagy.
Így szívünk se fél,
Távol fénylik a cél,
S ránk örök országod hajnala kél.
(EÉ 449,2.4)
Bencze András
