Dér Katalin: Próféciák a Végidőről (Jelenések Könyve)

Kedves Testvérek!

Szeretettel küldjük Dér Katalin teológiaprofesszor elmélkedésének 12. részét a Végidőkről (Jelenések Könyve)

MIK LESZNEK EZUTÁN?

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐRŐL, DÉR KATALIN MŰSORÁT HALLJÁK

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Hallgatóim, a legutóbbi alkalommal a végidő tragikus jelenségeiről volt szó, amelyeket a Jelenések könyve csapások sorozataiként tár elénk. zömmel olyan természeti katasztrófák ezek, amelyek enyhébb fokát már bizony ma is tapasztaljuk. A Jelenések szerint három csapássorozat sújtja a földet, ahogy erről a múltkor volt szó. És mindegyik hét-hét csapást tartalmaz. Na, már most a második és a harmadik sorozat között, akkor, amikor a föld és az emberiség már valami elképzelhetetlenül katasztrofális állapotban lesz, fellép két, titokzatos személy, a sátán két utolsó küldötte, az Antikrisztus, és annak prófétája, a hamis próféta. Ma az elsőről beszélek, az Antikrisztusról.

Először is mit is jelent az a szó, hogy Antikrisztus? Második elemét, Krisztust, jól ismerjük. És ismerős az „anti” előtag „ellen” jelentése is, olyan kifejezésekből, mint antiszociális, antiklerikális, antidemokratikus, és így tovább. A kifejezés tehát azt jelentené, hogy Ellenkrisztus. Csakhogy a helyzet egyáltalán nem ilyen egyszerű. Mert az „anti” szócskának van egy másik jelentése is, valami vagy valaki helyett. Az Antikrisztus felkent Megváltónak, Krisztusnak mutatja magát, Krisztus helyére akar állni, miközben Urunknak, Krisztusnak tökéletes ellentéte mindenben. Céljában, hogy elvegye a hitet, Istent, a megváltást, az üdvösséget, az örök életet az embertől. Módszerei hamisak, hazugok, félrevezetők, erőszakosak. Az Antikrisztus szót magát, csak Jánosnak a levelei alkalmazzák. Jézus vagy Pál inkább a hamis krisztusok, a bűn embere, a kárhozat fia, vagy nemes egyszerűséggel a fenevad kifejezést használja, de akiről e nevek alatt mind szó van, az ugyanaz a személy, az Antikrisztus.

A Biblia szerint e két utolsó sátáni alak fellépését előképek előzik meg a történelemben. Sok Antikrisztus és sok hamis próféta. Éppen ezért a Jelenések könyve 17. fejezet, 8-as, 9-es verse úgy jellemzi az Antikrisztust, hogy idézem: „volt és nincs, és jelen van”. Szóval megfoghatatlan jelenség. Előfutárai képében időnként föl-föl bukkan a történelemben egyes különösen gonosz és sátáni vezető személyében. Antikrisztusnak tartották – többek között – néhány római császárt, főleg Nérót és Domiciánuszt vagy Julianus aposztatát, a hitehagyó császárt. A zsidó történelemben, korábban Antiochusz Epifánészt, későbben Hitlert, Sztálint és sok-sok más alakot. Az Antikrisztus, így, elődeiben időnként felbukkan, majd aztán eltűnik, de ura, a sátán, a démoni szellemiség eközben sem szűnik meg, munkálkodik az. Munkálkodik a földön, és hihetetlenül sok embert elcsábít. Valóban igaz rá a jellemzés, hogy volt, és nincs, és jelen van, és akkor is jelen van, amikor nincs. Szóval nagyon megfoghatatlan.

Ezekről az előképi antikrisztusokról most csak annyit mondanék, hogy már az első században, az Ősegyház korában jelentkeztek eretnekségek formájában. És itt a sátáni ravaszság, rögtön a hitnek a leglényegét, a szívét támadták. Az első János levél 2. fejezet, 18-cal kezdődő szakasza szerint ugyanis voltak, akik azt terjesztették, hogy Jézus Krisztus nem Isten, nem Isten Fia, nem egylényegű Istennel. És, és, amit a levélíró erről mond, az megrázó, azt mondja, hogy ezek közülünk kerültek ki. A sátáni gondolat az Egyházon belül kapott lábra, nem külső támadás volt, hanem belső métely, ami sokkal-sokkal veszedelmesebb. És aztán ugyanezen levélnek a 4. fejezet elején pedig azt írja a szerző, hogy voltak másféle antikrisztusok is, eretnekek, akik épp ellenkezőleg, azt tagadták, hogy Jézus testben jött el, azaz valóságos ember volt. Azt tanították, hogy Jézus embersége csak látszólagos volt, teste látszattest, minden tette, szenvedése, halála, feltámadása, mennybemenetele, mindez látszat volt csupán. Ugye látjuk, kedves Hallgatóim, hogy mi a lényeg. Mind a két eretnekség a megváltást tagadta, Krisztust, mint Megváltót tagadta. Hát ezért nevezi őket a János levél joggal – antikrisztusoknak. Mert ezek a hitromboló tanok, ezek nem sátáni lényegükben, hanem csupán méretükben, hatásuk nagyságában különböznek az utolsó, a világvégi nagy Antikrisztusnak a tevékenységétől. Hiszen a bűntől csak az Istenember képes megszabadítani. Az Istenember, vagyis olyan lény, akinek egyetlen személyében egyszerre van két természete – egy személyben két természet: isteni és emberi. És mind két eretnekség tehát a megváltást támadta már az első század korai évtizedeiben kétfelől, tagadva vagy Jézus istenségét vagy emberségét. És megváltás pedig egyik esetben sincsen. És megcsodálhatjuk kedves Hallgatóim itt az Ősegyháznak a zseniális hitérzékét, amivel azonnal felismerték az összefüggést a hitehagyás – az aposztázia – meg az Antikrisztus megjelenése között. Így lesz majd a végidőben is, hogy az Antikrisztus megjelenését hatalmas nagy aposztázia előzi meg.

No, mielőtt az utolsó Antikrisztusról szólok, az első szó mindenképp legyen a reménységé. Ugyanis Jézus a Lukács evangélium 21-es fejezetben – miután felsorolta végidő előjeleit, közöttük az antikrisztusok és a hamis próféták megjelenését, tehát mind ezek után – a 28. versben a lelkünkre köti:

”Amikor mind ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, emeljétek föl a fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.”

Gyönyörű, a végidő előjelei, az utolsó csapások szörnyűek, kétségtelen, de mi ezekből is azt olvassuk ki, hogy napról napra közelebb van Jézus Krisztusnak a második eljövetele, ki eljön értünk.

Mi az Antikrisztus tevékenységének a lényege? Azt igyekszik elhitetni az emberekkel, – nagyon változatosan, találékonyan, sokféle eszközzel, és ma úgy néz ki, nem is kevés sikerrel, tehát azt, – hogy nem Jézus az emberi nem Megváltója, hanem ő, az Antikrisztus. Prototípusa, atyja a sátán viselkedése, amikor megkísérti Ádámot és Évát a Paradicsomban. A lényeg nagyon egyszerű, a kígyó sátán – az Antikrisztusnak az atyja – tagadja mindazt, amit az emberek nem szeretnek, és ígéri mindazt, amit pedig szeretnek az emberek, hízelgő, hízeleg. A megkísértéskor például – tehát a Paradicsomban – azt sugallta, hogy a bűn nem bűn, nincs következménye, szálljatok csak szembe bátran Isten parancsával, egyetek csak arról a fáról, mert – azt mondja – dehogyis fogtok meghalni. Bagatelizálja a bűnt, és azt ígéri az embereknek, amit azok szeretnének hallani, amire a szívük hajlik, de megadni persze nem tudja. A sátán például megistenülést ígér, olyanok lesztek, mint az Isten. Erkölcsi autonómiát ígér nekik, jónak, rossznak tudói lesztek – értsd, ti fogjátok meghatározni, hogy mi az, ami jó, és mi az, ami rossz, és nem függtök senkitől, Istentől sem. Később meg a végidő zűrzavaros, véres, életveszélyes, kaotikus állapotai közepette mit ígér az Antikrisztus? Hát, két dolgot, világbékét és általános jólétet. Ugye milyen vonzó dolgok ezek? És cserébe nem kér mást a sátán embere, az Antikrisztus csak azt, hogy hagyd el Istent, tagadd meg Krisztust, a hitedet, mondjál le üdvösségedről, örök életedről, és kövesd őt.

Nosza, hát, kedves Hallgatóim, a leírás szerint csodálta, csodálni fogja – mert ez mind a jövőben lesz – és követi, meg imádja majd az Antikrisztust az emberek közül majdnem mindenki a végidőben, a megfogyatkozott igaz hívőket kivéve, akik Istenhez ragaszkodnak. Csodálják majd, követik, imádják, így írja a Jelenések szerzője. No, hát Krisztus nem ígér ilyeneket, nem, nem, ellenkezőleg, mindkettőről világosan kijelenti hogy, nem lehetségesek a jelen bűnös világban. Ameddig a bűn uralkodik, nahát, addig nem lesz világbéke, sem pedig általános jólét. Szegények? Mindig lesznek veletek. Igaz? A béke és jólét egyedül Isten országában lehetséges.

Az utolsó Antikrisztust a Jelenések könyve 13. fejezete írja le, elsősorban az első tíz vers. Megjelenését azonban bevezeti a 12-es fejezet, ami arról szól, hogy miképpen üldözte, és üldözi a sátán Jézust meg az Egyházat. A Jelenéseknek az időrendje szerint, a kronológiája szerint az Antikrisztus az úgynevezett második és harmadik csapássorozat között jelenik meg, vagyis válságos időben, amikor már egy lepusztult földet talál, az emberiség pedig testileg, lelkileg, erkölcsileg, szellemileg egészen, egészen leépült és lezüllött állapotban lesz. Na, csak ekkor lép a történelem színpadára az utolsó nagy Antikrisztus úgy, mint Szótér, mint megmentő, megváltó, szabadító ebből a borzalmas helyzetből. És nyomában segítője a hamis próféta, az antikrisztusi, sátáni világuralomnak a vallási, ideológiai támasza és propagátora, afféle vallásügyi szakértője. Az ő feladata lesz majd, hogy világvallást szervezzen az Antikrisztus meg a sátán imádására. Hogy minden vallást eltöröljön, főleg a kereszténységet, és világvallást szervezzen. Az Antikrisztus és a hamis próféta közös célja az emberiséget egyetlen, egységes világuralom alá bevinni, egyetlen közös világvallás nevében, amely az Antikrisztus vallása lesz. Fellépésüket – ismét mondom – nagy, nagy válság előzi meg, mert az Antikrisztusnak az a taktikája, hogy előidézi szépen a válságot – a világ meg az Egyház, figyelem az Egyház válságát – majd fellép megmentőként, álkrisztusként, azzal az ígérettel, hogy ő megszabadítja az embereket ebből a nyomorúságos helyzetből. Mind ezek után elolvasom ezt a részt, tehát Jelenések könyve 13. fejezet, első tíz vers, azt mondja a látnok:

„Láttam, hogy egy fenevad – ez az Antikrisztus – emelkedett fel a tengerből, amelyiknek hét feje és tíz szarva volt, szarvain tíz korona, fejein pedig istenkáromlások nevei. A fenevad, – tehát az Antikrisztus, – amelyet láttam, hasonló volt a párduchoz, lábai, mint a medve lábai, szája, mint az oroszlán szája: és a sárkány – ez a sátán, tehát a sátán – neki adta erejét, trónját és nagy hatalmát. Láttam, hogy a fejei közül – az Antikrisztus fejei közül – az egyik szinte halálosan megsebesült, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta és követte a fenevadat, és imádták a sárkányt, – a sátánkígyót, a sátánt, – aki hatalmat adott a fenevadnak, – az Antikrisztusnak, – és imádták a fenevadat, – az Antikrisztust, – és így szóltak: Kicsoda hasonló a fenevadhoz, és kicsoda harcolhatna vele? Nagy dolgokat és káromlást beszélő száj adatott neki, és hatalom a cselekvésre negyvenkét hónapig; káromlásra nyitotta száját Isten ellen, káromolta nevét, hajlékát, és az ég lakóit. És megadatott neki, hogy harcra keljen a szentek ellen, és legyőzze őket, hatalmat kapott minden törzs és nép, és nyelv és nemzet felett, – ez az Antikrisztus – és imádni fogja őt a föld minden lakója, mind, akiknek a neve nincs beírva a világ kezdete óta megölt Bárány – Krisztus – életkönyvébe. Akinek van füle, hallja meg! Aki fogságba ejt, fogságba megy; Aki karddal öl, kard által kell megöletnie. Itt van a szentek állhatatossága és hite.”

Itt a végén a látnok figyelmeztet, hogy az Antikrisztus ellen nem lehet fegyverrel meg erőszakkal harcolni, mert ebben ő sokkal erősebb nálunk, mivel a sátántól nyeri ugye az erejét. Kettő dolgot lehet tenni mindösszesen, kitartóan ellenállni, összeszorított foggal a sátáni csábításoknak, félrevezetéseknek, és várni, várni Jézus eljövetelét. Azt mondja a szerző, ebben áll a szentek állhatatossága és hite.

Na, most az író jelképek segítségével írja le ezt az Antikrisztust. Egy párat ezek közül vegyünk sorra. Először is az Antikrisztust a sátán a tengerből hívja elő, a tenger pedig a népeket jelképezi a Bibliában, a népeket, mégpedig forrongó állapotukban. Föltámadott a tenger, a népek tengere, ugye ismerjük. Tehát a végidőbeli fenevad, az Antikrisztus, az az emberek közül jön ki, ember lesz, a népek vezetői közül választja ki őt a sátán, hogy azután minden nép fölé emelje, és a világ egyetlen ura legyen. De, hangsúlyozom, ez egy ember lesz, ember.

Másodszor a hét feje, ez a hét a teljesség száma, hét feje van, ez azt jelenti, hogy az Antikrisztus egy végtelenül okos ember lesz, sátáni értelemmel bír. Sokkal ravaszabb, mint az emberek, és puszta emberi erő nem tud majd neki ellenállni, semmi módon.

Fejein káromlások nevei, vagyis ez a végtelen okosság, az antikrisztusi gondolkodás középpontjában mi áll? Az istenkáromlás. Minden vágya, hogy kitépje Istent az emberek szívéből.

Aztán ezen a hét fejen van tíz szarv. Hát, ugye gondoljuk el, már a megjelenése is micsoda torz ennek az alaknak. A szarv a hatalom jelképe. És a szarvakon levő tíz korona pedig e hatalomnak a külső megmutatkozása. Tehát erről van szó, és a tízes pedig az ember száma a Bibliában. Nem olyan sokszor fordul elő, de az ember, ember száma. Az ember tíz parancsolatot kapott, például, tíz csapás sújtotta Egyiptomot. Az Ószövetség idején tíz-edet kellett fizetni a templom számára. Egy prófécia szerint pedig a végső időkben tíz pogány megtérő jut majd, úgymond egy hívő, egy zsidó emberre. És így tovább, és így tovább. Az ember száma, az Antikrisztus tehát az egész emberiség feje akar lenni majd, teljhatalmat akar szerezni az egész világ felett, célja az egységes világhatalom létrehozása, a saját vezetése alatt. Ez ördögi.

Ez volt a második dolog, és a harmadik pedig az, hogy az Antikrisztus Krisztus ellenében, Krisztus helyettesítőjeként lép fel, és ezért aztán az alakja egy merő plágium, utánzás. Először is a három alak, a sátán, az Antikrisztus meg a hamis próféta, ez a három együtt a Szentháromságot plagizálja, azt majmolja. Van a sátán, van annak fia az Antikrisztus, és van annak lelke vagy szelleme, ideológusa, lélek, a hamis próféta. Ezek hárman egyfajta ellen Szentháromságot alkotnak. Ennyire nem tud sátán újat kitalálni. A másik ilyen látszat, megtévesztő hasonlóság az, hogy amint Krisztus Jézus körül föllépett egy próféta, a Keresztelő, úgy az Antikrisztus körül is tevékenykedik majd egy próféta, ez a hamis próféta.

A harmadik hasonlóság még különösebb, hogy amint Krisztust megsebesítették ellenségei, úgy az Antikrisztus szintén halálos, kard vágta sebet kap, és valamikor a történelemben pedig ez a sebe majd begyógyul. Hát mit jelent ez? Az Antikrisztust nem más sebesítette meg – kedves Hallgatóim – mint az Evangélium, az Ige, amelyet a Biblia tényleg gyakran nevez kardnak. Kard vágta sebről van ugye szó. Az Evangélium meg az Ősegyháznak a hihetetlenül sikeres korai terjeszkedése, az Evangélium hirdetés, ez sebesítette meg. És mikor gyógyul be ez a seb? Hát, ezt az Újkorra szokták tenni legtöbben, a francia forradalom idejére, ekkor ugyanis visszatért a hajdani pogányság kettő vezéreszméje: az emberközpontú, Istent kizáró, emberközpontú, antropocentrikus szemlélet meg a világuralom ideológiája. Ami az elsőt illeti visszahozták a régi, pogány, görög filozófus Protagoras jelszavát: „Mindennek mértéke az ember!” Hát, kérem szépen ez félelmetes, nem Isten, mert az ember felett nincs semmi felsőbb instancia. Az ember, mindennek az ember a mértéke. Vagy a Notre Dame-ban istenként tisztelték és megkoronázták az úgynevezett „ész istennőjét”, egy hölgyet, aki polgári foglalkozása szerint színésznő meg utcanő volt. Gyalázat! Ugyanakkor szintén visszatértek az istenellenes, nagybirodalmi törekvések.

A felolvasott részletben az Antikrisztus nem véletlenül mutatja a hasonlóságát ugyanannak a három fenevadnak, a párducnak, a medvének és az oroszlánnak, a külsejét – ugyanazok ezek, mint akik a Dániel könyvében az ókori fenevadak világuralomra törő nagyhatalmak jelképei voltak, Babilon, Perzsia, Makedónia meg Róma. Ezek is, ezek, bármekkora volt a valóságos földrajzi kiterjedésük, mind világuralomra törtek, akárcsak teszi majd a végidőbeli Antikrisztus, aki egyesíti mind ezeknek a vadállatias hatalmaknak a tulajdonságait és ambícióit. És világválság idején jön elő, amelyet ő idéz elő, hogy aztán nagy rendteremtőként, új megváltóként lépjen fel.  

Két fontos téma marad a következő alkalomra kedves Hallgatóim, a Jelenések – tehát, amit felolvastam, Jelenések könyve 13. fejezet 3-as és 4-es versében azt olvassuk, hogy az egész föld csodálja majd, és követi a fenevadat, és imádják majd őt, tehát az Antikrisztust meg a sátánt, az ő küldőjét. A föld népességének túlnyomó része ezt teszi, iszonyú! De vajon miért, miért csodálják? Miért követik, vagyis engedelmeskednek neki? Miért imádják? Na, ez az egyik. A másik fontos téma az, hogy az Antikrisztus nem akármikor lép fel, hanem ennek vannak bizonyos szigorú előfeltételei. Most csak felsorolom és a következő alkalommal erről lesz szó:

-         tehát, tömeges aposztázia vagyis hitehagyás;

-         blaszfémia vagyis istenkáromlás;

-         és törvénytelenség;

-         és az, hogy az emberiség kellőképpen már meg legyen tévesztve.

Ezek az előfeltételei az Antikrisztus végidőbeli eljöttének. Kérdés, hogy ezek ugyan mennyire vannak jelen máris a mai világban? No, ezzel folytatom tehát kedves Hallgatóim, és köszönöm, hogy meghallgattak. Dér Katalin vagyok. - Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ámen.