zörgessetek!
Május 13.
Jézus mondta: "Ti tehát így imádkozzatok: [...] mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen." (Mt 6,9.13)
Jézus a Miatyánk megtanításán kívül példázatokban is biztatja övéit az imádkozásra. A tolakodó barátról szóló történet is ilyen (Lk 11,5-6). Éjfél van, az ajtó zárva, mindenki alszik. A házigazda kopogtatásra ébred. Egyik barátja kényszerül szorult helyzete miatt a másikat éjnek idején zavarni. Vendége érkezett, s nincs mivel megkínálnia, ezért zörget, kenyeret kér kölcsön. A házigazda pedig felkel, teljesíti a kérést, nem a barátság, de elsősorban a másik tolakodása miatt. A példázat értelme nyilvánvaló. Ha még ti is - mondja nekünk Jézus - teljesítitek ilyen szokatlan helyzetben is a másik ember kérését, mennyivel inkább megteszi ezt Atyátok. Érdemes tehát zörgetni ajtaján, érdemes sürgetni őt, még tolakodnunk is szabad. Isten előtt nincs alkalmatlan idő. Rászorultságunkat ő nem érzi sem zaklatásnak, sem szemtelenségnek. Neki nincs megszabott fogadóórája. Illetve fogadóórája a napnak mind a huszonnégy órája! Jézus arra biztat, vegyük észre szorult helyzetünket. Hozzánk fordul alkalmas vagy alkalmatlan időben valaki, s adnunk kell a sírónak vigasztalást, a gyökerét vesztettnek erőforrást, a terhei alatt összeroskadtnak igazi segítséget. S nem tudunk, mert üres a szívünk, kifogyott a tartalékunk, magunk is táplálékra szorulunk. A tolakodó barát nem magáért zörget. Barátját akarja megvendégelni! Tolakodása a közbenjáró imádság példája. Az ilyet szívesen hallgatja meg Urunk. Megteszi, mert neki van tartalékja, övé "az ország, övé a hatalom!" A mindig önmagukért imádkozók sokszor panaszkodnak, hogy hívásukat nem fogadja az Atya, mintha mindig "mással beszélne". A másokért könyörgők pedig sokszor örömmel számolnak be imádságuk meghallgattatásáról. Különös, hogy maga Jézus biztat minket alkalmatlan időben történő szemtelen tolakodásra. Mintha azt mondaná, legyetek olyanok, mint a szúnyog, melyet tízszer elzavarunk, de tizenegyedszer is ott kering a fejünk körül. Legyetek olyanok, mint a vérszívó pióca, melyet nem tudunk levenni magunkról, de ha teleszívta magát, magától lepereg. Nem mondhatjuk, hogy valakiért "megmozgattunk már eget-földet", ha éppen a kegyelem trónusánál nem könyörögtünk segítségért, meghallgattatásért. Be kell vallanunk, hányszor mondtuk: "majd én megoldom!" Legtöbbször ez nem sikerült. Itt az ideje, hogy nála zörgessünk. Atyánk pedig meghallgat, ez az ő dicsősége!
Uram!Tied ma és mindenkoron
Az ország és a hatalom;
Ami jót kérünk, megadod,
Imádságunk meghallgatod.
Dicsőség itt és odafenn
Néked, jó Istenünk! Ámen. (EÉ 72,9)
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
