Látják-e rajtad a Krisztusban való örömöt?
"Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt!" Zsolt 81,2
Pál írja: "Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is." 1Kor 14,15b
Milyen arccal jövök ki egy templomból? Örömmel, mosolyogva, a rám váró feladatoknak jó előre örülve, jóleső várakozással a jövő felé? Nézem a templomban a ... helyükre visszatérők arcát. Nem a sugárzó öröm, amit először meglátok. Több a rezignáltság, fásultság, beletörődés. Egyáltalán, hol van az a hely, amit úgy jelölhetünk meg: <Isten előtt>? Nyilvánvalóan nem mindig a kőből épített templomot jelenti, sokkal inkább a belső szobát, a lélek mélyét, az imádság láthatatlan helyét. Természetesen magunkkal vihetjük ide is a szomorúságunkat, kétségeinket. De ez a transzformáció helye. Isten jelenléte örömmé változtathatja szárnyaszegettségünk.
Tudom, hogy Te vagy a Nagy Átváltoztató. Nézd, miket hoztam Neked: hitetlenséget, apróbb bosszúságokat, nagy, régi bánatokat, haragot, csörömpölő sérelmeket. Újra meg újra felbukom bennük. Tudom, hogy van hatalmad arra, hogy örömmé változtasd a gyászt, jóra fordítsd a rosszul induló ügyeket. Örömre vágyom, mert ez adna elég energiát számomra. A jelenlétedre vágyom, mert az maga az öröm. Taníts meg, vezess rá erre az örömre! Az igazi öröm, mint a drágakő: nem csilloghat hamisan a fénye. Ne hagyd, hogy beérjem kevesebbel! Ámen.
Balogh Éva
