Lelki útravaló a mai napra Január 24.
Jézus mondta: "Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya." (Jn 12,26)
Minden elhangzó igehirdetés Jézus toborzója. Ő maga szólítja meg a hallgatókat: "Kövessetek, álljatok szolgálatomba!" Követése nem néhány órás vasárnapi kirándulás, nem alkalmi együttlét, hanem a teljes élet. Bizony akaratunk teljes mozgósítására van szükségünk ahhoz, hogy hívását meghallva elinduljunk Jézus nyomában. Az a Jézus hív, akié vagyunk a teremtés jogán. Hiszen az Úr kezéből indult s keze felé tart az életünk. Alkotott és számon tart. Eddig is áldásainak özönében élhettünk. Ismer, mint ahogyan a pásztor ismeri a juhait. Az a Jézus hív, aki a megváltással megerősítette tulajdonjogát felettünk. Megszabadított a bűn erejétől, a halál félelmétől és az ördög hatalmától. Magáévá tett. Sokba kerültünk neki, szent és drága vérét hullatta, ártatlan szenvedésével és halálával fizetett értünk. Hálánk is követésére kötelez. Őt szolgáljuk, ha törvényét tiszteljük, akaratát keressük és nevét hirdetjük. Őt szolgáljuk, ha imádsággal és szeretettel megpróbáljuk lebontani az emberek közötti kerítéseket, ha nevében az ínséget szenvedők és a mindenhonnan kiszorultak között tevékenykedünk. S tesszük akkor is, ha ezért éppen sorsában kell osztoznunk, szenvedve értetlenséget vagy akár megvetettséget is. "...ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is [...]."
Nehéz, olykor hálátlan szolgálatunkért azonban különös jutalom vár az Atya kezéből: az Atya megbecsülése, "honoráriuma". Ez a kifejezés az evangéliumokban egyedül csak itt fordul elő. Persze jutalmat csak az kap, aki arra nem tartja magát érdemesnek. Mégis van jutalom, Jézus ígérete: "Ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is!" Igen, az életút végén Jézus fog várni! Ő, aki nekünk is helyet készített. A németországi Bethelben a Sarepta diakonissza-anyaház éttermét Rudolf Schäfer freskója díszíti. A festő Jézus három példázatát festette meg egyetlen képen. Középen a királyi menyegző terített asztala, a meghívottak egy része már ott van. A kapuban az Atya fogadja vissza a tékozló fiút, s jönnek hosszú sorban Jézus követői: az egyik vakot vezet, a másik kettő bénát cipel, a többiek is csonka-bonkákat támogatnak. S a szolgálattevők és a gondozottak együtt mennek be az örök élet ajtaján! Van ennél nagyobb jutalom?
Uram!
Követlek téged! Többször megígértem már, de sokszor mégsem tudtam veled lépést tartani. Pedig szívből szeretnélek halálomig szolgálni. Segíts ebben az igyekezetemben! Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
