Lelki útravaló a mai napra Január 5.

Jézus mondta: "Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat [...]." (Jn 14,15)

Az evangéliumok szerint Jézus számos esetben parancsolt, sokszor adott utasítást. Parancsolt a viharban a szeleknek s a tengernek (Mt 8,26), a gadaraiak vidékén a gonosz lelkeknek (8,30), s ezek mind úgy tettek, ahogyan elvárta tőlük. A tanítványok is hallgattak rá, Péter is - akinek hajójából tanította Jézus a parton helyet foglaló sokaságot - parancsnak érezte a Mester "evezz a mélyre" kérését, nem is bánta meg! S azok a tanítványok, akiket a jeruzsálemi bevonuláshoz szükséges szamárért küldött a közeli faluba, "úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik." (Mt 21,6) Különös jézusi parancsok hangzanak el a gyógyítási történetekben. "...vedd az ágyadat, és menj haza!" (Mt 9,6) - mondja a bénának, "...nyújtsd ki a kezedet!" (12,13) - szól a száradt kezűnek. És felkel a béna, kinyújtja beteg kezét a másik, s mire a papokhoz érnek a leprás betegek, meggyógyulnak. Több ez, mint a hozzá forduló beteg ember hitének próbája. Ez Jézus csodája: amit parancsol, azt ugyanakkor ajándékozza is.
Az öngyógyító közösségek egyik világkonferenciájának mottója volt: "Csak te teheted, de nem teheted egyedül!" Ha valaki meg akar szabadulni az alkoholizmusból, akaratát megbénító szenvedélyből, szüksége van házastársának, családjának, az őt szerető közösségnek és Istennek a segítségére! Akarata ellenére senkit sem lehet meggyógyítani, boldogítani, de még üdvözíteni sem. A gyógyuláshoz egyformán kell a belső elhatározás és a kívülről kapott segítség. Amikor Jézus rajtunk akar segíteni, parancsol. Várja igenünket, bevonja akaratunkat, számít belső beleegyezésünkre. Igenis utasít: "Nyújtsd ki a kezedet!" - mondja, de máris ő mozdítja kinyújtott kezünket, ő adja hozzá az erőt. A mozdulatban mindig benne van ő, s benne vagyunk mi magunk is. "Légy jóakarója felebarátodnak!" - hangzik szava, de közben elfeledteti vélt vagy valós sérelmeinket, szánalmat és készséget ébreszt bennünk a másik iránt. "Csak te teheted, de nem teheted egyedül!" - mondja, s ha tesszük, máris cselekszik bennünk s általunk. Ő nem hagy cserben. Parancsai nem teljesíthetetlenek. Minden parancsmegtagadás tehát egyszerűen bűn. Ellene, önmagunk s testvéreink ellen.

Uram!
Bocsásd meg, ha bármikor azt éreztem, korlátozod akaratomat, fékezed egyéniségemet. Add belém Lelkedet, az egyetértés lelkét, hogy örüljek akaratodnak, hálás legyek nehéz parancsaidért is. Taníts meg arra, hogy amikor akaratod teljesítem, akkor mindig te magad cselekszel általam, mások javáért és üdvösségéért is. Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.