Lelki útravaló a mai napra Január 21
.
Jézus mondta: "...bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik." (Mt 5,18)
Jézus nem enyhített a törvény szigorán. Állította, hogy az ég és a föld elmúlhat, de egy ióta vagy egy vessző - a legkisebb héber írásjelek egyike - sem vész el a törvény szövegéből. Minden beteljesedésre vár. Sőt kiterjesztette Isten akaratának érvényét a gondolatban megfogalmazott vétkes szándékra, a szívben megszülető kívánságra is. Így nemcsak a törvényadó Istennel szembesít bennünket, de a törvény megszegőjével is, tehát önmagunkkal. Ő, aki szembesít, nem vétkezett. "...ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött [...]." (1Pt 2,22-23) Ez az önmegtartóztatás még nagyobb erőfeszítést követelt akkor, amikor csúfolták, és nem "csúfolt vissza", amikor igazságtalanul kínozták, és szája néma maradt. Teljesen ura volt önmagának. Ő szembesít, aki a keresztre készült, ahol "a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta", s ahol "a mi vétkeink miatt kapott sebeket" (Ézs 53,4.5). S ha a bűneinkért szenvedett Jézus tartja arcunk elé az örök isteni törvény tükrét, remélhetőleg lemondunk megszokott védekezésünkről. Szokásunkká vált mindenáron megmagyarázni mindazt, amit elkövettünk: "Csak az igazsághoz ragaszkodom..."; "Ami a szívemen, az a számon!" - és így tovább. Az ilyen alapállásunk azt jelenti, hogy a felebaráttal szemben én vagyok az ügyész is, a bíró is, sőt maga az igazság... Pedig a törvényadó Isten az ember és ember közötti viszonyban sem engedi ki kezéből a törvénykezést. Az is sűrűn előfordul, hogy a felebarát, a rokon, sőt a családtag ellen elkövetett vétkeink dolgában nem ismerjük el az Isten illetékességét: "Uram, ebbe ne szólj bele, ez magánügy! Elintézzük nélküled is!" Merőben hamis elképzelés ez. Miután Isten az élet minden területének rendjét meghatározta, minden - egymás ellen elkövetett - tettünk is színe elé tartozik. Ezért vallotta meg így a hettita Úriás ellen elkövetett vétkét Dávid király - miután Nátán próféta szembesítette őt az Istennel: "Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted." (Zsolt 51,6)
Uram!
Az önmagammal való szembesítéssel is csak javamat szolgálod. Taníts meg elfogadni azt, ahogyan te ismersz engem. Köszönöm igazságos ítéletedet. Taníts meg örülni feltétel nélküli bocsánatodnak! Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
